Az Isten szeretete és a keresztény mágia.

Lk. 4. 9.

Ezután a Sátán elvitte Jézust Jeruzsálembe. A Templom területének legmagasabb pontjára állította, és ezt mondta: „Ha valóban te vagy az Isten Fia, akkor ugorj le innen! Mert azt mondja az Írás:
Angyalainak parancsot ad, hogy vigyázzanak rád.
Meg azt is mondja:
A tenyerükön hordoznak, hogy kőbe ne üsd a lábad.
Jézus erre így felelt: De az Írás azt is mondja: Ne tedd próbára az Örökkévalót, Istenedet!

A 91-es zsoltárból idézett a gonosz. Azonban kihagyott egy fontos mondatrészt:
…”minden UTADON őriznek”…
Az úton. A hívő útjain. Ez nem az erkölcsi tökéletesség útja. Az elfogadott kegyelem útja ez. A ragaszkodás, a bizalom, az Isten hívogatása, szólongatása és a közösség útján.

Zsolt 91:14
Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet!
Zsolt 91:9
Mert [azt mondtad] te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:
Zsolt 91:15
Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt. (Károli)

A 91. zsoltár minden ígérete ezen az úton járva működik.
Nem úgy, hogy gépiesen elmondom, nem úgy, hogy kiakasztom a falra. Nem úgy, hogy kitalálok valamit, nekikezdek aztán  várom az áldást, a védelmet.
Nem arra való a védelem, az áldás, hogy bizonyítsak, vagy hogy valami lenyűgöző mutatványt produkáljak.
Ha nem is tudom mindig Isten legeslegtökéletesebb tervét követni, a védelem akkor is működik: „A kert minden fájáról bátran egyél.” (1.Móz. 2. 16.)
Sok jó választásunk van. Sőt, ha hibázunk, akkor sem szűnik meg a kegyelem.
De nem használhatjuk eszköznek az Urat, nem zsarolhatjuk őt ígéreteivel.
Ha megígérte, megteszi.
„Mikor? Hogyan?” – Ezt nem írhatom elő neki.

Azért sokszor megpróbáljuk. A Biblia le is ír ilyen mágikus kísérleteket.
Izraelt megverték a filiszteusok. Gondolták elviszik a következő csatába a frigyládát, hogy győzzenek. Hatalmas vereség lett eredménye még az Úr ládája is az ellenséghez került.
(1 Sám 5.)

Gedeon vezetésével legyőzték a midiánitákat. A diadal után Gedeon aranyszobrot öntetett, efódot csináltatott és „hazavitte” az „Isten jelenlétét.”
Ez az isten-fétis, a talizmán, az amulett.
Az abszolút komfortos isten. Ha szükségem van rá előveszem, ha nem kell, beteszem a szekrénybe. Ha bűnözni van kedvem, falnak fordítom, ne is lássa…
Skéva fiai használták Jézus nevét, bár nem hittek benne. A démon nem hogy ki nem ment az emberből, hanem nagyon megtépte őket. Apcs.19.
Aztán:
„Nekem adta a pásztor a nyakkendőjét, most már tuti velem lesz a kenet mindig.”
” Az olvasóm ott lóg a visszapillantón. Az megőriz a balesettől.”
„Minden reggel felolvasom a kétoldalas megvallást, szellemi harcolok… Ez meg fog őrizni és áldásban tart engem…”
Mindezt szokásként, szertartásként, nem szívvel, nem hitből.
„Kimásolt igékkel van teleragasztva falam. Igaz, úgy megszoktam őket, már azt se tudom, mi van rajtuk. De hát Isten igéje! Védelmet jutalmat várok, mert kint van a falamon Isten igéje! Azért az mégiscsak valami”

Igen, Isten irgalmas, a kegyelem egy szinten működik akkor is ha nem ismerjük, vagy letagadjuk, de bizalom, hit nélkül nem lehet neki tetszeni, nem gyönyörködik bennünk.
Az igazzá vált ember hit által lett igazzá, és hit/bizalom által él.
Azonban talizmánt, amulettet is csinálhatunk Isten igéjéből hit/bizalom nélkül.
(A 91. zsoltár szövegéből az ókortól napjainkig készülnek ilyen talizmánok.)

Amulettek, mágikus tárgyak, szertartások szokások, varázsigék, fétisek.
Köztünk vannak az egyházban is.
Mert az ördög is az igét mondja; „Ugorj, bizonyíts!”
De kihagy valamit az ígéretből. Az Úton működik az ige. Az út Jézus. Az út a közösség útja. Nem mágia, nem talizmán.
A hit útján, a bizalom, a ragaszkodás, az Úr szólongatásának a vele való együttlétnek az útján cselekszik az ige.
Nem erkölcsi tökéletességről van itt szó. Többről. A szövetségről..
Az Újról, ami már nem teljesítményen, hanem az együttléten, az ingyen kegyelmen alapul. A szeretetnek, a kegyelemnek pedig nem a gyökere, feltétele az Isten keresése, hanem a gyümölcse, a következménye.
Mert hogy mondhatom valakire, hogy „nagyon szeretem”, ha nem keresem vele a találkozást az együttlétet? A kegyelem gyümölcse, hogy keresem a kegyelmet adót, az Urat.
Én Őbenne Ő énbennem.
Ha baj ér, ha gödörbe esnék, tudom, hogy ott van a gödör alján is velem. Ha tudom, ha hiszem, akkor tudom azt is, hogy ki fog húzni a gödörből
Mert még a gödör sem büntetés a hibáim, bűneim miatt, hanem lehetőség az emelkedésre.