Egy gondolat a zsarnokságról

Egy gondolat a zsarnokságról.

„Nem tudom, ki mondta, de igaz, hogy az embernek semmi esélye, hogy becsapjon másokat, ha előtte nem csapta be saját magát.”

Rakovszky Zsuzsa író mondta egy interjúban.
Nemrégen megjelent regénye „Az idők jelei”
a 16. századi münsteri anabaptista királyság rövid történetét dolgozza fel.
Egy bibliai megújulási mozgalom az újrakeresztelés hatalomra jut a városban.
Bibliai célokkal, lelkesen indul el. Istent akarják szolgálni szeretni. A vezető és a hívők is.
Mégis minden megváltozik. Értékek helyett érdekek lesznek a fontosak. Az emberi hatalomvágy, egoizmus, arrogancia odáig juttatja a mozgalmat, hogy egy szóért egy kritikus mondatért ölnek meg hívőket és embereket.
Fájdalmas, szomorú, kiábrándító véget ér a megújulási mozgalom.
Öncsalás és csalás.
Isteninek vélt igazság, ami valójában a gonoszság fügefalevele csak.
Bibliai és emberi értékek, elvek figyelmen kívül hagyása, irrealizmus vezet a tragédiához.
„Mi vagyunk az igazak, nekünk van igazunk!”
Ami szépnek, nemesnek indult önmaga kegyetlen torzója lett az öncsalás és az ebből következő „őszinte” megtévesztés, demagógia miatt.

Még egyszer a megrázó igazság;
„Az embernek semmi esélye, hogy becsapjon másokat, ha előtte nem csapta be saját magát.”

Nagyon jó volna már itt a földön minél krisztusibbá válni,
de minimális célja mindenkinek az kellene hogy, legyen hogy legalább az emberségét megőrizze.
Ehhez fontos a valóság tisztelete, a realizmus.