Újra veled

Most, hogy itt vagy,
most fellélegezve
sóhajtják sejtjeim;
„Mennyire hiányoztál!”

Szelíd mezők
ringanak szemeidben.
Lágy, pajkos hullám.
Mosolyodon siklom feléd.
Tenger hátán búzamező,
földig hajt meg gyengéd
szellő.

Lebegek és
csontig-szívig eláztat,
hogy szeretsz.
Újra értem, téged
látva,
kiért lettem,
mire vágytam?

Ringok csak csodád ölében.
Végtelen mély e békesség.
Végtelen, mert
sosem elég.
Örök is, mert
sosem elég.