A nyugalom, a szombat.

Isten a teremtett világ megalkotása után a hetedik napot elválasztotta, áldássá tette.
Mindent elvégzett. Megállt, nyugalomba, pihenésbe helyezte magát.
Tudjuk, hogy Isten soha nem fárad el.
A nyugalom, a pihenés a szombat nem a fáradtság miatt szükséges.
A Zsidó-levél azt mondja a 4. fejezetben, hogy megvan ez a szombat a számunkra is és ha már fáradozni, teljesíteni akarunk, hát azon fáradozzunk, azon dolgozzunk, hogy bekerülhessünk ebbe a nyugalomba, abbahagyjuk végre a melót, a kiérdemlést.

11”Tegyünk meg mindent, ami tőlünk telik, hogy beléphessünk abba a nyugalomba!”

Mi ez a nyugalom? Mi ez a szombat?
A nyugalom, a szombat a gyönyörködésre van. Az elvégzett, a kész, a szép, a jó szemlélésére.
Mint szülő gyermekeiben, nagyszülő az unokáiban, szerelmes ember a párjában gyönyörködik.
Nem csinál semmit csak szemlél, mosolyog és hízik a lelke…
Ez a gyönyörűség. Több, és más mint a birtoklás, a test vágyai kielégítésének élvezete.
Mert ez nem rólunk szól, mégis hat ránk és jobbá tesz. Ez a szombat.
A hetedik napon Isten is gyönyörködött a teremtett világban. Valószínű, hogy a jó angyalok, a szellemi lények is dicsérték, gratuláltak neki.
Ő maga is nézte, élvezte, elmerült abban a tökéletesben, jóban, amit elvégzett, és ami, íme készen van. Közben talán Ő maga is feltöltődött, motivációt kapott a továbbiakhoz.
Kellett is, mert gondoskodtunk róla mi emberek, hogy ne maradjon tökéletes az, ami akkor még hibátlan volt.

Az ember, mint Isten képmása hasonlóan „működik”.
Ha elvégzünk egy munkát, szükségünk van arra, hogy visszatekintsünk rá, gyönyörködjünk benne, megmutassuk másoknak, bezsebeljük az elismerést.
Megerősödünk, motivációt nyerünk, feltöltődünk. Olyat hozott létre általunk Isten, ami másokat is megáld, mások is jót kapnak általa. Nem az egónk nő, hanem a másik felé kezet nyújtó örömünk.
Ekkor nem arra nézzük, ami még nincs kész, ami még hányzik, ami frusztrálhat, hanem azt szemléljük, ami már megvan, és elégedettséget, örömöt okoz

Egy jó ebéd után megdicsérjük a szakácsot, megköszönjük a finomságot.
A fodrász megnézi a frizurát, amit alkotott, gyönyörködik benne és nagyon jólesik neki, ha a vendég is elégedett és ki is fejezi elismerését.
Ha felcipeljük a zongorát az ötödikre, helyére tesszük, megtöröltük a homlokunkat és nézzük a zongorát egy ideig. Ilyenkor jólesik, ha megveregetik a vállunkat; „Ez férfimunka volt!”
Ha könyvelünk, ha masszírozunk, ha embereken segítünk, tanítunk, szervezünk, jólesik nézni, szemlélni a kész, elvégzett munkát,
Még jobb, ha elismerést is kapunk másoktól.

Isten nem csak a teremtésben végzett tökéletes munkát.
A Megváltásban is. Jézus Krisztus által minden el lett végezve.
A mi szombatunk tartalma igazából ez.
Gyönyörködni a tökéletesen elvégzett Megváltásban és abban a tökéletes Isten-emberben, Jézus Krisztusban, aki ezt elvégezte.
Ez ad motivációt, örömöt, erőt, hogy a nyugalomban való felüdülés után folytassuk feladatainkat, amikre az Úr bízott. Tudva, hogy amire Ő bízott az menni is fog nekünk és az új feladat újra sikerrel fog végződni. Mert Aki mindent elvégzett, hogy viszon szerethessük és vele lehessünk örökre, Ott van velünk. Úgy dolgozhatunk, hogy belül szombatunk van.
Továbbá azzal tudattal, hogy bármikor visszatérhetünk az Úrban való gyönyörködés nyugalmába.
Fekhetünk eget bámulva, fűszálat rágcsálva a réten olvashatunk, együtt lehetünk és orrot mutathatunk a korszellemnek, amely a pénztől, a kényszeres robottól megmérgezett futkozó egerekké akar tenni.
Dolgozunk, de teljesen más szívvel mint aggódásoktól hajszolt embertársaink. Van gondviselőnk.

Mert nem a nyugalom, a pihenés van a munkáért, hanem a munka a nyugalomért, a pihenésért.
A munka világa elmúlik, de a nyugalom, a szombat örök. Megmarad.

Na, most én is átolvasom, amit írtam aztán nyugton maradok egy ideig.