Nooormális? Még most is bízik?

Sok gondolkodásmód és tradíció szemszögéből nagyon provokatív lehet: Isten bízik az emberben.
A Biblia, az egész üdvtörténet értelmetlen volna ha fenti állítás nem lenne igaz.
Isten bizalma, hite már az ember teremtésében is tetten érhető.
Két küldetése van az embernek amelyekben benne van a bizalom mozzanata:
Az ember Isten képe, modellje, aki képviseli, bemutatja Őt.
Feladata ezen kívül az uralkodás a kormányzás.
Az ember létezésének célja még feljebb emel bennünket a bizalom világában. Intim közelségbe.
Ez ugyanis, hogy Isten társa legyen az ember. Együtt éljen Istennel.
Társat teremtett magának Isten. Több, szebb ez sokkal, mint feladat, vagy küldetés.
Az engedetlenség után sem mondott le az emberről. Kereste az Édenen kívül, tanította, vigyázott rá, szólt hozzá.
Olyan gyakori volt Isten szava, hogy Káin meglepődés nélkül, flegmán, gúnyosan válaszolt neki.

Kereste az Úr az emberbe vetett bizalmának visszatükröződését, a hitet az emberekben.
Ez a bizalom tükröződött vissza Noéban, Ábrahámban, az ősatyákban.
A viszonzott bizalom miatt hívta el tanítványának, és ki a tradícióiból Ábrahámot.
Ígéreteket tett neki. (A kegyelem ígéretei és az elhívás mindig Isten közvetlen kapcsolatfelvétele az emberrel, míg a törvény mindig közvetítőn keresztül szólt.)
Fiút ígér neki, magot.
Azonnal beindul az ügyeskedés (Sára ebben a motor), hogy az Isten ígéretét emberi eszközökkel valósítsuk meg. Jön Hágár, születik Ismael. A tradíció a szokás vezette őket.
“Meg tudjuk tenni. Mi valóra váltjuk Isten ígéretét!”

Ma is rengeteg Ismael van a hívők, a gyülekezetek életében.
(Elhívott az Úr igehirdetőnek. Nosza vessünk be mindent! Legyünk nagyok!
Hogy legyen nagy gyülekezet, hogy legyek gazdag, hogy legyek híres, hogy legyenek intézményeink. A világ mintáját követi ilyenkor a hívő és a gyülekezet. Aztán, ha megvannak az intézmények, ha akár tisztességtelen módon is, de megszereztük a gazdagságot, az ismertséget, nagy emberek barátságát, akkor mindez a szemünkben az Isten munkáját igazolja.
Pedig az Isten csak ígéretet tett és a kegyelem hozta volna létre, akár nagy, akár kicsi.
“Micsoda teljesítmény! Lám Isten szolgái vagyunk! Az intézményeink, befolyásunk, gazdagságunk, szervezeteink meg az Isten munkája!”
Pedig ezek Ismaelek, és hogy jóllakjon, virágozzon Ismael, a rengeteg külsőség, amit emberi vágyból, tradíciók mentén hoztunk létre, hát meg is alkuszunk. Hazudozó politikusokkal, romboló politikai irányzatokkal, vállalhatatlan ideológiaiákkal.
“Mert Ismaelnek élni kell, mert pénz, védelem kell a szervezeteinknek az államtól, mert Ismáel – gondoljuk -az Isten munkája. Az Isten munkájának menni kell!” Igazából már a presztizsünkről szól az egész. Aztán jön a harc, az üldözés.
Kívül-belül, mert ami testi vágyból, ambicióból született, az mindig üldözi azt, ami szellemtől született. (Gal.4.29). Ismael maga a testvér-viszály.
Az az Ismael, amiért odadobunk mennyei kincseket. Persze megmagyarázzuk.
Egyházi szinten az az Ismael, amiért feláldozunk embereket. Mert nem áll be a “látásba”, mert a hierarchia, a szervezet, az intézmény érdekei fontosabbak mint a hívő. Ha nem engedelmes katona és beszél is, fegyelmezés alá vonjuk, megtörjük. Ha nem törik, hát menjen amerre lát.
Mi nem tévedünk. Emberáldozat. “Azegyházérdeke…”
Az ilyen rendszer már Egyiptom. Piramisépítés folyik. A hívő már nem az evangélium, hanem a gyülekezet, a vezető, az intézmény szolgája…)

Végül mikor már lehetetlen volt, akkor született meg a feleségtől Sárától a szabadság, a kegyelem, az ígéret gyermeke Izsák.
Aztán Isten annyira bízott Ábrahámban,hogy visszakérte Izsákot. “Áldozd fel a fiadat!”
Ábrahámban meg olyan erősen fénylett, tükröződött már Istennek ez a bizalma, annyira bízott az Úrban, hogy kész volt ezt megtenni hiszen, “még ha meg is hal Izsák, nincs más választása Istennek, mint hogy feltámasztja, mivel benne ígért örököst.” Persze a Megváltó Istennek nem kellett emberáldozat.
Ezért a nagyon emberi gyakran csetlő-botló Ábrahám a bizalom Apja.

