A törvény és az újszövetségi tanítás

Elérkeztünk az utolsó írásomhoz, mely a törvény és az újszövetség viszonyával foglalkozik. Ez a téma az újszövetségi írások egyik központi eleme. Ebben az írásban azt szeretném megmutatni, hogy a galáciai és a kolossei gyülekezetek mellett más helyeken is problémát okozott: Efezusban és Krétán is.

1 Tim. 1:1-2. (RÚF 2011)

Pál, Krisztus Jézus apostola, a mi megtartó Istenünknek és Jézus Krisztusnak, a mi reménységünknek rendelése szerint, Timóteusnak, igaz gyermekemnek a hitben: kegyelem, irgalom és békesség Istentől, a mi Atyánktól és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól.

Az újszövetségi levelek jókívánságai mindig ugyanazok: Kegyelem, irgalom és békesség Istentől. Ebben kell megerősödnie minden hívőnek. A kegyelemnek fordított kharisz görög szó valójában sok más jelentéssel is bír: öröm, kedvezés, jóindulat, kivételezés, jutalom, elismerés. Isten tehát jóindulattal, kivételezéssel, örömmel fordul felénk; nem ítélettel akar sújtani, ahogyan sok prédikátor szeretné, hanem irgalommal és békességgel tekint ránk.

1 Tim. 1:3-7. (RÚF 2011)

Amikor Macedóniába mentem, kértelek téged, hogy maradj Efezusban, és parancsold meg némelyeknek, hogy ne hirdessenek tévtanokat, se mesékkel és vég nélküli nemzetségtáblázatokkal ne foglalkozzanak, amelyek inkább vitatkozást támasztanak, mint Isten szerinti épülést hit által. A rendelkezés célja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből való szeretet. Ettől némelyek eltévelyedtek, az üres beszédre hajlottak, törvénytanítók akarnak lenni, de nem értik sem azokat, amiket beszélnek, sem azokat, amiket bizonygatnak.

Ezek a sorok jelzik, hogy Efezusban is megjelentek azok az emberek, akik nem az evangéliumot hirdették, hanem másképpen tanítottak. Nem Krisztus keresztjét hirdették, hanem meséket, nemzetségi táblázatokat és a törvényt. Sajnos a legtöbb gyülekezetben ma is meséket hirdetnek – sokaknak viszket a fülük, hogy ezeket hallgassák. Én magam is élveztem, amikor ilyenekről volt szó: nefilimek eredete, az elveszett tíz törzs mai lakóhelye, kik a démonok, és hasonló dolgok, amelyekről a Biblia nem tudósít. Ezek olyan emberek agyszüleményei, akik elfordultak Krisztus keresztjétől. A legtöbb tanítás, ami a világ eseményeire démonológiai magyarázatot ad, mese. Régebben én magam is nagy élvezettel hallgattam ezeket. Mostanra azonban már rájöttem, hogy ezek a mesék amellett, hogy könnyen cáfolhatók, egyáltalán nem építők, hanem csak vitákat gerjesztenek. Nem arra szolgálnak, hogy Istenben épüljünk hit által.

A parancsolat, a törvény vége (megvalósulása, beteljesedése, befejeződése) a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és igaz hitből származó szeretet. A hívők szívét hit által tisztította meg Isten (ApCsel 15:9), a jó lelkiismeretet a teljes bűnbocsánat adja, melyet Jézusban kaptunk, és tőle van a képmutatás nélküli hitünk is. Ebből a hitből van a szeretet, amivel az Urat és egymást szeretjük. Ahogyan akkor némelyek eltévelyedtek ettől, ma is. Hiábavaló, üres beszédekre hajlanak Krisztus keresztje helyett. A gyülekezetekben ma is ott vannak azok, akik törvénytanítók akarnak lenni, de nem értik amiket beszélnek és amiket erősítgetnek. Ennek az eredménye az, hogy sem hitet, sem szeretet nem tapasztalni sok gyülekezetben. Az emberek nem épülnek hitben, amikor meséket és a törvény dolgait hirdetik nekik.

