Van-e szükség szolgálati ajándékokra?
Az elmúlt években világszerte buknak le emberek, akik magukat az Efezusi levél negyedik fejezetében leírt szolgálati ajándékoknak állították be. Tömegek rajongtak értük, akik válaszút elé értek, az anyagi visszaélések, szexuális visszaélések, illetve a súlyosan elnyomó vezetői szokások napfényre kerülése miatt.
Többen még inkább kitartanak választott vezetőjük mellett, míg mások elszakadnak ezektől az emberektől.
Aki elszakad, jól teszi.
Jó döntés ott hagyni a manipulatív légkört, amely mindig párosul a hamis evangélium hirdetésével is. Jó döntés venni a bátorságot és látszólag a semmibe kilépni, ezzel teljesen az Úrra bízva magunkat.
Azonban figyelni kell arra, hogy ne essünk át a ló túlsó oldalára, ami a szolgálati ajándékokat illeti.
A hamis ajándékok által kialakított hazug teológia nem teszi érvénytelenné azt, amit a Biblia állít Jézus ajándékairól, az apostolokról, prófétákról, evangélistákról, pásztorokról és tanítókról. Ugyanis ezek az ajándékok a mai időkben is léteznek és mindig is léteztek.
Az ezzel kapcsolatos hamis tanításokat le kell leplezni, de nem elég leleplezni a hazugságot, hanem hirdetni kell a valóságot is.
Miért rendkívül fontos kérdés ez? Azért, mert ha tagadjuk az ajándékok szükségességét, és azt állítjuk, hogy minden hívő az Úrral való személyes kapcsolatból származó kijelentésekből megismeri a teljes igazságot, vagy annak egy jelentős részét, akkor könnyen beleesünk azokba a megcsalattatásokba, amikről az újszövetség bőségesen ír.
Ezek a megcsalattatások pedig éppen olyan nagy bajt hoznak ránk, mint a hamis ajándékok hazug teológiája.
Keresztények is képesek a saját vélt kijelentéseikhez rögeszmésen ragaszkodni, akkor is, ha erős kételyek merülnek fel ezekkel szemben. Sokszor az ilyen személyes kijelentésekből származnak viták és harcok, amik haszontalanok és teljesen hiábavalók (Tit. 3:9).
Ezek okozzák a meghasonlást és a szakadásokat olyan emberek közt, akik egyébként ugyanabban az evangéliumban hisznek. Ezt pedig el kell kerülni.
Efezus 4:11-16 (RÚF 2011)
És ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul, hogy felkészíts a szenteket a szolgálta munkájára, a Krisztus testének építésére, míg mindnyájan eljutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének az egységére, az érett férfiúságra, a Krisztus teljessége szerinti nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akiket ide-oda dobál és hajt bármiféle tanítás szele az emberek megtévesztése és a tévelygés ravaszsága és csalárdsága által. Ellenkezőleg, az igazságot követve szeretetben, mindenestül növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban. Belőle van összerakva és egybeszerkesztve az egész test, egymást támogató minden ízével, és minden egyes tag a maga mértéke szerinti munkássággal gondoskodik a test növekedéséről, hogy felépüljön szeretetben.
Tehát ezek az ajándékok azért adattak, hogy a hívőket felszereljék a szolgálatra, a Krisztus testének az építésére, míg eljutunk Jézus megismerésének az egységére, az érett férfikorba.
Kicsit olyan ezeknek az ajándékoknak a működése, mint a gyerekek felnevelése.
Eleinte a gyerekek minden marhaságot elhisznek, de később a tanítás és a tapasztalatok eredményeképpen kezdik megérteni, hogy milyen a valóság. A tanítók/nevelők munkája az érett korig tart.
Azt fontos itt észrevenni, hogy Jézus megismerésének egységére és a Krisztus teljessége szerinti nagykorúságra nem lehet az ajándékok nélkül eljutni.
Ha nem működnek ezek az ajándékok, akkor marad a bármiféle tanítás szele, ami hol ide, hol oda hajtja a hívőket.
Emiatt nem épül a test se, hanem megosztások és szakadások vannak.
