Ábrahám nem olvasott K. Hagint, nem hallgatott hit-tanitókat, nem volt képben a hit teológiai tartalmát illetően. Bízott Istenben, mint egy gyerek „apuban”. Mára a hit a hívők fejében gyakran teológiai fogalom lett, és így nem működik.  A hit elszakadt a személytől, cél és feltétel lett, de Ábrahám csak rácsodálkozott Istenre, és „hopp!”, ott is volt az bizalom benne, ami a hit atyjává tette. A mi Istenünk ugyanis olyan személyiség, akivel ha találkozunk, könnyű, magától értetődő dolog megbízni benne. Ebben a gyermeki bizalomban ott van a feltámadásban való hit csírája is, annak pontos tudása, megvallása nélkül is, hiszen a körülmények, az érzékelés, a tapasztalati valóság üzenete ellenére bízik Isten ígéretének a…