Én, a világmentő.(példázat.)

Jött utánam az az undormányosan szép nő.
Megálltam, befordultam, visszafele mentem, de ő csak jött, amerre én.
Hát beszélek már vele! Mit akar?
Előttem állt. Chanel-illat és disznótrágya-szag áradt belőle.
Gondoltam; De szép! Gondoltam; Rettenetesen ronda!
Belenéztem a szemébe.
Hüllő volt.
Hoppá, ez maga az ördög!
– Na látom, felismertél! – köpte elém lesajnálóan.-
– Holnapután elpusztítom a világot. Kivéve, ha elsorolsz nekem ezer becsülnivaló embert.
Megengedte a Nagyfőnök! – bökött gúnyos arccal az égre.

De akkor már ott is álltunk előtte. Egy nagy székben ült az Isten, mellette a Fia.
Rám nézett.
-Na, sorold Misi!- bíztatott.
Én elkezdtem;
-Yakamuri Takava, Csiszbeszán, Gungomuriján és a felesége, meg Bömbauer Rudolfné és az ikerfiai…
Aztán soroltam tovább;
Az árvaházak lakóit, a rokonaimat, barátaimat, a börtöntöltelékeket, az összes ukránt, oroszt, amerikait, votjákot zürjént, dajakot és sziút..Soroltam Miami Beach, Dubai, Monaco, meg a riói bádognegyedek, afrikai nyomortelepek, zsákfalvak, meg Dörögdkálló, meg Dinnyésküküllő lakóit, a magyarokat és a romákat, soroltam a fideszeseket, a tiszásokat…
Csak soroltam napokon át, mind a nyolcmilliárdot. Aztán azokat, akik meghaltak, aztán soroltam azokat, akiket ezután fognak megszülni az anyák.
Valaki súgott.

Ahogy mondtam a neveket, az ördögnek először kipotyogott a haja, leestek a fülei, befordultak a szemei.
Töpörödött, mint gyümölcsaszolóban a narancsgerezd.
Aztán, ahogy az Isten Fia nézte őt, még tovább töpörödött.
Végül egy kis paca lett és el is párolgott.

Tehát így sikerült megmentenem a világot.
Hogy a történet teljesen igaz, bárki meggyőződhet róla.
Csak nézzen a tükörbe, aztán nézzen ki az ablakon!
Lám, lám!