Hitéleti írások,  Különleges műfaj

Egyházi kislexikon. (Karinthy után.) Mottó: Nevessünk inkább magunkon!



Hívő.

Már az ókori görögök felfedezték.
Olyan ember, aki nem prédikál, mint a rendes, normális emberek. (lásd: prédikálni, prédikátor.)
Ehelyett ül és a fejének két oldalán található, bőrlebennyel körbevett lyukakon keresztül hallgatja, amit a normális ember, a prédikátor (P) beszél.
A H. hangszalagjai
a gyülekezeti evolúció során visszafejlődtek.
Csak énekelni tud kicsit, meg néha áment mondani.
Fő eledele a P. szövege.
Időnként, ha dühös, maga a P.
Mindkettőt nyersen, rágás nélkül fogyasztja.

Prédikátor.

Az egyház leggyakoribb, legáltalánosabb élőlénye.
A P. hóna alatt és telefonjában Biblia található. Ezt sűrűn szétnyitja, néhány percig nézi, azután másfél-két órát beszél arról, amit látott a Bibliában.
Közben a többiek őt nézik.
A P. Igyekszik egyéni és eredeti lenni, ezért másképpen, és mást mond, mint a többi P.
De a többi P. se buta ám!
Észreveszik ezt, és ők is elkezdenek másképp és egyénien beszélni.
Így hát, végül mindegyik ugyanúgy beszél.
(lásd: öltözködés, divat, hölgyek)
Nagyon ritka fajta P. az úgynevezett Őszinte P.
Az őszinte P. igyekszik csak arról beszélni, amit a hóna alatt hordott Bibliában talál.
Ez gyakran odavezet, hogy a hívők rá, az Ö.P.-re figyelnek, ezért a többi P. kevesebb pénzt kap.
Ezért a többi P.-k szólnak a királynak, aki már az üzletfelük.
A király erre megjutalmazza az Ö.P.-t.
Úgy, hogy összes többi embert bezárja az apró földbolygóba.(lásd “Szevasz haver! Milyen kicsi a világ!”), az ÖP-t pedig egy nagy háromszor két méteres cellában szabadon ereszti.
Időnként azt is mondja a király az ÖP-nek, hogy ha az ÖP. tényleg Isten szolgája, akkor biztos meg is halna azért, amit hirdet.
De ezt ő, a király, csak akkor hiszi el, ha az Ö.P. be is bizonyítja.
A király tehát megteremti a lehetőséget, az ÖP. pedig bebizonyítja.
Így végül a többi prédikátornak már nem lesz az Ö.P. miatt kevesebb a pénze.

Dicséret, énekesek.

A hívőknek olyan fajtája az énekes, (É) amelyik nem tud beszélni, mint a P., de csendben lenni sem, mint a H.
Ehelyett az orra alatti nyílásból váltakozva ereszt ki magas és mély hangokat.
Ez az éneklés.
A hívők annyira sajnálják É.-t, amiért nem tud beszélni, hogy gyakran sírni kezdenek, amikor É. énekel, vagy lábukkal türelmetlenül izegnek-mozognak (lásd tánc), hogy “Na, hadd tudjon már beszélni szegény É!”
Ha viszont É felbosszantja őket a sok énekléssel, akkor egyik kezüket a másikhoz ütik, mert azt hiszik, hogy az egyik kezük az É. feneke.
Az É.-k az úgynevezett zenészekkel (Z) élnek szimbiózisban.
A Z. Olyan hívő-fajta, amelyik se hallgatni, se énekelni nem tud, beszélni is csak ritkán.
Súlyos állapotukon különféle szerekkel, úgynevezett hang-Szerekkel próbálnak enyhíteni.

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük