Tiszás tesó és fideszes tesó.

(A pártoskodás vége.)

Vívódó, csalódott, frusztrált lelkekhez szól a Héberekhez írt levél.

A földi élet kínálta előnyök, ill. annak hátrányai, fenyegetései miatt megalkudhatunk-e Krisztust illetően? Ha nem úgy alakultak a dolgok ahogy vártuk, reméltük?

A 11. fejezet felsorol embereket, akik bizalmuk/hitük által dicsőségesen győztek a földi problémákban és említ olyanokat, akik hite/bizalma abban mutatkozott meg, hogy képesek voltak tűrni a szenvedést, az üldözést. Hitük ugyanaz, példamutatásuk egyenértékű.

Mindkettőt egy csoportba: a hiteles tanúk („bizonyságok fellege”) sorolja.

Majd a 12-es fejezet arról beszél, hogy ne szomorodjunk meg, ne csüggedjünk, ha nem a várakozásaink szerint alakulnak a földi események.

Bármi is ér; győzelem, vagy vereség – a másik emberrel való kapcsolatunkban a békességet és az Isten számára történt elválasztottságunkat, a szentséget kövessük.

Isten elválasztott minket a saját céljaira. Az Ő céljai messze felülhaladják a jelenlegi világ legnemesebb politikai, társadalmi céljait is.

Az hogy mi, akik valóságosan hiszünk az evangéliumban, Jézus Krisztushoz tartozunk, sokkal több, sokkal nagyobb érték mindenféle párthoz, politikai, társadalmi eszméhez való tartozásnál.

Ezért bárkire szavazunk, bármilyen érzésünk lesz is tizenharmadikán, mi testvérek maradunk. Ha a pártszimpátiánk nem is, de a hitünk közös.

Mert ha megharagszunk egymásra eltérő véleményünk miatt, ki fogja akkor Jézus Krisztust hitelesen képviselni a politikusok és a mámoros, vagy csalódott szavazók számára?

Kiben látják meg a reménységet, stabilitást akkor, ha mi mulandó hatalmi dolgok miatt egymásnak esünk, tartósan megharagszunk egymásra?

(Ez nem azt jelenti, hogy ezek nem fontosak, hogy ne alkossunk földi politikai véleményt, vagy ne képviseljük azt. De legyen egészséges az érték- a prioritásrendünk:

Az időbelinél mindig fontosabb az, ami örök.)

Van ami mulandó és van ami örök. Közös elhívásunk az egyházba, az ekklésziába nem mulandó, hanem örök. Ez összeköt minket akkor is, ha ezen a földön más dolgokban eltér az álláspontunk.

Úgy folytatja a levél írója, hogy ha megragadunk a csalódottságban, frusztráltságban és engedjük a keserűség felnövekedését, az lelkünket, szívünket megfertőzheti.

A kifejlett keserűség ugyanis kiöli belőlünk a mennyei védőoltás hatóanyagát, a szeretetet.

Ám mi nem egy pártok által vezetett országhoz, nem is egy politikai közösséghez léptünk oda, nem földi hatalomhoz tartozunk.

Mi a Cion hegyéhez; az Úrral való közösséghez, az ismétlődő randevúkhoz járultunk, és a szeretet-szövetségébe léptünk be.

Továbbá a Mennyei Jeruzsálemhez hívtak és léptünk oda, amely a tökéletes egyesülésünk Istennel és Isten elhívott népével, Izraellel és az ekklésziával.

Mi vagyunk az egyház, az ekklészia. A Messiás kihívott bennünket a nemzetünkből, klánjainkból, törzseinkből, tradícióinkból politikai közösségeinkből.

Az örök identitásunk már a Mennyhez tartozás.

Azonban a földön vagyunk még, ezért nem otthagyni kell radikálisan földi közösségeinket, hanem tenni a család, az etnikum, a nemzet javáért azzal a plusszal amit fentről kaptunk.

Mi a hasznos, fontos a nemzet, a család, a felebarát számára?

Ezekben lehetnek ellentétes vélekedéseink.

