Ez a bizalom fékezte a Józseffel zuhanó liftet kívül és a lelkében belül is, hogy össze ne törjön emberi karaktere, majd ez a bizalom emelte fel, hiszen ő a kút, a tömlöc mélyén is az volt, aki előtt földig hajolnak az áruló testvérek, és az, akiknek ő képes megbocsátani, sőt szeretni őket. Az ábrahámi hit, az izsáki ellátás és a jákób-izraeli karakterformálódás így stabilizálódott, ment végbe, sorsa, útja le-föl liftezésében. József liftje szállította az Isten embereinek szinte mindegyikét életük egy szakaszában. A józsefi zuhanás alapélménye volt a gőgös Saulnak, aki Pálként azokhoz csatlakozott, azokat szolgálta, akiket Saul megvetett, lenézett, utált. Mózes ugyanígy. Ábrahám, Dávid, a próféták, apostolok sorsában is működött…

Zsid. 11. 1. A bizalom (hit) a reménykedéseinknek (várakozásainknak) a lényege ( hüposztászisza, alapja) és bizonyítéka (bebizonyítása) azoknak a tetteknek, dolgoknak, ügyeknek, amik nem látszódnak. Az Isten szavában való hit, a bizalom, azoknak a dolgoknak a lényege, létezésük magja, amelyekben reménykedünk és ugyanez a bizalom bizonyítéka is, mindannak amit nem érzékelünk, de Isten szól róluk a Biblián, vagy a Szellemén keresztül. Olyan, mint a foganás: a hit és a Szó találkozik, megtermékenyül és fejlődni kezd az, ami a magban, mint lényegben benne volt, és ami embrionális állapotában is ugyanaz lényegileg, amivé kifejletten válik. Az anyámban fejlődő embrió már én voltam, Isten annak látott, aki most vagyok, és most krisztusi-ember embrióként…