Igazzá válni Isten előtt

Az igazzá válás pillanatát Ábrahám életében mutatja be a Biblia.

1 Móz.15. 5-6 
És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; – és monda neki: Így lészen a te magod.  És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.  

Isten szólt hozzá, Ábrahám megtette, felnézett az égre és elhitte, hogy amit Isten ígért, azt meg is teszi. Bizalom született meg a szívében az ígéretet adó Isten iránt és amint ez a bizalom megszületett, ez igazsága lett Ábrahámnak, igazságként tudta be (igazságaként számította be, igaz embernek ítélte őt) Isten. Ettől a pillanattól úgy nézett rá, hogy Ábraham igaz ember, mert bizalom, hit keletkezett a szívében az Úr szavát hallva. Habakuknál arról olvasunk, hogy ez a bizalom a hívő egész életében fenntartja ezt az igaz állapotot.  (A „hinni”-nek fordított héber és görög szavak első jelentése bízni valakiben.)

Hab. 2.  4 
Íme, felfuvalkodott, nem igaz őbenne az ő lelke; az igaz pedig az ő hite által él. (u.ez. Róm 1:17)

 A „caddik”, az igaz ember, hite miatt él. Az „él”-nek fordított héber kifejezés nagyjából a görög szódzó =üdvözül ige jelentéseit hordozza: A hite miatt bűnei meg vannak bocsátva, folyamatosan jól él, virágzik, életben marad, megújul, meggyógyul, megússza a rossz dolgokat. Mindez a múltban elkezdődött és tart folyamatosan a hit miatt. Bizalom van a hívő szívében, e bizalom miatt Isten igaz emberként néz rá, függetlenül a cselekedeteitől, nagyon gyakran cselekedetei ellenére.
Ábrahám, Izsák, Jákob sok hibát, bűnt elkövettek, ennek ellenére Isten igaznak látta őket. Az ember Isten előtti igaz voltának a forrása nem jellemében, tökéletes cselekedeteiben, hanem Isten kegyelmében, szeretetében van. Ő nem a kiválót, a feddhetetlent, hanem az istentelent teszi igazzá.

Róma 4.5
Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul.

 De gondolhatunk Gedeonra, aki tulajdonképpen egész életéből csak pár hetet járt szorosan Istennel, végül bálványimádóként halt meg, neve mégis a hit hősei között található. Csakúgy, mint a nőbolond Sámson esete, vagy Salamon imája is eszünkbe juthat, amelyben házasságtörésben, gyilkosságban vétkes apját Isten előtt „tökéletesen járó” embernek nevezi, és az Úr sem javítja ki, sőt megerősíti!

1Kir 3. 14
  És ha az én utaimon járándasz, megőrizvén az én végzéseimet és parancsolataimat, amiképpen járt a te atyád, Dávid: meghosszabbítom életed idejét.

Dávid hite miatt, igaz ember volt Isten színe előtt. Az evangéliumokat olvasva számtalan példát találunk, amikor a bizalom, a hit által üdvösséget nyertek emberek.

Lk 9. 22 
Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, monda: Bízzál leányom; a te hited megtartott téged.
Mk. 10 52 
Jézus pedig monda neki: Eredj el, a te hited megtartott téged.
Mt 9.2
És látva Jézus azoknak hitét, monda a gutaütöttnek: Bízzál fiam! Megbocsáttattak neked a te bűneid

A megigazulás tartalma a „szódzó” = „üdvösség” kifejezés, amely teljes bűnbocsánatot, örök életet, gyógyulást, szabadulást, Isten áldásaihoz való jogot jelent. Mindezt cselekedetek nélkül, hit által.

 Róm 3 28
Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.

 Az itt használt „törvény” kifejezés nem csak a Mózesére vonatkozik, hanem minden fajta szabályra, rendelkezésre, hagyományra, szokásra, kimondva, hogy az embernek az Isten előtti igazzá válásában ezek nem játszanak szerepet.

Ef 2. 8 
Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.

Az igazzá válás forrása Isten kegyelme és megajándékozó szeretete, nem pedig emberi érdem.
A megigazulásban nincsen két lépcső, ahogy ez sokan értelmezik, a gyakorlati keresztény életben, a mindennapokban. Mi ez a „két lépcső”? Amikor úgy gondolkodunk, hogy a megtéréskor igazzá lettünk hitünk által, ingyen kegyelemből, de azután már ezt az igazságunkat, a Törvény, és újszövetségi, és/vagy gyülekezeti szabályok megtartása révén tudjuk megőrizni. Ez élesen szemben áll a Biblia kijelentésével, súlyos tévedés, sok gyötrelmet okozó hiba, mert továbbra is a szívünkben levő hit, bizalom Isten igéjében a forrása igaz voltunknak. Tévedéseink, bűneink ellenére igaznak lát Isten. Mi is igaz emberként nézhetünk önmagunkra, pont ezért vagyunk képesek elhagyni bűnöket, és pont ez a leghatékonyabb motívuma a bűnök elhagyásának.
Törvény-, szabály-, teljesítmény-, és bűn-centrikus gondolkodása miatt sok ember botrányosnak találja az evangéliumot és a kegyelemből való megigazulást. Azt, hogy ingyenes a dolog. Csak bízni kell az Ígéretadóban. Igen, Isten rendszerének, szemben az emberi rendszerekkel, az elfogadás, nem pedig megszerzés és kiérdemlés az alapja. Ajándék van és nem munkabér.
Az sem igaz, hogy igazságtalan és könnyített pálya a kegyelem és ingyenes igazzá válás.
Mit is tett az ember azért, hogy bűnösnek szülessen? És ha már bűnösként megszületett, vajon képes-e jó cselekedeteivel természetét megváltoztatni és kiérdemelni Istentől az igazságát? Nyilvánvalóan nem. Bármilyen és bármennyi jó és nemes tettem sem képes megváltoztatni a bűnös természetemet.
Ha pedig olyannak születtem, amit nem én választottam, ráadásul saját erőmből változtatni sem tudok rajta, akkor miért lenne igazságtalan az, hogy amiképpen a bűnt Ádámtól, úgy igazságomat a második Ádámtól „örökségként” kapom? Miért lenne igazságtalan, hogy amiképpen bűnös állapotomon nem tudtam változtatni jó cselekedeteimmel, akképp igaz állapotomat sem rombolhatom le rossz cselekedeteimmel?
De miért is akarnék szándékosan vétkezni, szemtelenkedni, ha már újjászülettem? Ilyet a bűn-központú szemlélet feltételez. Nem akarok, mégis megtörténik, mert testben vagyok. Ám nem érzem jól magam a bűnben, vagy a bűn elkövetése után. Mert új szellemem van. De kétségbe sem esem, mert tudom, hiszem, hogy továbbra is igaz vagyok, kegyelemben vagyok, és ezért nem tud uralkodni rajtam a bűn. Így hullanak le a bilincsek, a bűnök, de véglegesen tisztán, csak a dicsőséges testemben tudok majd élni. Addig hála Istennek az Ő hit által rajtunk lévő kegyelméért!

Azért is hitből, mert a hit az bizalom. Akiben elkezdek bízni, azt meg is tudom szeretni. A bizalom a szeretet előszobája. Akiben az evangélium bizalmat, hitet hív elő, az képes szeretni Istent, tehát rokona, elkóborolt gyereke. Mert dolgozni, jól teljesíteni tudok a főnöknek, akkor is, ha nem szeretem. Félelemből, érdekből. De bízni csak akkor tudok benne, ha már kicsit szeretem is. Az Isten pedig szeretet.