Házasság-család,  Hitéleti írások,  Szentség, megszentelődés

A szexuális bűnökről.

A bűn a Biblia alapján elsődlegesen nem erkölcsi jellegű a valóság, hanem egy szellemi seb, egy szellemi fertőzés az emberiségben, amely öröklődik. Isten maga is így tekint rá. Őt nem erkölcs-csősz indulat, türelmetlenség és bosszú hajtja, amikor a bűnről beszél, hanem féltő szeretet és a gyógyítás szándéka.

Mivel a bűn szellemi dolog, a megoldása, gyógyszere sem a jó erkölcs, hanem valami szinten szellemi természetű. Ez pedig az evangélium.
Nem lehet jobban félremagyarázni és taszítóbbá tenni az evangéliumot annál, mint amikor erkölcsi szabályok kézikönyveként, „jó és erkölcsös ember-képző tanfolyamként” hirdetik és magyarázzák azt.
Persze a bűnnek és az evangéliumnak is van erkölcsi tartalma, ám a lényegük nem az erkölcs.
A szexuális bűnökben élő emberre, vagy azokban vétkező hívőkre sem gyűlölettel, és pusztító szándékkal tekint Isten, hanem mint megsebzett, fertőzött teremtményeire, illetve gyermekeire.

Valamiért úgy alakult, hogy a bűnök elleni harc rangsorában az első helyeket a szexuális vétkek foglalták el az egyház, a gyülekezetek gyakorlatában. Kiszorítva onnan a bálványimádást, az idegen isteneket, a pénzsóvárságot, az árulásokat, a hatalmi érdekek és emberi becsvágyak követését, valamint a vérrel, a lélekkel kapcsolatos bűnöket, mint a leuralás, a varázslás, manipulálás, megfélemlítés stb.

Elfeledkeztünk Jakab igazságáról, hogy ahol versengés, féltékenység, irigység, hivatalért, pozícióért való törtetés van, ott állandó forrongás, zavar és az összes értéktelen aljas cselekedet is megtalálható.

Jakab. 3. 16.

16 Mert ahol irigység (fanatizmus, utánzás, féltékenység, versengés) és civakodás (pozícióharc, viszály) [van], ott háborúság (nyugtalanság, forrongás) és minden gonosz cselekedet is [van].

A gyülekezetek, és az egyház “bűnüldöző gyakorlata”, amely oly erősen a szexuális bűnökre koncentrált, azt eredményezte nemzedékeken át, hogy magát a szexualitás vágyát is kiölte sokakban, vagy eltorzította, körülvéve azt egy csomó frusztrációval, félelemmel, természetellenességgel. Viszolygást hozott létre hívőkben a szexualitással kapcsolatban.

Erős akaratú, Istent szerető hívők gyakran ki is ölték magukban ezt a vágyat, vagy ha házasok, borzalmas, merev, formális, lehetőleg minél ritkább és rövidebb eseménnyé „szentelték” az életükben.

A másik oldalon viszont kultúránkban ezek a bűnök elhagyták a hálószobákat, hangossá, kérkedővé, nyilvánossá váltak.
Filmeken, rockszínpadokon, utcákon hirdetik magukat, ezért valóban kell velük foglalkozni.
A megoldás az lenne, ha azt, és olyan módon tanítanánk a szexualitásról, és a szexuális bűnökről, amit és ahogyan azt a Biblia teszi. Nem tenni hozzá kerítéseket, és nem is kisebbíteni sem a szexualitás, sem a szexuális bűnök jelentőségét.

A nemzetek közül jövő hívőknek az apostolok hagyták meg, hogy magukat tartsák távol a paráznaságtól. („porneia” van az eredetiben)

Apcsel. 15. 20.
Hanem írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, (porneia=szexuális bűnök gyűjtőneve) a fúlvaholt állattól és a vértől.

Ezt több helyen erősíti meg az Újszövetség.
Van valami a szexuális bűnökben, ami nagyon rejtetten, titkosan teszi tönkre az abban élők személyiségét. Még az „aranyszabály”-t sem alkalmazhatjuk rá, hogy ne tedd azt embertársaiddal, amit nem akarnál, hogy veled tegyenek, lévén hogy a paráznaság, a házasságtörés általában mindkét fél akaratával történik. A szexuális bűn álnok természetéről Bálám története ad hiteles képet.

Jel. 2. 14.
De van valami kevés [panasz]om ellened, mert vannak ott nálad, akik a Bálám tanítását tartják, aki Bálákot tanította, hogy vessen botránykövet az Izrael fiai elé, hogy egyenek a bálványáldozatokból, és paráználkodjanak.

