Szélzúgás, blablabla és csipcsirip.

(A nyelveken szólásról)

Megjegyzés: Lk 11.13. Az Atya, a Teremtő presztizskérdésnek tartja, hogy ha Tőle az evangéliumba vetett hitből Szent Szellemet kérsz, akkor ne kapj más szellemet. Kínosan ügyel arra, hogy ne tudjon senki becsapni. A Fia szavaival erősítette meg ezt.

Az Isten gondolkodásmódja más mint a miénk. Ő sokszor megkerüli az értelmünk tűzfalát, hogy természetfeletti áldásába bevonhassa a szívünket.
Amit mi ésszerűnek tartunk Isten számára gyakran bolondság. Megfordítva is igaz.
Jó példa erre Ésaiás 28 fejezete. Azzal kezdi hogy olyan a népe és Izrael vezetői mint a részegek; isznak, rókáznak, értelmetlenül beszélnek és tanítanak. A szinte érthetetlen, részeg beszédüket ironizálja a 10. vsz. Pont ez a vers szól a számunkra gyakran annyira komoly szabályokról, parancsokról rendeletekről illetve a mániákus szabályalkotásról, amit buzgón mi is hozzáteszünk az Igéhez.

Ésa 28.10-13 “Mivel parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály jön; itt egy kicsi, ott egy kicsi. Mert dadogó ajakkal és idegen nyelven szól e néphez, Ő, aki ezt mondta nekik: Ez a nyugalom helye, nyugodjon meg a megfáradott. Ez a pihenés! De nem akarták meghallani! Ezért lett nekik az ÚR beszéde parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi.”

A héber eredeti a hangalakban is mímeli részegek bizonygatására jellemző erőlködést, gügyögő, dadogó beszédet, nyelveken szólást: (cadi+ váv ill. kóf+váv ismétlődik)

“Cáv lácáv cáv lácáv
káv lákáv káv lákáv
zaer sám, zaer sám…”

A vezetők, a jól értesültek, az elit szabályalkotási mániáját a részeg ember beszédéhez hasonlítja.
Érthetetlen, életidegen tanítás: Blablabla. Bár rendkívül aprólékosnak, racionálisnak tűnik de nem értelmes közlés. (“vigyázz vér van a Sportcsokiban!” Stb)
Megismétli még egyszer. 13.vsz.a “cávlácáv kávlákáv” mantrát.
Aztán a Jézusra (itt a Messiás beszél) annyira jellemző, ironikus stílusban folytatja:
“Hát jó – mondja – akkor én is dadogó, gúnyolódó idegen nyelven fogok hozzátok beszélni.
És pont ez lesz a nyugalom, a szombat, a pihenés eljövetelének a jele.
Mert a tanításotoknak is a nyugalmat kellene szolgálnia.
Békét hozni, békét teremteni az igazság beszéde az evangélium által.
De ti a tanítást fenyegetésre, zsarolásra, elnyomásra használjátok, ami csak feldúlta felzaklatta az embereket. Isten terve szempontjából pedig annyit ért, mint a kisgyerekek gőgicsélése vagy a részegek elkent beszéde.
Hát, mondja Isten, én is így fogok szólni.
Éppen ez lesz a jele a megbékélésnek a nyugalomnak ahova vinni akarom az embereket.”

Az Apcs. 2-ben olvassuk hogy eljött a Szent Szellem és a jelenlevők számára világos volt hogy itt a Joel 2 és az Ésa. 28 teljesedett be.
Ezt támasztja alá a vád is, hogy “ezek részegek”. Valójában azonban a nyelveken szólás, a Szent Szellem eljövetele, Jézus Krisztus uralmának a Pihenésnek, a Szombatnak, a Békesség megvalósulásának a jele.

Ma is így van ez: A nyelveken szólás, a Szellemmel való közösség békességet, nyugalmat, megpihenést hoz.
Nem racionálisan felfogható, azonnali, tuti megoldás érkezik egy probléma kapcsán, hanem megnyugszik a szív, megéled a hit, a remény, a szeretet, az öröm.
Aztán ha baj van, hát lesz megoldás. Ha nincs baj, megerősödünk nyelveken szólás közben abban, hogy szeret az Úr, hogy lám, mi is tudjuk Őt szeretni.
Megkerüli Isten az értelmünket és a szívünkkel foglalkozik.

A nyelveken szólás hasonló egy kiránduláshoz, a természet nyugtató, pihentető hatásához.
A békés természetben keresztények, ateisták, más vallásúak is felüdülnek, békét lelnek.
Nincs ennek levezethető racionális oka. Beszél a természet. Nem az észhez, a szívhez szól:

Zsolt 19.2-5. “Az egek beszélik Isten dicsőségét, és keze munkáját hirdeti az égboltozat. Nappal a nappalnak mond beszédet, éj éjnek ad jelentést. Nincs szó, sem beszéd, nem hallható (nem érthető automatikusan a közlésük) a hangjuk: mégis elhat szózatuk az egész földre, és szavuk a világ végére.”

