Együtt Veled

Nagyon fáj, de könnyed nincsen,
Akkor ül melléd az Isten.
Átölel és veled hallgat,
Ám ami fáj, egyre mar csak.
Nem látod Őt, nem is érzed,
Sebed sajog, csak azt nézed.
Egyszer aztán eszmél szíved:
Ott van veled. Észreveszed.
Újra elered a könnyed,
Terhed is már egyre könnyebb.
Fáj még a seb, mégis nevetsz,
Átkarolod életedet,
Nincsen más út: Isten veled.