-
Svédasztal
– Ezt nem hiszem el! Gyere már, papikám! – a pongyolás, nagytermetű nő a konyhaasztalnál ült. Feszültség áradt róla. Nyakát idegesen tekergette. A megszólítottra várt ideges-türelmetlenül.– Ne tökölj már! Gyere, ha mondom! Nem a semmiért hívlak! – hangjában most már vészt jósló árnyalat vegyült. Előtte az asztalon hosszúkás boríték feküdt felnyitva. Egy címke hirdette rajta: AIRMAIL. A nő kezében ízléses, aranykeretes meghívót tartott, rajta egy fiatal férfi és egy nő fényképével. Csupa-csont, hórihorgas férfi csoszogott be a konyhába. Fél arcát még borotvahab borította. Dohánytól karcos hangjában ijedelem és méltatlankodás érződött. – Legalább hagyj megborotválkozni! – Nem leszel te attól szebb, papikám! – enyhült az asszonyság – Ide süss! A Józsitól…