Kategórizálatlan

Választani kéne… 2024. 2026.



Miképpen lehet, hogy a keresztények akik a kegyelem jó illatát árasztani küldettek a földre, mégis a türelmetlenség a könyörtelenség és az ítélkezés mérgező gőzeit lehelik ki sok esetben a történelem és napjaink tanúsága szerint?
A válasz szerintem két aspektusú.
A törvénykezés az egyik ártalmas forrás, a másik pedig a politikai hatalom kegyeinek keresése és a azzal való összefonódás.
Bizonyos nézőpontból persze érthető a két folyamat, hiszen a félelem is motivál.
A keresztény identitás, a bibliai erkölcs, az evangéliumi értékek rombolása a médiában, a társadalomban, sőt a törvényhozásban is ijesztő mértékű.
Mindez pedig ember- és boldogságellenes.
Ezért gondolhatjuk, hogy talán a kőkemény erkölcsi törvények tanítása, jogrendszerbe emelése, számonkérése és az erkölcsi szövetségesünkként  ajánlkozó politikai kereszténység, aztán a keresztény erkölcsi lózungokat hangoztató politikusok, pártok majd megvédik azt, ami fontos nekünk.
Meg mecénásaink lesznek. (Jószándékból és ingyen…elvárások nélkül…persze…)
Közben azonban mi hívők elveszítjük az Istennel való személyes közösség intimitását, mert a hitünk stabilitását  már nem Isten szava és jelenléte adja, hanem valami Édenen-Biblián kívüli dolog;
A hatalmi szövetség, a pénz, a tömeg, az ismertség.
Miután Isten iránti bizalmunkat elkezdte erodálni, ez a hamis bizalom a következő fázisban jellemünk, karakterünk is torzulni kezd.
Megalkuvásukat követünk el, korrumpálódunk.
A fő baj azonban, hogy mind a törvénykezés, mind a politikai hatalommal való szövetkezés korrumpálja magát a hirdetett evangéliumot és annak képviseletét is.
Sok szolgáló a hatalommal való paktuma után elhallgat.
Érzi talán, hogy nem hiteles.
Az élete nem őszinte. Győzködheti magát, de a szíve jelzi: „Már nem azok az értékek vezetnek amelyekért egykor lángoltál.
A mostani kincseid nem mennyei kincsek.”
Mások hangzatos teológiai érvekkel dúcolják alá a velük szövetséges politikai vezetés céljait, jelszavait, tanításokba építik be azokat, és igeverseket keresnek a hatalom propagandájához.
Mi van akkor, ha önmaguk előtt sem bevallottan, de  kicsinyes haszonért, pénzért, polgári jólétért, népszerűségért teszik?
Nem lenne tragikus?
Lehet, hogy őszintén harcolnak, harcoltak a gonosszal, a szellemi, társadalmi, politikai életben felbukkanó erkölcsi veszélyekkel, szörnyekkel. Annyira odaszántan, hogy egyre kevésbé figyelnek már Jézusra és az evangéliumra. Elfelejtették közben a világban nem fellelhető, vagy nem elismert mennyei kincseket.
Ahogyan Nietzsche mondta; „Vigyázz hogy a szörnnyel harcolva nehogy önmagad is szörnnyé válj.!”
Ide illik egy másik híres mondása is; „Ha hosszasan tekintesz egy örvénybe az örvény visszanéz rád.”
A sokat idézett angol gentleman mondata pedig; „A hatalom korrumpál…”
A hatalommal való szövetség is.
Az evangélium ügyét mindenképp korrumpálja.
Európában a szkeptikus, ateista embereknek nem Jézus Krisztusból van többnyire elegük. Attól a képtől kaptak gyomorrontást, amit mi hívők és a közösségeink mutattunk be a történelemben és gyakran ma is Megváltónkról.
Az Isten Fia kellene a világnak. Az evangélium kellene nekik.
Az egyházak a gyülekezetek génmanipulált, eltorzított Jézusa viszont nem kell nekik.
Ezért nem is hallgatják meg sokan az evangéliumot hiába működne az üzenet a közvetítőktől is függetlenül.
Az evangélium ugyanis még csak nem is erkölcsi üzenet.
Maga a Biblia sem erkölcsi üzenet.
Van erkölcsi vetülete is, ám fő célja, vonulata maga az élet:
Hogyan kaphat az emberi faj több és új, el nem múló életet, boldogságot?
A kérdésre a választ a jó Isten a Fia evangéliumában adta meg. Ajándékba, kegyelemből.
Ez az az abszolút érték, amire hívőként tekintenünk kell.
Az evangélium érdeke pedig, hogy halhassák erkölcsösek és erkölcstelenek, rosszak és jók, balosok és jobbosok, libsik és vallásos nagymagyarok egyaránt.
Ne szorítsa ki az evangéliumot a politika, az általa és eszközként használt bibliai morál hazug lózungjaival. Mert hazugsággá torzul a legnemesebb morális elv, is amennyiben hangoztatásának célja politikai: a hatalom, a pénz, a földi siker.


Ha e képmutató jelszavak hegycsúcsairól büszkén, felszegett állal beletekintünk a jelenünkből egyenesen következő jövőnkbe, meglepetésünkre nagy-nagy sötétséget látunk.
Szövetségben a jelenlegi politikai elittel az érdek, a félelem, vagy más miatt, azonban jó hangosan fogjuk hirdetni:
„Ott látom Magyarország eljövendő világosságát!
Azok a rácsok meg amit látok, a kiteljesedett magyar szabadság!”
Ánem!
Idén és két év múlva fontos választások lesznek.
Hogy választhatunk még, az Isten ajándéka.
Akkor is, ha a focipályát jogszabályokkal, törvényekkel, alkotmánymódosítással, gazdasági eszközökkel balra döntötték.
Akkor is, ha nagyon lejt a pálya. Akkor is, ha a hazai csapat kapuja jóval kisebb, meg nekik a bedobás is 11-es.
Felelősségünk, hogy gondolkozzunk és megkérdezzük Istent, hogy hova tegyük az ikszet. 

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük