A lovunk két oldala. (Szélsőségeink az evangélium értelmezésében.)

Ahogy a jó hátasnak két oldala van és egyszer ide, egyszer oda esik le a gyakorlatlan lovas, úgy az üdvösségről és büntetésről szóló keresztény tanításnak is.
És a gyakorlatlan hívő, mozgalmaival együtt le is esik. Egyszer ide, egyszer oda.
Mert meg kell tanulni lovagolni.
Különben olyanok leszünk mint az őszi szilvafa: kékek és zöldek
A lovasiskolában az oktató a Szent Szellem, de a nyereg, a kantár, a zabla Isten írott igéje.
Az egyik oldalán már nagyon hosszú ideje húz minket a ló. Századokkal ezelőtt átestünk oda. Üti-veri a sok kő, piszkolja az út pora a hívőket.
Ez az emberi erőfeszítések elvárások törvénykezés oldala.
Összefüggéseiből kiragadott igékkel alá lehet ezt is támasztani. („A keskeny út.” „Nem azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt.” Bűnlisták a levelekben. „Isten országának örökösei nem lesznek, akik test szerint élnek.” stb.
Az ezen az oldalon vonszolódás gyümölcse a pszichében két torzulás. Az egyik a képmutatás, a másik a bűntudatból származó állandó alkalmatlanság érzés.
Ami közös e kettőben az a szégyen.

Most azt látom, hogy a paripa másik oldalára átesve is szerzik a sebeket a testvérek.
Nevezetesen, hogy „Halleluja, nyugodjon meg mindenki! Mert minden ember megy a Mennybe! Nem csak a hívők! Majd együtt kávézunk Hitlerrel, Júdással!
Látom tehát azt is, hogy szerzik a sebeket a keresztények.
Mert a „Nyugi brother, kegyelem van! Minden jó lesz, ha bűnben élsz is!” – üzenet sokakban csak a testi ambíciókat és kívánságokat legalizálja.
Mert nem mondják el nekik, hogy a bűnök bizony tönkreteszik, megrövidítik az ember életét és az Isten az Apa nem azért tiltotta ezeket az Ószövetségben sem, és nem azért figyelmeztet az Újban hogy kerüljük a bűnt, mert nem bír az indulatával odafönt.
Nem. A mi érdekünkben akarja, hogy elhagyjuk a testi életet. Nekünk árt ugyanis.
Mert az megrövidíti az életünket, tönkreteszi, eltorzítja a személyiségünket és képtelenek vagyunk abban a boldog, harmonikus sorsban élni amit Ő, az Isten szánt nekünk.
A jelszavakban, csatakiáltásokban, reklámszlogenekben fogalmazó, az egy-két mondatos tanítók, az internetvilág e prédikátorai magukat is félrevezetik szerintem.
A testvéreket is összezavarják rövid, jól hangzó, szándékoltan provokatív szólamaikkal.
Félreértés ne essék, tudom, hogy e tanítók tele vannak buzgósággal és jó szándékkal és hogy az ő állításaikat is alá lehet támasztani igékkel.
„Isten megbékéltette magával a világot.”
„Úgy szerette Isten a világot hogy odaadta érte a Fiát.”
„Nem akarja, hogy bárki elvesszen.” „Isten akarata beteljesedik.” stb.
Nekik is csak azt tudom mondani, mint a törvény szigorú őreinek: Vannak ám más igék is!
Például, hogy „Az ítélet Istené!” Jézus mondja „Ne ítélkezzetek!”
De Ésaiásnál, a Jelenések könyvében is lábatlankodnak ám olyan igék, amelyek elgáncsolni látszanak ezeket az örömködő, jelszavas, diadalittas, mindenki üdvözül, nyugi, tanításokat.

