Gondolkodom, tehát gyerek vagyok. II.
4. Műlábat a gilisztáknak!
Anya,
Nézd a szegény gilisztákat:
A hasukon csúsznak-másznak,
Szóljál légyszi, majd apának
Hogy csináljon pár műlábat
Ennek a sok gilisztának!
Vicces lesz majd, ha ugrálnak.
Te meg csinálj cipőt, százat,
Jók lesznek majd focistának!
- Hétvége falun.
Ki tett magot az almába?
Aztán, hogyan is csinálta?
És mikor tette, azt ki látta?
És héjat rá a banánra?
És a sárgát a tojásba?
Azt meg tyúkmama hasába?
A popsiján kikakálja?
Meg még héjat a tojásra?
Ügyes volt, de hogy csinálta?
Ha nagy leszek okos leszek?
És most ennyit miért kérdezek?
- Apa és kisfia az erdőben
– Megtámadnak a farkasok?
– Á, messze élnek, ott se sok!
– Levadászunk egy-két tigrist?
– Nyugi fiam, olyan sincs itt!
– Aligátor, párduc, kígyó?
– Kisfiam, nézd, virágbimbó,
nézd, mókusok, meg kismadár!
– Aappaaa! Menjünk! Ezt unom már.