A Konzum-plázában

De talán tényleg itt vagyok.
Az idő partra itt dobott.
Ez a Nyugat nevű pláza.
Nincs kijárat. Járja-járja az ember.
Ide tették.

Zene lökdös. Happy minden!
Árubőség. Hiány nincsen.
Akciós cucc! Vegyél! Vegyél!
Hitelbe, vagy a lelkedért!
Ennyiért!
Csak itt, csak most!

Szalonnát fogyasztóporral,
Plüssmacikát géppisztollyal,
Boldogságot, marha nagyot!
Azért hülye mégse vagyok!
Leárazás! Nem légy lúzer!

Kényeztesse magát szeggel,
Favésővel, mini-flexszel!
Kézi fúró! Az se semmi!
Vegye meg, mert megérdemli!
Olcsó, mint az élet!

Konzum-dombon Júdás beszél.
Hallgass Jézus 30 pénzért!
Ha nem fekszel jól minálunk…
Tudunk mindent. Kicsinálunk.
Júdás a mi nagy királyunk!

Ne szólj szám és nem fáj fejem.
Üzletpolitika. Meg promóció, meg minden.

Lent a téren hű szegények,
Pénzt és bocsánatot kérnek
magukban, hogy sajnos élnek.
Dühösek és félszegek.
Általában részegek.
Plázán kívül, zavarban,
túl mindenen.
Zörögnek az avarban.

Vegye-vigye, mert megérdemli!
És nem is dönthet: Kell-e neki?