Marika

Nem én kértem szemeket,
mégis velük látok.
Lábakért sem pereltem,
Aztán rajtuk járok.

Roskadozó szederág,
éhező szökés közben:
Ott voltál az utamon
mikor összetörtem.

és

Már szemeddel lát a szemem,
karoddal ölel két kezem.
Lábaiddal lép a lábam.
Nem tudtam, de erre vártam.

Ott jársz már minden utamon,
ott járok minden utadon.

Nem véletlen, nem is érdem,
nem is kértem, nem is értem:
Marika a feleségem.

Hogyan? Miért?

Kék az ég, a csillag ragyog.
Mert a gömb, a labda kerek,
mert az öröm neve gyerek.
Mert öröktől ismertelek.