De hát, mondják, nekik ezt az Úr jelentette ki.
Vannak olyan sokak által olvasott, rövid írások is az interneten amelyben ilyen horderejű igazságokat nyilatkoztat ki a szerző, anélkül hogy venné a fáradtságot legalább néhány kiragadott igére. (Írásomban sincsenek pontosan idézett igék, mert nem teológiai célú.)
Erős a gyanúm, hogy az az oka ennek, hogy ezek a szerzők nem ismerik mélyebben Isten beszédét. Maximum tanításokat ismernek és beállva némely vizsgálódóbb hívő szemüvege, látása mögé, azt végső igazságnak fogadják el és hirdetik.
Bár azt sem értik összefüggéseiben.
Ha valóban az Úr jelentette volna ki nekik ezeket a molinós jelszavakat, SMS-tanításokat, az abból látszana, ha nem csak kinyilatkoztatnának, maximum kiragadott igékkel aládúcolva azokat. Mindezt az írott ige részletes vizsgálatával is alá tudnák-akarnák támasztani.
Meggyőzően, logikusan, bizonyságát adva, hogy nemcsak Isten kegyelmét, hanem Őt magát is szeretik, és törekednek Őt megismerni, az ige mélyebb tanulmányozása által.
Mert hogy erre nincsen más út. Ezért kaptuk a Bibliát.
De azt látom, hogy se pro, se kontra senki nem tudta még soha, sem az egyik, sem a másik álláspontot sem kimerítően kétségbevonhatatlanul bizonyítani.
Szerintem direkt hagyta ezt így Isten. Hogy ne kontárkodjunk bele az ítélet dolgába.
De megtesszük gyermeki, éretlen szenvedélyből, vagányságból, buzgóságból. Hát nem jól tesszük.
Ne mondjuk már ki mi, hívő emberek, hogy az emberiség nagy része a tüzes büntetésbe kerül.
De azt se nyilatkoztassuk ki, hogy „nyugi senkit sem büntet meg Isten.”
Merthogy akkor is ítélünk, Isten helyett. Istent játszva, vagy „jól értesült bennfentest” alakítva, aki „jófejségből” megsúgja neked is a titkot, amit a Főnők neki elmondott (ld. gnoszticizmus).
Mert hogy ezt így sehol nem mondta az Úr. Ha van ige, amit így lehet érteni, néhány oldallal arrébb van olyan is, amit meg úgy lehet érteni.

Elégedjünk meg azzal a képpel amit az Isten igéje és Szelleme Jézusról, és az Atyáról belerajzolt a szívünkbe. Ez az arc a Bibliánkból is visszanéz ránk.
Ha nem egyezik a kettő, akkor várjunk, kérdezzük Őt, és újra várjunk.
Végül a bennünk élő Isten-kép fog a Bibliához igazodni. Ha viszont a Biblia Isten-képét akarjuk az igék facsarása, vagy figyelmen kívül hagyása által a bennünk élő képhez idomítani, akkor magunkat is becsapjuk, ha tanítjuk is ezt, akkor meg manipulálunk.
Az ige ismerete, tanulmányozása ugyanis része az Isten személyes szeretetének, nem betűrágás. Nem ez a gnoszticizmus forrása, hanem a hamis, vagy valódi, de eltúlzott kijelentéseink cáfolhatatlan igazságként való tálalása.
Ha szeretetből keressük Istent a Bibliában, az nem felfuvalkodást generáló ismeretet hoz létre, hanem alázatot és az Úr nagyobb szeretetét.
Akár az Ó – akár az Újszövetséget olvassuk. A törvény tanulmányozása is a kegyelem evangéliumában, Isten szeretetében erősít meg.

A kegyelem megismerése után számomra nem kérdés, hogy Isten jó, sőt sokkal jobb, mint amilyennek évtizedeken át láttam Őt, és akit csak lehet, meg fog menteni.
Nehezen férnek bele az én Isten képembe is a Gyehenna tüzében örökké szenvedő emberek.
De nem mondom ki, nem tanítom, hogy ezért tuti nem is lesz ilyen.
Mert nincsen jogom erre. Nem tudom 100%-ban, de 90-ben sem bizonyítani az igéből, ezért lehet, hogy tévedek. Félreteszem a tuti ítélet témáját.
Az ítélet örök jogon Istené.
Ő jó. Ő a szeretet. Ő az igazság, amely megigazít.
Ezért inkább bízzunk benne és vegyünk vissza a hévből, mert lejáratjuk a kincsünket, az újra felfedezett evangéliumot. A kegyelem evangéliumát.
Nagyon sok kárt okozunk embereknek hívőknek, akik a szólamok miatt legyintenek folyamatosan gyakorolt bűneikre, sőt egyre keményebb testi bűnökbe csúsznak és közben tönkremegy az életük.
Mert ők sem ismerik mélyen a Bibliát, ezért könnyű félre vinni őket, de ők legalább nem tanítanak.
Őket kéne hordoznunk.

Kérlek benneteket testvéreim, tanuljunk inkább lovagolni! Nem az egyik meg a másik oldalra átesni és tanítani leesni, zúzódásokat szerezni a többieket.