Efezus 4:17 (RÚF 2011)Ezt mondom, és bizonyságot teszek az Úrban, hogy többé ne járjatok úgy, ahogy a pogányok járnak elméjük hiábavalóságában.
Értsük meg ezt a verset a szövegösszefüggés szerint!
Ha nem hallgatjuk az ajándékokat, akkor az elménk hiábavalóságában fogunk járni. Vagyis lesznek gondolataink Istenről, amik nem igazak. Emellett persze lesznek valódi kijelentéseink is.
Ezek keverékére fogjuk felépíteni a saját teológiánkat, vagyis istenismeretünket.
Jézus, a jó pásztor adta az ajándékokat azért, hogy az egyházban le legyen fektetve az alap, Jézus Krisztus, mint megfeszített és arra az alapra épüljenek a falak, a hívő emberek.
Éppen ezért könnyen felismerhetők az ajándékok, mert a jó pásztor hangja szól rajtuk keresztül.
A hamis ajándékokon keresztül pedig farkasok vicsorognak.
Nem az dönti el, hogy valaki ajándék-e, hogy minden kérdésben a valóságot hirdeti-e.
Az ajándékok sem tökéletesek – ez jól látszik a Korinthosziakhoz írt első levélből -, attól, hogy nem jól lát egy területet, például a tized kérdését, még ajándék marad.
Az dönti el a kérdést, hogy a jó pásztor hangját halljuk-e szólni rajta keresztül.
A másik negatív dolog, amit mindannyian megtapasztaltunk, hogy az ajándékot – akár valódi, akár hamis -, túlzott tisztelet övezi, már-már félistenként tekintenek rájuk a hívők.
Ez sem újdonság, a korai egyházban is megvolt ez a probléma. Pál a korinthosziakhoz írt első levelében próbálja meg kezelni az ott kialakult helyzetet.
1 Kor. 3:4-7. (RÚF 2011)Mert amikor az egyik ezt mondja: „Én Pálé vagyok”, a másik meg: „Én Apollósé”; nem emberi módon viselkedtek? Hát kicsoda Apollós, és kicsoda Pál? Szolgák csupán, akik által hívőkké lettetek, ahogy az Úr adta mindegyiknek. Én plántáltam, Apollós öntözött, de Isten adta a növekedést. Azért sem a plántáló, sem az öntöző nem számít, csak a növekedést adó Isten.
A valódi ajándékok is csak szolgák.
Azonban a szolgálatuk nagyon nagy jelentőségű, hisz az által lettek hívővé a korinthosziak. Azonban ezt a szolgálatot az Úr adta nekik, ezért értelmetlen olyanokat mondani, hogy én Pál tanítványa vagyok, én meg Apollósé, van, aki meg Németh Sándor tanítványa (aki nem is valódi ajándék).
Ezek ostobaságok, Pál határozottan letöri az ilyen magatartást. Az ajándékok ültetnek és öntöznek, de a termőerőt, a növekedést Isten adja. Azonban ne feledkezzünk el arról sem, hogy az ajándékok nélkül nincs ültetés, sem öntözés.
1 Kor. 3:8-15 (RÚF 2011) A plántáló és az öntöző egyek, de mindegyik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint. Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. Az Istentől nekem adott kegyelem szerint mint bölcs építőmester alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá! Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát, pozdorját épít erre az alapra, mindenkinek a munkája nyilvánvalóvá lesz, mert az a nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg, és hogy kinek milyen a munkája, azt a tűz teszi próbára. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített megmarad, jutalmat kap. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mint aki tűzön ment át.
Az ajándékok a munkájuk alapján meg lesznek jutalmazva.
A munka értéke világosan látszik. Az alap Jézus Krisztus – ezt az alapot Pál letette, és az írásain keresztül, valamint a ma működő ajándékokon keresztül a mi életünkben is le lett helyezve az alap.
Más ajándékok erre az alapra építenek.
Vannak olyanok, akik gipszkarton falakat húznak fel, időnként az alapról lemenve a puszta földre építve.
Mások tanítása arany és drágakő. Az ajándékok munkáját tűz próbálja meg. Az ajándék, akinek a munkája a tűz után is megmarad jutalmat fog kapni, akié elég, az nem kap semmit.
