Szépirodalmi írások

Picire aszalt irodalom.

Joseph Heller: A 22-es csapdája



Aki nem őrült, az nem szeret háborúzni és üzletelni mások szenvedésével.
De csak őrültet szerel le a hadsereg.
Yossarian nem szeret se ölni se meghalni, tehát kéri, hogy szereljék le, mert megőrült.
Ebből látják, hogy normális, ezért nem szerelik le.
Végül Yossariannak már szikrázik az agya és megszökik.
A.T.Tappman tábori lelkész betoji alak.
Félkupica Fehér Főnök az indián, meg jó arc, csak fatalista.
Minderbinder meg érzéketlen, és penge eszével hülyére keresi magát a háborúban.
Élvezi mert őrült. Vagyis annyira normális, hogy már buggyant.



Madách: Az ember tragédiája

Az Úr megteremti az emberiséget, hogy mi is azon gondolkozzunk Vele együtt, hogy miért is teremtett bennünket?
Közösen talán rájövünk.



Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai.

Tom szereti Beckyt, de kerítést meszelni utál, ezért úgy tesz, mintha a kerítésmeszelés lenne a legnagyobb gyönyörűség.
Fizetnek is neki a skacok, hogy meszelhessenek.
Azért dőltek be Tomnak, mert nem tudták, hogy a legnagyobb gyönyörűség az életben nem a meszelés, hanem ilyeneket írni, mint most én.
Ha fizetsz nekem, írhatsz te is, és szólhatsz másoknak, hogy milyen jó ilyeneket írni és küldjenek ők is nekem pénzt.
Számlaszámom; 010101….



Goethe: Az ifjú Werther szenvedései


A fiú reménytelenül szerelmes.
De annyira, hogy úgy érzi belehal.
Aztán bele is hal.
A korabeli olvasók ázott zsebkendőiket markolászva, alig várják, hogy megszülessen Sigmund Freud és analízisbe mehessenek.



P. G. Wodehouse: Folytassa komornyik!

Simple Teddy, az agy nélkül született, elkorcsosult, de nagyon kedves arisztokrata fiú a Parazita Klubban ebédel.
Fogadást köt idióta barátaival.
Ő megállítja puszta kézzel London határán a gyorsvonatot.
A masiniszta látja Teddyt a síneken. Udvariasan üdvözli, „SORRYT” kiált, majd elüti.
Mert titkos bolsi.
Teddyt a vonat kettévágja, mire csődbe megy, menyasszonya elhagyja, nagybátyja meg kitagadja az örökségből.
Megjelenik Jeeves, a komornyik.
Worchester-szószból, lágy tojásból és vérpudingból
titkos összetevőkkel készült turmixával meglocsolja Teddy maradványait.
Az ifjú erre összeáll.
Jól szabott öltönyével együtt.
Jeeves rezzenéstelen arccal köhint, majd illedelmesen utal arra, hogy Teddy zoknija nem illik a nyakkendőjéhez.
Teddy hallgat rá. Kicseréli a zokniját.
A nagybátyja erre visszafogadja és rögtön táviratot kap, hogy vidéki bányájában
aranyat találtak.
Közben megérkezik a menyasszonya is. Esküvő, fanfárok, lüke, de szeretetreméltó arisztokraták mindenütt. Választékos társalgások a semmiről.
Az író, klubjában kényelmes foteljébe süppedve, elégedetten elmosolyodik és teát rendel.



Gogol: Az orr

Iván Nazalovics Heftizov fontos ember akart lenni.
Oda dugdosta az orrát, ahova nem kellett volna. Az állami bürokrácia és az elit szaga vonzotta.
Hogy milyen ember volt Ivan Nazalovics!
Fúj és brühühü!
Ezért lelépett az orra és önálló karriert csinált.
Volt gazdája vérciki lett neki. Meg se ismerte már.
Az írónak ekkor eszébe jutott, hogy az orosz humanista próza az ő köpenyéből fog kibújni az irodalomtörténet szerint. Úgyhogy visszamesélte a csinovnyik-tanácsos orrát a helyére.
Egy orosszal akarom mondani egy orrhosszal győzött a humanizmus a morbid groteszk előtt.