Az elhívásban Ábrahámtól, Mózesen át, az apostolokig, a bizalom, az elhívó bizalma kulcsmozzanat.
Az Úr nem a tökéleteset keresi, hanem azt, akiben az ő bizalma, hite, viszont-bizalmat, hitet hoz létre. A ki nem érdemelhető kegyelem atmoszférájában.
Mert ő komolyan veszi a bizalmat.
Annyira, hogy készített nekünk várost, a Mennyei Jeruzsálemet. Pedig mi még nem vagyunk készen. De az otthonunk Istennél már igen.
Ezért a városért vagyunk mi a vándorok, sátorlakók a földön, az igazit várva. Zsid 11.16.
Az Isten bizalmának, hitének a visszatükörözésére, közvetítésére az ígéretek tesznek képessé minket.

Pár hetes hívőként az emberbe, a hívőkbe vetett isteni bizalom himnuszát, a János 17-et olvastam. Ültem egy lepukkant helyen. Bal kezemben cigi füstölt, jobb kezem felől borosüveg állt.
A tízes vers megszólított. Az első teljesen személyes üzenet jött hozzám az Úrtól.

“Mert mindazok, akik hozzám tartoznak, a tieid, és mindazok, akik hozzád tartoznak, az enyémek — és általuk mutatkozik meg dicsőségem mindenki számára.”

“A Te dicsőséged rajtam, bennem?” Néztem a cigit, a bort, a szegényes környezetet, a még szegényesebb, lepukkant lelkemet.
“Hát ezt hogy gondolod? kérdeztem. Lehet, hogy nem is hozzám beszélsz?”
Aztán elteltek évek, évtizedek és itt-ott, pici darabkáját Jézus szeretetének így, vagy úgy, csak átadta megmutatta embereknek rajtam keresztül. Megtette, ami lehetetlennek látszott akkor.
Bízott bennem és a saját igéjében ami elkezdett dolgozni bennem. Ő be is fejezi, amit kezdett.
Ugyanezt élte át Szent Péter és a szertefutott tanítványok, akiknek szintén megvolt a véleményük magukról, de az Isten jobb véleménnyel volt róluk.
Ugyanez látható amikor Máriának, a fiatal zsidó lánynak azt mondja az angyal:
„Te fogod megszülni a Messiást. Férj, pasi nélkül. Mert kegyelembe fogadott Isten.”
Mária nem volt túlzottan agyalós, önelemző típus.
„Hát jó – válaszolta – legyen úgy, ahogyan Isten mondta.”
És megszűlte és felnevelte. És Jézus őt, anyukáját is megváltotta.

Amikor olyan helyzetben vagy, melyben lehetetlennek tűnik az Isten ígéretének teljesülése és úgy látszik, hogy tévedett az Úr, amikor benned bízott, jusson eszedbe Mária esete.
Neked is menni fog. Megszületik a szabadulásod. Az Isten bizalma miatt.

Mk.11 22. Jézus így válaszolt: „Legyen bennetek Isten hite!
Birtokoljátok az Isten bizalmát (szavába és belétek vetett bizalmát)!
Képes vagy kimondani Isten szavát, hogy a dolgok átrendeződjenek, hogy ami rossz eltűnjön, ami jó létrejöjjön, megerősödjön. Isten társa vagy Jézusban. Fotója és megbízott uralkodótársa vagy.
Ezért hívott magához, ezért hiszel Jézus feltámadásában.
Kegyelemből. Nem, mert megérdemled.

Az emberben, mint örökösben való bizalom tartotta Jézust a kereszten.
Jn.2. 24-2: Bár Ő tudta, hogy mi lakik az emberekben, ezért nem engedte, hogy emberi elvárások, földi értékek irányítsák, mégsem ez a tudás hanem a bizalom vezette Őt.
Nem pusztán az Istenben való bizalom, hit megőrzéséért küzdött Jézus a Golgotán.
Meg kellett őriznie a bizalmat azokban az emberekben, aki körülállták, gúnyolták,
szenvedésbe lökték.
Ha végigcsinálja, megváltozhatnak.
Ha végigcsinálja képessé válnak megváltozni. Új emberekké születni.
Végigcsinálta.
Ezért a kereszt a bizalom legnagyobb teljesítménye és csodája.
Bizalom Istenben és bizalom az Isten képére teremtett emberben.
A látszólagos lehetetlenség ellenére a halál foglyai, a gonoszságra, aljas bűnökre képes emberek, Isten örököseivé születnek újjá.
Ez az a bizalom, ami legyőzte és legyőzi a gonoszt.