Fontos látni, hogy ez az építkezés nem az egyéni életekre, hanem magára az egyházra vonatkozik, mert Pál azt mondja, hogy „ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok”.
Ez a rész is világosan mutatja, hogy az ajándékok nélkül nem épül az egyház.
Hangsúlyozom, hogy valódi ajándékokról írok, akiket tényleg Jézus Krisztus választott ki a feladatra.
A továbbiakban szeretném megmutatni, hogy Pál nagy hangsúlyt helyezett a tanításra és arra, hogy az ajándékok ne engedjék meg a gyülekezetekben a tévtanítások terjedését.
Ugyanis akkoriban is voltak különböző hamis tanítások: a feltámadás már megtörtént, a törvényt meg kell tartani, körül kell metélkedni, nemzetségtáblák körüli kevélykedések, vénasszonyos mesék stb.
1 Tim. 1:3-4 (RÚF 2011) Amikor Macedóniába mentem, kértelek téged, hogy maradj Efezusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, se mesékkel és vég nélküli nemzetségtáblázatokkal ne foglalkozzanak, amelyek inkább vitatkozást támasztanak, mint Isten szerinti épülést hit által.
Az ajándék volt az, aki megparancsolta némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat. Az első fejezetet érdemes végigolvasni, mert végig erről szól. Pál a következő fejezetekben is az egészséges gondolkodásmódra buzdít, valamint az ezzel szemben álló hazugságokat leplezi le. Végül pedig határozott utasítást ad Timóteusnak, hogy
„Ezeket hirdesd és tanítsd!” (1 Tim. 4:11.)
Pál nem az efezusi hívőkre bízta a tanítást, hogy osszák meg a kijelentéseiket – ezeknek is megvan a helyük -, hanem egy ajándékot bízott meg vele, hogy tanítsa a testvéreket.
Ezek után még egyszer felszólítja Timóteust, hogy „legyen gondod a felolvasásra, buzdításra és a tanításra”
.2 Tim. 2:1-2. (RÚF 2011)Fiam, te azért erősödj meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben, és amiket tőlem hallottál sok tanú jelenlétében, azokat bízd hű emberekre, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek.
Az ajándék feladata, hogy keresse meg azokat az embereket a gyülekezetekben, akik alkalmasak mások tanítására, és ossza meg velük az apostoltól hallottakat.
Ismét látjuk, hogy Pál nem abban bízott, hogy majd mindenki, aki hívővé lett személyes kijelentéseken keresztül eljut az igazság megismerésére, hanem olyan embereket keresett, akik tudják tanítani a többi hívőt. Sokunknak ellenérzései vannak ezzel kapcsolatban a Hit Gyülekezetében tapasztaltak miatt.
Sajnos a hamis tanok, a hamis tekintélyek, visszaélések, bántalmazások hatalmas károkat okoztak a hívőkben.
Ezektől határozottan el kell szakadni és rossznak kell ítélni.
De ne öntsük ki a gyereket a fürdővízzel.
Lássuk meg, hogy Isten terve az egyház építésére mindig is az volt, hogy küld ajándékokat, akik lerakják az alapot, és arra építenek.
Nincs más út!
Pál hasonló utasításokat adott Titusnak is.
Érdemes azt a levelet is végigolvasni. Folyamatosan küzdeni kell a hamis látások, tanítások ellen, és hirdetni az egészséges tanítást.
Ez pedig alapvetően ajándékok, valamint olyan emberek feladata, akik az ajándékoktól tanultakat hűségesen hirdetik.
Lehet, hogy ez sok a Hit Gyülekezetéből kijött hívőnek csalódást okoz, de a Biblia ezt tanítja.
Ne féljünk ettől!
Fel fogjuk ismerni a Jézus által küldött valódi ajándékokat, mert a Jó Pásztor hangját fogjuk hallani rajtuk keresztül.
Így fogunk épülni a hitben és így fogunk eljutni a Krisztusban való érett korra, a Jézusban való hit és az ő megismerésének az egységére.
Pacsay Zsolt alias Ben