Gajdar: Timur és csapata.

Szovjet tinédzserek jót tesznek.
Rengeteg fát hordanak a helyi veteránok özvegyeinek otthonaiba.
Húszan hordják a fát.
A húsz fiatal felsegíti a Vörös Hadsereg özvegyeit a vonatra is.
Azért kellenek húszan, mert az özvegyek nem akarták a fát beengedni az otthonaikba, hiszen gázzal fűtöttek, és a vonatra se akartak felszállni.
A reakciósok meg rosszat tesznek.
Az özvegyek a vonaton tudatos kommunistákká válnak és belépnek a bolsevik pártba.
A rosszak tovább rosszalkodnak.
Timur akkora kitüntetést kap, hogy amikor a mellére tűzik, orra esik.
Az olvasók mind kommunisták akarnak lenni.



Thomas Mann: József és testvérei.

A német író bámul bele a múlt mélységes mély kútjába.
Megcsúszik és beleesik.
Mire a kút fenekéig leér, ír egy 4 kötetes regényt Jákob családjáról.
Tényleg elég mély a kút.
A kút fenekén egy teherautónyi kitüntetést kap. Nobel díjat Buddenbrookék már szereztek neki. Kiderül, hogy nem is lefele esett, hanem felfele.
Annyira humanista, annyira európai a fehérek között, hogy a regény végén József kér bocsánatot a tesóitól, hogy azoknak el kellett játszaniuk sztorijában a gonosz szerepét.
Az író nem akar Józsefékkel Gósen földjén maradni.
Nem szeret hieroglifákban írni. Túl sok azokkal a meló.
Inkább kivándorol Svájcba, aztán az USA-ba, aztán megint Svájcba.
Óvatosan hatoljunk be a regénybe, mert el lehet benne veszni.
Mondjuk kezdjünk el az első laptól lencsét szórni.



Boris Vian: Tajtékos napok.


A hosszú fekete bajszú, bolyhos bundájú, szürke egérke láthatóan zavarban volt, ahogy Colin finomított szenvedéllyel ölelte magához szeretett feleségét Chloét.
Chloe gyengéden megsimogatta az egér bajszát, majd űrbőr papucsába dugta a kis állatot, hogy ne kelljen látnia, amit nem akar.
Duplárokkal teli aranyládájukon ült az asszony és formás feneke alatt bőségesen bújtak meg Colin aranyduplárjai.
Colin a koktélzongorához lépett és egy Wagner-darabot játszott le, mert valami erősre volt szüksége. A darab végén kivette a zongora rekeszéből a zenéből sajtolt méregerős szeszpárlatot. A színe olyan volt, mint a Balti-tengeré vihar idején.
Aztán elfogytak a duplárok. Colin aljas munkát vállalt. Chloe tüdejében pedig lótuszvirág nőtt, amely meg is ölte a gyönyörű nőt.
Csak szegénytemetésre volt pénze Colinnak.
A bádogbános undorodva lökte zsebébe Colin maradék duplárjait. A szállítók gyomorszájon vágták a gyászoló szegény férjet, ami hivatalos része a szegénytemetésnek. Az egyházfiúk pedig a fadobozt teherautóra lökték. A gyászoló rokonság futva követte a teherautót a temetőig. A lassú szállítás ugyanis nem része a szegénytemetésnek, csak felárért lehet igénybe venni.
Colin semmit nem evett.
A fekete bajszú kisegér napokig nézte, aztán átment a szomszéd macskához és fejét előzékenyen bedugta annak torkába.

Annyira gyönyörű dolog a szerelem! Annyira gyönyörű szeretni, szépen, finoman, békében élni a barátokkal! De most nem lehet. Talán majd egyszer.

Erre vár az író is.
Most mindez csak olyan, és addig is tart, mint amikor tavasszal az első meleg szellő végigsimítja az arcodat.

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük