Tekintettel arra, hogy egyik testvérünk hosszan kommentálta meg az előző, a témában született írásomat – és sok jó felvetést is tartalmaztak a kommentjei – azt gondoltam, hogy legjobb lesz egy külön posztban tovább gondolni ezeket. Elismerem, hogy az első pillanatban világossá tettem, hogy nem értek egyet a kálvinizmus tanításaival, és annak ellenpontjával, az arminianizmussal sem. Ez azonban nem jelent sem rosszindulatot, sem rosszmájúságot. Amikor valaki ellenvéleménynek ad hangot, az nem egyenlő a rosszindulattal. A magam részéről teljesen jóindulatú vagyok, csupán nem értek egyet a kálvinista hagyományok egy részével. Tovább menve azt sem tartom helyesnek, hogy lehorgonyozzunk egy mozgalom hitvallásánál. De semmi gond azzal, ha valaki mégis ezt teszi, mindenkinek jogában…