Beszél az emberhez a teremtett világ. Üzen. Ebben a zsoltárban is ott van a “kávlákáv”, a nyelveken szólásra utaló kifejezés egyik formája.
Nem emberi beszédként, nem hallható beszédhangon érkezik, mégis nagyon fontos közlés, értelmes tanítás jön az égből és a természetből.
Pont ahogy a nyelveken szólás, amit Isten megért annak ellenére, hogy nem egy ismert nyelven szólunk. A természet hangját, szavát pedig az ember szíve érti.
Mindkét esetben az információ megkerüli az elme tűzfalát és blokkoló rendszerét.
A bensőhöz jut el:
A nyelveken szólás Istenhez és az emberi szívhez, a természet szava szintén az ember szívéhez. Mindkettő Istentől ered, Ő a forrása, ezért mindkettő, a nyelveken szólás és a természet is békét, megnyugvást terem a szívben a lélekben. Ha figyelünk, ha szemlélődünk, nem rohanunk egyikben sem. Nyelveken szól hozzád a természet is.
A szíved érti mindkettőt.

Ezt értettem meg a napokban. Egy társasággal Máltáról átmentünk Comino szigetére, a Kék lagúnához.
A kikötőtől gyalogolni kellett. Kis ligetek, sárga virággal pompázó mezők között.
Aztán a lagúnánál a lágy, szép, tiszta víz és nyugtató, csobogó hullámok.
Ha az ember leült, elcsendesedett, körülölelte őt a nyugalom, a pihenés.
Visszafelé a csónakot erősen dobálta már a hullámzás. Ugyanaz a gyönyörű kék víz. Szél támadt.
Megértettem, hogy bizony nagy erő is van a természetben. Ahogy a nyelveken szólásban is.
Gozo szigetén pedig olyan parkokon keresztül mentünk ahol hangosan csiviteltek a fák. Számtalan kismadár ült rajtuk, és mindegyik teli torokkal csipogott, csicsergett. Mint többezer kiscsoportos óvodás, akik mind egyszerre beszélnek, vidáman, örömmel.
Olyan volt, mint a nagyon hangos gyerekzsivaj.
Az ember lelkét öröm, vidámság, felszabadultság, humor, jókedv, nevetés töltötte be.
Lám, ez is benne van a természetben, benne van a nyelveken szólásban is.
Kedves bájos dolgok. Finomabbá, kedvesebbé válik az ember, ahogy megtelik ezekkel az élményekkel a nyelveken szólásban vagy a természetben.
Ahogy beesteledett, viharos szél támadt a tengeren. Hajók nem is közlekedhettek, csak gigantikus nagy kompok, de ezeket a behemótokat is könnyedén dobálta a tenger.
Mert hatalmas, minden rosszat elsöprő erőbe is bele tud vezetni minket a nyelveken szólás.
Erről tanított a természet, ezt értette meg velem Máltán az Úr.

Egy vágy jött létre bennem, hogy akarjak, szeressek újra együtt lenni a Szent Szellemmel.
Szóljak nyelveken és Ő elvezet pihentető ligetekbe, gyönyörű virágok közé, csendes, szépséges vizekhez, ahol körülölel az Ő szeretete, a Pásztor karjai.
Elvezet olyan helyekre, ahol felüdülünk, örömöt, nevetést hoz, miközben nyelveken szólunk. Humor, báj, kedvesség vesz körül, mint a gyerekzsivaj.
Ott van velünk. Randevún vagyunk, úgy hogy az eszünk átmenetileg kimarad a buliból.
Aztán elvezethet olyan közel Jézushoz, hogy szinte érzed, amint te is vele ülsz a trónon.
Ekkor uralkodsz. Vele együtt parancsolsz és olyan erő jön ki a szádon, mint amilyen a hatalmas hajókat is dobáló viharok ereje. Intézkedsz, Ő rendezkedik rajtad keresztül.
A teremtő szavakat szólod: “Legyen!”…. És meglesz.

Mindez pedig hol kezdődik?
Ott a blablánál. Ott a “kávlákávnál”, a “sikabalánál”.
Az értelmetlennek tűnő, gügyögő, betintázottnak ható beszédnél. Mégis ez vezet el a trónig, ahol már az Úr szól, Ő ölel, irányít a te szádon keresztül és elrendez dolgokat a láthatóban.

A csoda természetfeletti élet úgy kezdődik pont, mint az emberi élet:
Kis idétlen, értelmesen beszélni nem tudó, magatehetetlen újszülöttként.
De ezekből az újszülöttekből lesznek királyok, tudósok, művészek, apák, anyák, még a prédikátorok is.
A blablától a halottak feltámasztásáig…
Így működik Isten természetfeletti rendje a természetesben. Természetesen.