Szalonna, cigi, sör és előítélet.

A lassan lenyugvó kora őszi nap még melegen sütött. Nagyon jól esett.
A parkban szinte senki nem volt. Egy padon ülve verset farigcsáltam.
Még úszás közben jutott eszembe néhány metafora, rím. Most kezdett testet ölteni.
Jó napom volt.
Éjszaka dolgoztam de a 12 órából majdnem 6-ot végigaludtam. Utána uszoda. Könyvtár. Értékes gondolatok, szép versek.
Persze az egész anakronizmus. Ez a kor nem a könyvtárjárók és nem a verselők kora. Ilyenekért nem adnak pénzt. A többség meg is veti, lenézi mindezt.
De hát ez van.
Engem azonban büszkeségféle töltött be. Elégedett voltam.
Legalábbis most.

Ekkor a szemben lévő padra telepedett egy férfi.
Hangosan szuszogott. Egykor fehér pólója elején szürke ellipszist alkotott az izzadság és kosz elegye.
„Na te hiányoztál!” – futott át rajtam. Szinte sértett a jelenléte. Valami teherautó-sofőr lehetett.
Szatyrából méretes császárszalonnát, cipót vett elő és csak úgy, kés nélkül harapta a szalonnát, hozzá a kenyeret.
Bennem meg tiltakozott az elfogyasztott cézársaláta és a néhány szilva.
„A test. Maga a hús.” – gondoltam.
Szinte éreztem a mohón falatozó ember szagát is.
Hamar végzett. Minden eltűnt. A papírokat csomóba gyűrte maga mellett a padon. Sörös doboz pattant, gyufa sercent.
Leöblítette az uzsonnát és fújta a füstöt a platán alatt.
Végül hangosat böfögött és az összegyűrt sörös dobozt is a papírgalacsin mellé tette.
Rám nevetett.
„Ez jól esett!” – mondta.

Nem nagyon ment a versírás.
Ekkor érkezett meg fiatal lány. Viseltes, kopott ruha, maga előtt kétes tisztaságú, agyonhasznált babakocsit tolt.
„Pénzt fog kérni.” – előlegeztem meg ingerülten.
A kocsiból fáradt gyermeksírás hallatszott. A két pad között megállt a lány. Rám nézett, majd a böfögősre és mellé ült le a padra.
Takarót kanyarított maga elé, a kisgyereket alá dugta és szoptatni kezdett.
A nagydarab izzadós megszólította és hamarosan beszédbe elegyedtek.
Hogy miről, azt nem hallottam, de azt láttam, hogy a lány elkeseredett, talán sír is, a szalonnaevő meg mintha azon erőlködne, hogy megnevettesse.
Végül visszatette a gyereket, újból leült a padra és ringatni kezdte a babakocsit. Aztán a babával együtt ő is elszundított.

A sörnyelő pasi felállt, odaintett nekem, markába fogta az összegyűrt szemetet és elindult.
Odalépve a babakocsihoz, ezt jól láttam, valamit beletett.

Felháborodtam.
„Ez odatette a gyerek mellé a szemetet! A szemét!”

De újra csend lett, a nap meg sütött.
Élveztem még pár percig arcomon a meleget. Aztán én is indultam.
Előtte odamentem a babakocsihoz. A leányanya és a baba is szundikáltak.
A baba mellett, az egyetlen, még tiszta pelenka alól egy 20 és egy 10 ezres bankjegy kandikált ki.
Ezt tette bele az izzadós.
Fizetésig valószínűleg be kell, hogy érje császárszalonna helyett, baromfirudakkal.

Az esti meccs kezdetéig kifejezetten szégyelltem magam.