1 Tim. 1:8-11. (RÚF 2011)

Tudjuk pedig, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él vele, és tudja, hogy a törvényt nem az igazért rendelték, hanem a törvényszegőkért és engedetlenekért, az istentelenekért és bűnösökért, a szentségtelenekért és a latrokért, az apagyilkosokért és anyagyilkosokért, az emberölőkért, a paráznákért, fajtalanokért, emberrablókért, hazugokért, hamisan esküvőkért és ami csak ellenkezik az egészséges tanítással az áldott Isten dicsőségének evangéliuma szerint, amelyet rám bízott.

Ismét megerősíti Pál, hogy a törvény nem az igaz emberérét van, hanem azok miatt, akik a fenti bűnökben járnak. Az igaz ember a Jézus Krisztusba vetett hite miatt igaz. Neki már nincs szüksége a törvényre, hisz már eljutott Jézushoz. Ezért ma is szól Pál figyelmeztetése azokhoz, akik nem az apostolok tudományát hirdetik, hanem meséket, Isten nagy felkent embereit, és a törvény dolgait: Ne tanítsanak más tudományt, mert abból csak versengések lesznek, de épülés a hitben nem lesz. Ezt minden prédikátornak szem előtt kell tartania (Egyébként a Timóteusnak írt első levél teljes terjedelmében igen aktuális a mai időkben – például a presbiteri követelmények, nem beszélve arról, hogy ma nem vének, hanem senior pásztorok vezetik a gyülekezeteket, sokuk ráadásul az alapvető követelményeknek sem felelnek meg)

1 Tim. 1:15-19. (RÚF 2011)

Igaz beszéd ez és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött e világra, hogy a bűnösöket megmentse, akik között én vagyok az első. De azért könyörült rajtam, hogy Krisztus Jézus bennem mutassa meg legelőbb teljes hosszútűrését, példa gyanánt azoknak, akik majd hisznek benne az örök életre. Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyetlen Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké! Ámen. Azt a parancsot adom neked, fiam, Timóteus, a rólad szóló korábbi próféciák szerint, hogy harcold meg a nemes harcot, tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és a hit dolgában hajótörést szenvedtek.

Jézus azért jött a világba, hogy a bűnösöket megmentse, nem azért, hogy kárhoztassa őket. Ezért nem lenne szabad senkinek Isten ítéletével fenyegetni az igaz embereket. Hiszen Pálban mutatta meg a hosszútűrését, hogy ezzel mindenkit bátorítson. Ha ezt a gonosz embert, aki üldözte a Jézusban hívőket, Isten így megragadta, megigazította, és meg is változtatta, akkor hogy ne reménykedhetne mindenki Jézusban. Aki pedig Jézusban reménykedik, az nem fog szégyent vallani.

Amit Timóteusnak parancsolt Pál, az mindnyájunknak szól: harcoljuk meg a nemes harcot (ez nem az a szellemi harc, amit egyes gyülekezetek gyakorolnak), amelynek mi a célja? A hit és a jó lelkiismeret megtartása! Aki hisz Jézusban, aki valóban elhiszi, hogy minden bűne meg lett bocsájtva, annak még akkor is jó lelkiismerete van, ha történetesen éppen elkövetett egy bűnt. Ennek az az oka, hogy az egyszer megtisztult áldozók (vagyis mi) többé már semmiféle bűntudattal nem bírnak, amennyiben olyan áldozat lett bemutatva, amely eltörölte a bűnt (Zsidó 10:1-2). Itt érdemes megállni és jól átgondolni, hogy egy kereszténynek azért van jó lelkiismerete, mert abban hisz, hogy Jézus bűnné lett érte, hogy ő pedig Isten igazsága legyen. Ha hisszük, hogy igaz emberek vagyunk, akkor jó lelkiismeretünk van. Akkor miért hallani sok gyülekezetben azt, hogy a pulpitus mögül kárhoztatják a hívőket? Miért akarják elérni, hogy a hívők lelkiismeret azt jelezze, hogy bűnösök? Minket nem a lelkiismeretünk vezet, hanem a Szent Szellem. Azok Isten fiai, akiket a Szent Szellem vezet. Ő pedig – ha kell – fog szólni a bűn elkövetése miatt. De leggyakrabban a keresztény már a cselekedet közben tudja, hogy bűnt követ el, és már bánja is a tettét. Nem kell még nyomás alá helyezni.

Sokan ma is elhagyták a jó lelkiismeretet és a hit dolgában hajótörést szenvedtek. A rossz lelkiismeret sziklaként emelkedik ki a hit óceánjából, aminek a pulpitus mögül fújó szelek neki lökik a keresztény hajóját, az pedig hajótörést szenved.

Tit. 1:9-16. (RÚF 2011)

…aki tartja magát a tanítás szerint való igaz beszédhez, hogy képes legyen bátorítani az egészséges tanítással és meggyőzni az ellenkezőket. Mert sokan engedetlenek, fecsegők és ámítók, főleg a körülmetéltek között. Ezeket el kell hallgattatni, mert egész családokat felforgatnak azzal, hogy olyasmiket tanítanak aljas nyerészkedésből, amiket nem kellene. Azt mondta valaki közülük, az ő saját prófétájuk: a krétaiak mindig hazudnak, gonosz vadak, rest hasak. Ez a bizonyság igaz, azért kímélet nélkül intsd őket, hogy hitben egészségesek legyenek. Ne foglalkozzanak zsidó mesékkel és az igazságtól elfordult emberek parancsolataival. Minden tiszta a tisztának, de a fertőzötteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta, mert elméjük és lelkiismeretük beszennyeződött. Azt vallják, hogy ismerik Istent, de cselekedeteikkel tagadják, mert utálatosak, engedetlenek, és minden jó cselekedetre alkalmatlanok.

Ismét láthatjuk, hogy Kréta szigetén is a körülmetélt zsidók megpróbálták keverni a törvényt az evangéliummal. Ennek egyik ellenszere, hogy olyan presbiterek vannak a gyülekezetben, akik képesek a tanításukkal bátorítani a hívőket, hogy ne essenek áldozatul a hazugságnak. Az ilyen alapos tanítások arra is alkalmasok, hogy az ellenszegülőket meggyőzzék – ez is nagyon fontos, hiszen az ellenszegülőkre sem szabad ellenségként tekinteni. A másik ellenszer az ellenszegülők intése és elhallgattatása. Csak így lesz ép a hitük, így lesz jó a lelkiismeretük, amelynek az eredménye az, hogy nem a tisztátalanság körül forog minden gondolatuk. Sajnos a törvény és a kegyelem keverői ma nincsenek elhallgattatva, ezért egész családokat, sőt gyülekezeteket forgatnak fel. Ezt nem lenne szabad megengedni. Egyszer és mindenkorra le kell szögezni: aki a hitből való megigazulás mellett a törvény megtartását (akárcsak részleges megtartását) is hirdeti, az feldúlja, megzavarja és tönkreteszi a családokat. Ezt éveken keresztül láttam a saját szememmel. Ma is olyan embereket kell keresni, akik tartják magukat a tanítás szerint való igaz beszédhez! Akik emellett nem önteltek és nem haszonlesők! Azokra van szükség ezekben a napokban, akik Istent szeretők, akik az új szövetség alapján gondolkodnak, és úgy is cselekednek: mértékletesek, szeretik Istent, képesek megtartóztatni magukat (nem akarnak minden csatába részt venni, nyerni, minden mezőt learatni, habzsolni), akik képesek az igazság beszédével, az evangéliummal bátorítani az embereket. Az egyházban elsősorban bátorításra van ma szükség. Legyen vége a kárhoztatásnak, a vádlásnak, az emberek elnyomásának. Csak az evangéliumban van meg az erő, ami bátorságot ad a hívőknek. Álljanak végre elő azok az emberek, akik nem csak ismerik az evangéliumot, de merik is hirdetni megalkuvás nélkül. Itt az idő, hogy az egyház megrázza magát, otthagyja a vörös fenevadat és hirdesse, hogy Jézus, az Isten Fia meghalt ezért a világért, hogy aki hisz benne annak örök élete legyen; hogy Isten így mutatta meg a szerelmét az emberek iránt; hogy Isten nem egy felelőtlen Teremtő, aki otthagyja a teremtményeket, amikor baj van, hanem az életét adja értük, hogy rendbe hozza a dolgaikat, amire ők teljesen képtelenek lennének. Erre szól a mi elhívásunk! Erre koncentráljunk!