(Véleményünk kialakításában a Biblia módszertana igazíthat el: A tények ismerete, a realitás felkutatása a propaganda, konteó-hírek manipulatív özönében, a lelkiismeretünk szavának követése és a bibliai szempontok alkalmazása a minket körülvevő politikai-társadalmi valóság értelmezésekor és az ítéletalkotáskor. Én a kormányváltásra fogok voksolni a tények törekvő megismerése, racionális végiggondolás, bibliaértelmezésem és egy a realitás miatti, erős erkölcsi felháborodás miatt).

Ám sokszor tévedünk mégis. Nem dől össze ettől a világ. Mert a mi Istenünk tartja.

Ugyanakkor fontos tudatosítani, hogy mi már egy nem csak inter-, hanem „galaktikonacionális” közösséghez, Isten családjához tartozunk együttesen és valóságosan. Függetlenül politikai meggyőződésünktől.

Mindezek mellett elengedhetetlen látni a bibliai valóságot, hogy kereszténység abszolút kozmopolita, mert az evangélium lényegénél fogva kozmopolita. Nincs tehát nemzeti kereszténység, mert nincs nemzeti evangélium sem. Nincs keresztény nemzet sem.

Jézus Krisztus evangéliuma minden embert személyesen hív az Atyához.

28. verstől: Megmozdíthatatlan meg nem rendíthető királyságot kaptunk, amit sem háború, se válság, se csapások, se erkölcsi bűnök, se választások nem ingathatnak meg.

Olyan királyunk van Jézus Krisztusban, akit nem kell és nem is lehet leváltani, akit nem emberek hanem a teremtő Isten választott, miután emberré vált, és emberként győzött.

Ő az egyetlen ember, akit bizonyosan nem korrumpál a hatalom.

Évezredek óta Úr és ugyanaz, mint volt; nem önmagáért, a másikért él és uralkodik.

Aztán, ha vetünk egy pillantást a történelem végével foglalkozó bibliai helyekre, mit látunk?

Hát azt a humoros-ironikus isteni igazságot, hogy a hatalom pont azoké lesz, akik nem birkóztak érte, nem törekedtek tűzzel-vassal birtokolni-megtartani, akiknek nem kellett a földi dicsőség, mert valóságosabb, mennyei élet után vágyakoztak.

(Persze ettől még lehetett artikulált politikai véleményük.)

Mert a szelídek öröklik majd az egész földet. Nem azoké a befolyás, a hatalom, akik akarják, akik futnak érte, hanem akiknek a könyörülő Isten adja.

Amint a kegyelem, úgy a hatalom is a senkiké.

Polgármesterek, képviselők, miniszterek (=szolgálók) leszünk mindenféle tisztességes, vagy tisztességtelen kampány nélkül.

Mert íme, titkot mondok:

Kedves „tiszás”-szavazó testvérem, tudjad, hogy a „fideszes” atyafi a testvéred marad a választás után és kedves „fideszes” testvérem tudjad te is, hogy a „tiszás” tesóval örökre együtt fogsz élni, mégpedig szeretetben.

Bizony, ez az az identitás ami örök bennünk.

Minden egyéb kötődés, döntés, pártosság mulandó.

Elmúlik a küzdelem, elmúlik a választás, ahogy elmúlik minden földi, emberi hatalom.

Ezért shalom, nyugalom, békesség lesz benned ha a választás után engeded, hogy szeressen az Úr. Akár győz a pártod, akár nem.

Ne keseredjünk meg mi, akik kormányváltást akarunk, ha az elmaradna, és te se bánkódj, ne légy tartósan frusztrált testvérem, ha te nem akarsz új kormányt, de mégis lesz.

Örök dolgok kötnek össze minket, ne engedjük, hogy mulandók éket verjenek közénk.

Én nem „Pálé vagyok, te meg nem Kéfásé”, még kevésbé pártoké. Krisztuséi vagyunk.

Egy Apától születtünk. Amit Isten összekötött, azt ember ne válassza szét.