A nyugalom, a szombat.

Isten a teremtés elvégzése után a hetedik napot elválasztotta, áldássá tette.
Mindent elvégzett. Megállt, nyugalomba helyezte magát.
Tudjuk, hogy Isten soha nem fárad el.
A nyugalom, a szombat nem a fáradtság miatt született.
A Zsidó-levél azt mondja a 4. fejezetben, hogy megvan ez a szombat a számunkra is és ha már fáradozni akarunk, hát azon fáradozzunk, azon dolgozzunk, hogy bekerülhessünk ebbe a nyugalomba, abbahagyjuk végre a melót, a kiérdemlést.
Mi ez a nyugalom? Mi ez a szombat?

Tegnap erről beszélgettünk. Ma reggel azzal ébredtem, hogy a nyugalom a szombat a gyönyörködésre van. Az elvégzett, a kész, a szép, a jó szemlélésére. (Mint szülő gyermekeiben, nagyszülő az unokáiban, szerelmes ember a párjában.)
Ez gyönyörűség.
A hetedik napon Isten is gyönyörködött a teremtett világban. Valószínű, hogy az angyalok, a szellemi lények is dicsérték, gratuláltak neki.
Ő maga is nézte, élvezte, elmerült abban a tökéletesben, jóban, amit elvégzett és ami, íme készen van.
Közben talán Ő maga is feltöltődött, motivációt kapott a továbbiakhoz.
Kellett is, mert gondoskodtunk róla mi emberek, hogy ne maradjon tökéletes, ami akkor még az volt.

Az ember, mint Isten képmása hasonlóan „működik”.
Ha elvégzünk egy munkát, szükségünk van arra, hogy visszatekintsünk rá, gyönyörködjünk benne, megmutassuk másoknak, bezsebeljük az elismerést.
Megerősödünk, motivációt nyerünk, feltöltődünk.
Amikor nem azt nézzük, ami még nincs kész, hanem azt szemléljük, ami már megvan.

Egy jó ebéd után megdicsérjük a szakácsot, megköszönjük a finomságot.
A fodrász megnézi a frizurát, amit alkotott, gyönyörködik benne és nagyon jólesik neki, ha a vendég is elégedett és ki is fejezi elismerését.
Ha felcipeljük a zongorát az ötödikre, helyére tesszük, aztán miután megtöröltük a homlokunkat és nézzük a zongorát egy ideig. Ilyenkor jólesik, ha megveregetik a vállunkat; „Ez férfimunka volt!”
Ha könyvelünk, ha masszírozunk, ha embereken segítünk, tanítunk, szervezünk, jólesik nézni, szemlélni a kész, elvégzett munkát,
Még jobb, ha elismerést is kapunk másoktól.

Isten nem csak a teremtésben végzett tökéletes munkát.
A Megváltásban is. Jézus Krisztus által minden el lett végezve.
A mi szombatunk tartalma igazából ez.
Gyönyörködni a tökéletesen elvégzett Megváltásban és abban a tökéletes Isten-emberben, Jézus Krisztusban, aki ezt elvégezte.
Ez ad motivációt, örömöt, erőt, hogy a nyugalomban való felüdülés után folytassuk feladatainkat, amikre az Úr bízott.
Azzal a tudattal, hogy bármikor visszatérhetünk az Úrban való gyönyörködés nyugalmába.

Mert nem a nyugalom van a munkáért, hanem a munka a nyugalomért. A munka világa elmúlik, de a nyugalom, a szombat örök. Megmarad.

Na, most én is átolvasom, amit írtam és nyugton maradok egy ideig.