Küzdelem a létért.

Szösszemények. 2.

Egy vers jár a fejemben napok óta. Leírom;

Karinthy Frigyes; Struggle for life

Pajtás, úgy fest, alulmaradtál
A Tétel és Törvény szerint –
Dögödre már hiéna szaglász
S a varjú éhesen kering.

Nem is a falka volt erősebb
Apró vadak tángáltak el –
S hogy írhádon ki osztozik most
Véreb? Veréb? Nem érdekel.

Öklöd, mikor lecsapni kellett
Mindig megállt a féluton –
Jóság volt? Gyöngeség? Nem értem.
Félsz? Gőg? Szemérem? Nem tudom.

Talán csak undor. Jól van így is.
Megnyugszom. Ámen. Úgy legyen.
Inkább egyenek meg a férgek
Minthogy a férget megegyem.”

Milliók életérzése ez a vers, ebben a pénzre fogyasztásra, hatalomra és celebségre, tapsra éhes korszakban.
Mert a sikert, az emberi értéket ezekkel méri a kor. Ezek a korszak kincsei.
Aki látszatra alulmarad a küzdelemben, azért mert nem elég erőszakos, nem elég gátlástalan, vagy nem elég ügyes, agilis, nem tartja a kezét a gazdaság, a kifizetődő kapcsolatok ütőerén, vagy nem akar könyökölni, taposni, talán a nyelvével is dolgozni, azt az embert elkapja a kívülről sugallt értéktelenség, lúzerség érzése.
„Nem ütöd meg a mércét. Minek is vagy?”- hallja belül, mert az érzések dumálnak is.
Különösen azok érzik hallják ezt, akiket nem kifejezetten gazdasági értékeket teremtő képességekkel, egy adott emberi rendszerben való gyors és könnyű érvényesülés képességeivel, hanem másfajta, de valódi tehetséggel áldott meg a Teremtőjük.
Akiket meg a Teremtő emel be a gazdagságba, sikerbe, ismertségbe, azok nem nyomulós, általában alázatos emberek. Isten áldja meg őket! De kevesen vannak.


De ha ezek a dolgok nem jönnek simán, erkölcsi megalkuvások nélkül és természetesen, akkor se együk meg a férget!
Ne nyeljük le a konzumkényelem langyos lábvizében elszaporodó reklám- „értékeket”:
„Hogyha megveszed a terméket, evolúciós ugráson megy át az életed! Magasabb rendű leszel! A boldogságot a kütyüink, a kajáink, a cuccaink közvetítik neked!” – mantrázzák ma ezer módon.
Ne együk meg az egoizmus az önmegvalósítás lázas, gátlástalan dühe, kényszere, ingerültsége szülte férgeket se.

Nem ígérte meg az Úr, hogy a korszakunk hősei, sztárjai leszünk.
De ha az ő kincsei maradnak a mi kincseink, akkor Ő védelmül is velünk van.
Ő minket a kincseinek lát.
És innentől már nem a mi jellemnagyságunk, nemességünk, önfegyelmünk őriz meg a férgek megevésétől, hanem Ő maga, Jézus.
És így már dicsekedni se tudunk.
Sőt, így a férgek sem tudnak minket megenni.