Aztán ha feltesszük, hogy Isten maga is az univerzális üdvösség tanát vallja, tehát igazuk van azoknak a tesóknak, akik úgy érzik, hogy az Úr adta ezt a kijelentést nekik, ott van egy másik szempont, a szereteté. Jézus maga mondja, hogy vannak igazságok bűn, megigazulás és ítélet tekintetében, amit Ő ismer, de nem adja még át, mert a tanítványok képtelenek lennének elhordozni.
A Szellem nem csak doktrinális igazságokat jelent ki, hanem gyakorlatiakat is.
Például az időzítését. Mikor, kinek tanítsam? Vagy várjak csak és örüljek magamban?
(ld. bálványáldozati hús fogyasztásának kérdése) A kegyelem evangéliumához vonzódó hívők nagy részének még csak elméleti ismerete van arról a szabadságról, amit Jézus hozott a hívőknek. Nincs a szívükben, a lényük mélyén. Abból látszik ez, hogy nem az Úrba lettek még szerelmesek újra, hanem a kegyelem melletti igaz érveket testi életmódjuk igazolására, a bűnök okozta belső feszültségeik enyhítésére használják.
Ha Isten univerzalista is lenne, nekik az evangéliumot tanítaná, nem a „Nyugi, mindenki Mennybe kerül!”- tanítást. Mert szeret és nem akarja, hogy a félvállról vett bűnök tönkretegyék gyermekei földi sorsát. Ha átveszik a kijelentést a valódi evangéliumról, azonnal meg is szabadulhatnak a bűnök nagy részétől, a maradékkal meg elkezdenek küzdeni.
Ez meg az én mély meggyőződésem. Bár nekem nincs kijelentésem arról hogy felmentő ítéletet kap-e minden ember?
Arról van, hogy mi, hívők, már megkaptuk.

Van, ami teljesen nyilvánvaló, bizonyítható. Bizonyítottuk is számtalan írásban, mi is, mások is a Biblia alapján. Mindezekben teljes szívemmel, értelmemmel hiszek:
„Aki hisz Jézus Krisztusban, az Isten gyermeke.
Az, ha meghal is él, nem lát halált soha örökké.
Annak, aki bízik Jézusban, a mindenható Isten édesapja lett.
Az az ember minden problémájában támaszkodhat Istenre mert feltétel nélkül szövetségese az Úrnak.
Aki bízik Jézus Krisztusban, az teljesen biztos, hogy igaz ember a Mennyben is, az Apa Isten előtt. Nem kerül büntető ítéletre soha. Jó lelkiismerettel élhet.
Minden bűnét megbocsájtotta az Úr. A múlt, a jelen, a jövő minden bűnét.
Az része Jézus Krisztus menyasszonyának.”

A kegyelem ezen evangéliumának pedig az a gyümölcse, hogy szereti Istent, akar neki engedelmeskedni akkor is, ha nem tud mindenben. Szembeszáll a testének otromba vágyaival. Nem azért, mert retteg az ítélettől, hanem mert ismeri és szereti Jézust.
A bűnben lubickolás pedig nem méltó Hozzá. Ezt érzi, tudja. Akkor sem méltó a bűnös hívő élet Jézushoz, ha valóban kegyelem van, megigazultság és bűnbocsánat van számára. Neki magának fáj, ha bűnt követ el.
De tudja jól, hogy nem az Atya borult ki és dühöng a bűne miatt. Az ember saját magát, sorsát rombolja a bűnnel. Ezt nem akarja az Úr, hiszen szeret.
Teljesen biztos, hogy aki Jézus Krisztusban bízik, annak ez lehet az identitása.
Isten így néz rá.
Ezért olyan nagy kincs az evangélium.
Ezért kell hirdetni az evangéliumot, hogy az emberek a félelemből és a szégyenből kijöjjenek bizalmuk, hitük által. Megtalálják Istentől kapott méltóságukat és félelem nélkül éljenek a földön, jó és rossz sorsban egyaránt.
Tökéletlen szeretetünk az Úr iránt, az egyetlen hiteles válasz Isten tökéletes szeretetére. Ez pedig maga az evangélium.
Csak ez az, ami tuti és biztos. Már itt a földön.
Ezért az evangéliumot kell hirdetnünk és nem a „tuti” büntető vagy a „tuti” felmentő ítéletet prognosztizálnunk.