A tiszta életmód és a szabadság.

A teljes szabadság az, ha az ember mindig azt teszi/teheti, amit akar. Jézus így volt engedelmes az Atya akaratának tökéletesen, egészen a Gecsemáné-kertig, amikor is a test borzadása a kíntól és a haláltól, olyan erőssé lett benne hogy megkérdezte Istent: Nem lehetne másképp?

Mivel nem volt más mód a megváltásunkra, erőt vett a testének vágyán és a félelmen.
Végigcsinálta. Teljesen elvégezte.
Most újra mindig azt teszi, amit akar. A mennyei szentek is tökéletesen engedelmesek, a tökéletes szabadságban.          

Mivel az életmód tisztulásának, a megszentelődésnek ez az útja, ezért Isten nem a cselekedeteinket, hanem a bensőnket veszi célba a Vele való közösségben.                                                                                  

A szabadságból való engedelmesség csak szeretet által motiválva működik.
Aki szeret, az nem akar rosszat testvérének, embertársának, önmagának, családjának.
Ezért nem rágalmaz, nem tör házasságot, nem parázna, nem pénzimádó, stb, mert nem akarja ezeket tenni.  Mert szeret, és nem akar ártani. Ő maga akarja így, nem szenved az engedelmességért. Ugyanazt akarja amit Isten és képes is megtenni.

Szabad és engedelmes egyszerre, mert szeretet hajtja.

A titok nem a kőtáblán, hanem belül van. Ez csak kegyelem által lehetséges, mert a kegyelem az Isten működő szeretete.

Ám mivel hústestben vagyunk és a bűn világából megyünk a szabadság felé, ezért mi gyakrabban és közönségesebb dolgok miatt kerülünk a Gecsemáné-kert dilemmájába, mint a Mester:
„Kinek az akarata legyen meg? Istené, vagy az enyém?”

A testünké, vagy a szívünké? Ezért vannak az Újszövetségben is életvezetési szabályok, rendeletek, melyek segítenek az Isten akaratában maradni. Amikor létrejön egy ilyen konfliktus és arra vágyunk, hogy ne a jót, hanem a rosszat tegyük, valamint látjuk is a Biblia alapján, a jó és rossz közti különbséget, akkor nekünk kell nemet mondani arra, amit bűnnek mond az Úr.

Ez nem kellemes, néha fájdalmas is. Ám a Krisztussal való közösségünkben eltűnik a kísértést okozó vágy is, de mivel testben vagyunk, keletkezik újabb, másféle.
Az újszövetségi szabályok nem olyanok, mint a mózesi törvények.
Nem az életünk a tét. Az élet már hit által a miénk.

Olyanok e szabályok, mint a bicikli támasztókerekei. Addig kellenek, míg a gyerek biztosan nem halad. Nem a támasztókerekek adják később a biztonságot, hanem a gyakorlott egyensúlyérzék.
A titok nem kívül, hanem belül van. Vannak olyan, régebben sűrűn elkövetett bűnök, amik ma már semmit nem mozgatnak meg bennünk. Nem a félelem, hanem Isten szeretete lúgozta ki ezeket belőlünk a Vele való közösségben.

Megváltozott az életmódunk ezen a területen. Megszentelődött. Mi tettük? Dehogyis!
Isten működő szeretete, a kegyelem. Mi csak kerestük, hogy együtt lehessünk Vele, és közben megváltoztunk.

Diszharmóniát jelez, hogy a test mást akar, mint a szellem, vagy az elme. Ez a bukás miatt van az emberben. Legfőképpen a testünk ellenkezik a szellemünkkel és ez még Jézusnál is jelentkezett, de képes volt a szelleme akaratát a test akaratára kényszeríteni, azért mert szeretet motiválta.
Kizárólag a szeretet által ösztönzött ember szabad arra, hogy mindig azt tegye, amit akar.
Így királyi életet élhet. Mert azt teszi mindig, amit akar. Isten akaratát, mert teljes személyiségével, szívéből azt akarja.
Ha az evangélium működését kívülről, törvények, szabályok szemszögéből nézzük, akkor találunk törvényt az evangéliumban. Jakab levelében ezt teszi, és megállapítja, hogy az evangélium és Jézus törvénye a szabadság törvénye és a királyok törvénye. A király azt tesz/tehet, amit akar, ezért nevezi Jakab a szabadság tökéletes törvényének (Jak. 1.25) illetve királyi törvénynek (Jak 2. 8) az evangéliumot.

Ő kívülről nézi, működésében. A másik hitét annak cselekedeteiből látja meg. Isten belülről lát, Jakab egy külső nézőpontból keresi a másik hitének, szeretetének bizonyítékát.

Jak 2. 18.

De mondhatja valaki: Neked hited van, nekem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom neked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.
Jak 2. 16.
És azt mondja nekik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nekik, amikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna?

 A külső szemlélő a szeretet által motivált emberről azt látja, hogy úgy szereti embertársát, mint önmagát és nem tesz neki rosszat, de azt nem látja, hogy azért, mert nem is akar rosszat tenni.
Nincs erre késztetése.
Nem hazudik róla, mert nem akar hazudni, nem csalja meg a feleségét, de azt nem tudja, hogy azért, mert szereti, és nem is akarja megcsalni, nem a külső törvény kényszere, és vallásos odaszánása miatt, és így tovább.

A törvény, a parancsolat nem képes feltárni cselekedetek belső indítékait, csak a cselekedetekre fókuszál. Mit szabad és mit nem?

Egy tökéletesen engedelmes, szabad, királyként élő keresztény cselekedetei kívülről valószínűleg úgy néznek ki, hogy Isten törvényének erkölcsi részét pontosan és tökéletesen betölti.
A titok azonban belül van.

Már nem a félelem, nem a büntetés és jutalmazás kettőssége motiválja, hanem a szeretet.
Ezt hozta el az Újszövetség. Ha a törvény felől nézzük az Újszövetséget, akkor a törvény nem változott, de betöltésének eszközei teljesen megváltoztak.

A szeretet a kegyelem lett annak eszköze.

Azonban, hangsúlyozom, hogy az Újszövetség célja nem a Mózes törvényének tökéletes teljesítése, hanem az élet. Isten tervének megvalósítása, hogy együtt lehessen mindazokkal, akiket szeretett a világ alapjainak felvetése előtt már, és az emberek is egymással szeretetben, boldogan éljenek.

Ha a törvény felől nézzük az evangéliumot, akkor azt csak a szabadság törvényének és királyi törvénynek láthatjuk. Aki ugyanis beteljesedik Krisztussal, az teljesen szabad, mert mindig azt teszi, amit akar, ezért királyként él, kényszerek nélkül.

Ha azonban a törvények, szabályok nézőpontjából látjuk az evangéliumot, nem tudunk megváltozni.
Még ha hiszünk is benne, akkor sem. Ha a törvényt prédikáljuk, a hívők nem fognak tisztábban élni.

Ha nem Isten szeretete, kegyelme nézőpontjából tekintünk az Újszövetségre és az evangéliumra, akkor a gondolkodásunkban a cselekedeteken és az egónkon lesz a hangsúly.
Erőlködni fogunk technikákat vetünk be, hogy megtartsuk a törvényt, a parancsolatot.
Ha sikerül, arra büszkék leszünk, amikor kudarcot vallunk, pedig frusztráltak és alkalmatlannak érezzük magunkat. A törvény elvárásaiból szemlélt és értelmezett evangélium hívőként egy terméketlen, kilátástalan mókuskerékbe zár be minket.

Királyok, szabadok csak akkor lehetünk, ha a kegyelem felől közelítünk az Újszövetséghez.