Bálám ördögi bölcsessége abban állt, hogy felmérte: szemtől-szemben Izraelt, Isten népét, az elhívott embert nem lehet elpusztítani.
Úgy kell tehát manipulálni őket, hogy az ő Istenük utálja meg, és pusztítsa el őket. Ezért adta a tanácsot, amely bálványimádásról, és az ezeken gyakorolt szexuális kultuszokról szólt, hogy ezekbe vonják bele csábítás által a zsidókat.
Ma is működik ez a fajta bölcsesség, ördögi terv, hiszen most még kevésbé képes az ördög vagy rosszakarók elpusztítani Jézus tanítványait. Kultúránkban ma a szexuális erkölcstelenséget állítja be mérhetetlenül vonzónak. Bálám e tanítása az egyházon kívül csábítás formájában hívogat. Az egyházon belül a prüdéria, a házastársi szexualitás mindenféle vallásos korlátozásával, agyonszabályozásával, a hormonjaikkal is küzdő fiatalok, kamaszok megnyomorgatásával, bűntudatba taszításával lökdös e bűnök felé.
Az eredménye gyakran az, hogy a frusztrált,kielégületlen férjek, bűntudattal lebénított fiúk menekülnek a pornóhoz, pixel-nőkre gerjedezve, vagy házasságtörésbe ill. paráznaságba is eshetnek.
A feleségek egy része meg, romantikáért sóvárogva nézi a szappanoperákat és igyekszik minél gyorsabban túl lenni „azon” ha már muszáj…

Összedolgozik a két rendszer.

Viszont van egy jó hír az egészben, az hogy Isten többé nem akarja már elpusztítani az emberiséget, vagy az ő népét. Erre a garancia, hogy az Atya jobbján egy ember ül, az ember Krisztus Jézus.
Az emberiségnek ez a jövője. Mi is Őrá figyeljünk, és ezért vessük le magunkról a külső csábítást és a törvénykezés mindenfajta embertelen igáját is.
Meg lehet szabadulni ezektől a bűnöktől, élhetünk nélkülük ebben a korban is. A szexuális csábítás a test vágyát kelti fel. A testünk természete olyan, mint egy kisgyermeké. Szörnyen gyerekes hajlamai vannak. Mindig és mindent akar és azonnal. Minden örömet, minden kielégülést, minden élvezetet. Hisztizik, ha nem kapja meg, vagy ha nem rögtön kapja meg.

Pál néha behúzott egyet a szeme alá ennek a természetének, hogy tudja hol a helye: ő csak szolga, a krisztusi, új természet a főnök.

1 Kor. 9. 27.
Hanem megsanyargatom (kiütöm) testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná (alkalmatlanná, használhatatlanná) ne legyek.

A testi természet nem azonos az óemberrel.)

A kegyelem, amit kaptunk hit által aktiválódik:

Róm. 6. 11.
Ezenképpen gondoljátok (úgy tekintsétek, tudatosítsátok) ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.

Elhiszem, hogy halott vagyok a bűnnek és a kegyelem elvégzi, hogy annyit is fog jelenteni a bűn, amennyire egy halottat tud izgalomba hozni a kísértés.
Ha bukdácsolsz, akkor is működik a kegyelem, mert hiszel, és emiatt igaz ember vagy.

1. Pét. 1. 5.
Akiket Isten hatalma (ereje, képességei) őriz hit (bizalom) által az üdvösségre, amely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.

Bízol Istenben, és Ő is bízik benned, bár tökéletlen vagy, és e kapcsolat miatt törekszel a tisztaságra, de ha még nem érted is el, az Úr a hited, (nem a szent életviteled!) által őriz téged az üdvösségre, vagy őrzi benned az örök életet.
Mert a kegyelem és a hit nem passzívvá tesz. A közösség, az Úrral való együttlét keresésére ösztönöz és tesz egyre szabadabbá.
A megtisztulás forrása nem valamit gyakorlat, technika vagy teljesítmény. Nem is az akaraterő. Nem az emberben van, az Úrban van.

A kegyelem evangéliuma elmondja, hogy akármilyen förtelmes nagy bűnben élsz is, ha újjászülettél, akkor van vágy a szívedben a tisztaságra és engedelmességre.
Istennél pedig van olyan ige, tanács, szó, kifejezetten hozzád, ami meg tud szabadítani a test vágyainak a szolgálatától. Ezért is kell keresnünk Őt. Továbbra sem bennünk van a változás forrása.

Az alázat az, hogy ezzel tisztában vagyunk, és e tudás szerint cselekszünk. Keressük Őt, időzünk Vele és változunk a személyiségének a közelségétől, mert Ő a mi megszentelőnk.

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük