Evangélium,  Hit és igazzá válás,  Hitéleti írások

Ismét a kálvinizmusról.

Tekintettel arra, hogy egyik testvérünk hosszan kommentálta meg az előző, a témában született írásomat – és sok jó felvetést is tartalmaztak a kommentjei – azt gondoltam, hogy legjobb lesz egy külön posztban tovább gondolni ezeket.

Elismerem, hogy az első pillanatban világossá tettem, hogy nem értek egyet a kálvinizmus tanításaival, és annak ellenpontjával, az arminianizmussal sem. Ez azonban nem jelent sem rosszindulatot, sem rosszmájúságot. Amikor valaki ellenvéleménynek ad hangot, az nem egyenlő a rosszindulattal. A magam részéről teljesen jóindulatú vagyok, csupán nem értek egyet a kálvinista hagyományok egy részével. Tovább menve azt sem tartom helyesnek, hogy lehorgonyozzunk egy mozgalom hitvallásánál. De semmi gond azzal, ha valaki mégis ezt teszi, mindenkinek jogában áll dönteni. Abban pedig tökéletesen egyetértünk, hogy a Szentírás az, amely kijelöli számunkra az utat.

Amikor Istenről beszél valaki, akkor valóban létrehoz egyfajta teológiát. Éppen ezért nagyon fontos, hogy ne Istenről beszéljünk, hanem az Istentől kapott ismeretet szóljuk. Példa erre Pál apostol:

Galata 1:11-12. (Vida)
Mert tudtul adom nektek testvérek, hogy az általam hirdetett örömhír nem embertől való, mert én nem embertől kaptam, sem nem tanultam, hanem Jézus Krisztus kijelentése által.

Az igehirdetésnek két szintje van: az egyik a kikövetkeztetett, vagy megértett dolgokról való beszéd, a másik pedig az, amikor Istentől hallunk szót, vagy közvetlenül megtapasztaltuk Istent, és azt továbbadjuk. Az első közvetít valamilyen ismeretet, amiben viszont nincs erő arra, hogy változást hozzon a gondolkodásunkban és a tetteinkben. Pál többször hivatkozik rá, hogy “ezt az Úr szavával mondom”, vagy “ezt az Úrtól vettem”. Mi itt sokan jöttünk egy olyan felekezetből, ahol rengeteg szó volt Istenről, azonban ritkák voltak azok a prédikációk, amiken keresztül Isten szólt hozzánk. A teológiák olyan hamis ismereteket építettek fel, ami falként választott el minket az élő Istentől – vagy, ahogy Bubalus testvérünk fogalmazott, a tanítások által összevarrták a kárpitot. Én a magam részéről pont ezektől a teológiáktól igyekszek megszabadulni. Összevetem őket az Írásokkal, és azok megerősítenek abban, hogy ezekben nincs semmi tisztelni való.

Azt fontos látni, hogy ebben benne van a tévedés lehetősége, illetve előbb-utóbb ki fog alakulni egy új rendszer, ami meg fogja határozni a gondolatainkat. Abban bízom, hogy Isten kegyelme mindig ki fog lökni azokból a vájatokból, amik hamis ismeretet tartalmaznak. Mindebből az is következik, hogy nem akarok beleereszkedni egy már más által elkészített vájatba, például a kálvinizmusba. Inkább igyekszek mindent megvizsgálni. Azt kell, hogy mondjam, hogy a felekezeti gondolkodásban eltöltött évtizedek után alapvető, hogy visszatérjünk a kritikai gondolkodáshoz, mert enélkül ki vagyunk szolgáltatva a hamis tanításoknak, vagy mondhatnám, az ördögnek. A másik fontos pillér pedig, amiről Bubalus testvér szól: bemenni Jézus jelenlétébe és ott időzni. Pál nem véletlenül mondja, hogy minden vizsgáljatok meg, és ami jó, azt tartsátok meg.

A Szentírás valójában pofon egyszerű. Az evangélium már-már primitívnek mondható. Nem kell sem diploma, sem érettségi a megértéséhez. Az Írások sem bonyolult dolgokról szólnak. Emberek tették bonyolulttá az általuk terjesztett hamis tanítások, téves próféciák, homályos valóságlátások által. Túl sok az értelmezés, az agyalás egy-egy sor körül. Amennyiben nem úgy olvassuk, például Pál leveleit, mint egy szakrális homályos szöveget, hanem úgy, mint egyik ember levelét a másikhoz, akkor egyből minden a helyére kerül. Amikor azonban hitvallások szűrőjét tesszük fel a szívünk szemeire, akkor ismét bonyolulttá válik a megértés. Én ezért igyekszek ezt minden erőmmel elkerülni. Benne van ebben a tévedés lehetősége? Benne. Sokan félnek a tévedéstől. Mi van, ha tévedünk? Semmi. Előbb utóbb rájövünk és korrigálunk. Jézus Krisztus élő Isten, akinek meg van a lehetősége és a hatalma, hogy szóljon hozzánk, és ha kell, korrekciót adjon. Amikor lehorgonyzunk egy hitvallásnál, akkor ez sokkal nehezebbé válik.

A testvérünk felvetett egy nagyon lényeges és jó kérdést: Tud-e tenni valamit sátán Isten tudta és engedélye nélkül. Ez azért is nagyon lényeges, mert a felekezet ahonnan kijöttem, már szinte nagyobb hatalmat tulajdonít a sátánnak, mint Istennek. Úgy gondolkoztunk ott, mintha sátán bármit megtehetett volna, minden bokorban démonokat láttunk, rettegtünk, hogy ránk ugranak, ezért folyamatosan szellemi harcoltunk, mert azt gondoltuk, hogy az a győzelem útja. Mindennek semmi nyoma a Bibliában. Ugyanakkor az sem biblikus, ha azt gondoljuk, hogy sátán semmit nem tud tenni. Van példa a Bibliában arra, hogy a sátán megakadályozta Pált, hogy Thessazalonikába menjen (1 Thessz. 2:18). Felteheti valaki a kérdést, hogy tudott-e erről Isten? Jézus azt állította, hogy minden hatalom az övé. Ebből következtethetünk arra, hogy sátán nem akadályozhatta volna Pált Jézus engedélye nélkül. Pál mégsem így fogalmaz. Úgy tűnik a Biblia ezt a kérdést homályban hagyja.

A következő fontos téma az ember eredendően bűnös volta. Valóban minden ember bűnös, de nem minden ember gonosz. Nagy különbség van a bűnös és a gonosz ember közt. Sajnos sok hívő fanatikusan áll ehhez a kérdéshez. Amikor azt mondjuk, hogy egy hitetlen ember nemes viselkedése vagy jó cselekedete szóra sem érdemes, akkor mélységesen lenézzük azokat az embertársainkat, akiket Isten szeret, és akikért Jézus meghalt. De ennél sokkal nagyobb az a probléma, hogy ezt a hozzáállást ők is megérzik rajtunk, és bezárják a szívüket a mondandónk előtt. Hogyan akarunk a világ sói lenni, amikor nem érdekelnek minket a bűnös emberek? Ha csupán a tutit akarjuk megmondani nekik, akkor ne csodálkozzunk, hogy a kutya nem kíváncsi a tuti ismeretünkre, legyen az a tökéletes igazság akár. Az embereket csak szeretettel lehet elérni. A szeretet pedig nem szövegelés, hanem cselekedet. Még a bűnös emberek jó tetteit is értékelni kell – persze, hogy ettől nem lesznek igazak, de nem is azért fejezzük ki az elismerésünket vagy tiszteletünket.

Az előző írásomban azt írtam, hogy az igaz ember is dönthet úgy, hogy bűnt követ el, de ettől még igaz ember (tehát nem azt, hogy úgyis igaz ember). Mindössze arra próbáltam rávilágítani, hogy a cselekedetek nem tesznek sem igazzá, sem bűnössé. Tudom, hogy sok keresztény gondolja azt, hogy, amikor valaki bűnt követ el, bűnössé válik, és csak akkor lesz újból igaz, ha azt megbánja, megvallja, illetve bocsánatot kér Istentől. A Biblia azonban nem állítja ezt. Ha ez így lenne, akkor Jézus Krisztus áldozata nem sokkal lenne jobb, mint az állatáldozatok. Természetesen távolról sem akarom azt állítani, hogy nyugodtan kövessünk el bűnöket. Ne tegyük! Mi meghaltunk a bűn számára, mikor megkeresztelkedtünk. Ha azonban mégis bűnt követnénk el, akkor is megtart Isten kegyelme. Ha akkor, amikor bűnösök voltunk, meghalt értünk Jézus, akkor most miután megtértünk sokkal inkább megtartatunk a haraggal szemben. Ha nem hiszünk ebben, akkor folyamatosan gyötörni fog a kétely, hogy üdvösségünk van-e.

Az eleve elrendelés és a szabad akarat kérdésében továbbra is fenntartom, hogy nem lehet logikai alapon eldönteni. Lehet vitatkozni azon, hogy például Júdás ellenállt a kegyelemnek, vagy álkeresztény volt. Azonban sajnos ezt sem fogjuk tudni eldönteni. Azt mindenesetre nehezen tudom elképzelni, hogy az emberek amolyan madzagon rángatott marionette bábuk lennének, mert akkor hogyan lehetne az ember Isten gyermeke? Az Isten képére teremtett embernek van szabad akarata. Éppen ezért tudott bűnbe esni. Ha a bűnbeesés is előre elrendelt szükségszerűség, és az emberiség egész története csak színjáték Isten számára, aki a közönség és a rendező szerepét egyidejűleg tölti be, akkor ez az Isten gonosz. Ez viszont nem igaz. Isten jó, ő a szeretet. Mindeközben a Róma 8 világosan beszél arról, hogy akik megdicsőülnek, azokat eleve kiválasztotta Isten. Itt mond csődöt a logika. Egyszer majd ezt is megértjük. Nem kell felette bölcselkedni annak, ami adatott.

Pacsay Zsolt, alias Ben

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük