Ember tervez, de Isten…,hát, Isten is tervez.                           (Ésaiás 55-ről.)

                                               

Ésa. 54. 17 Egy ellened készült fegyver sem lesz jó szerencsés, és minden nyelvet, mely ellened perbe száll, kárhoztatsz: ez az Úr szolgáinak öröksége, és az ő igazságuk, mely tőlem van, így szól az Úr.
1 Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet. 2 Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, ami meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben. 3 Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint. 4 Íme, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek. 5 Íme, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, amely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izrael Szentjéért, hogy téged megdicsőített. 6 Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van. 7 Hagyja el a gonosz az ő útját, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban. 8 Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti utaitok az én utaim, így szól az Úr! 9 Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én utaim utaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál! 10 Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: 11 Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem. 12 Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak. 13 A tövis helyén ciprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, amely el nem töröltetik.

Ézsaiás próféta könyve szövege olyan, mint egy áradó folyam.
Az embernek az az érzése, hogy szinte egy levegővel mondja végig a próféta.
Hatalmas szenvedély feszíti a könyvet.
Ez a régi Károli-fordításban át is jön, viszont a szöveg értelme már kevésbé.
Az új fordítások érthetőbbek, viszont a szenvedély tüze hiányzik belőlük.
Tudjuk, hogy az eredetiben nem voltak fejezetek.
A mai, 54. fejezet utolsó verse tartalmazza azt az igét, hogy „egyetlen ellenünk (Isten népe ellen) készült fegyver, (az eredeti szöveg szavainak jelentése alapján egyetlen terv, eszköz, szerszám) nem fog prosperálni nem fog jól működni”.  Valamint, hogy „minden beszédet, nyelvet, ami (elítél, bűnösnek mond, bíróság elé akar állítani), azt Isten népe és a hívő meghazudtolja, jogtalannak nyilvánítja” majd Júda népe, illetve az, aki bízik az Úrban.
Nem csak deklarálva, megvallásként, hanem a sorsa által.

Akik várják sorsunkban a tragédiákat, az összeomlást, az ítéletet, azok csalódni fognak várakozásukban.
Mert, folytatja a próféta, a hívő ember, Izrael (Júda), Isten népének joga, öröksége, igazsága, hogy sorsa nem az őt gyűlölők, megvetők várakozása elképzelései, hanem végül Isten jó, kedves, tökéletes akarata, terve szerint alakul.

Innen folytatódik a későbbi tagolás szerint az 55. híres fejezet:
Mindazok, akik szomjasak, és az Úrhoz jönnek, ingyen ihatnak. Ingyen, kegyelemből lesz a joguk, hogy ne az ellenség a rosszakarók várakozását teljesítse be a sorsuk. Ingyenesen van és működik ez az igazság E jogért nem lehet pénzzel, vagy bármivel fizetni. Amit Károli „gyűjtött kincsnek” fordít, az az eredetiben „nagyon nehéz munka, gürcölés és görcsölés, robot” jelentésű. A vallásos megfelelés kényszere is érthető alatta. A 8. versszakban bomlik ki igazán a kijelentés értelme; Isten azt állítja, hogy mások a Ő gondolatai, mint a mi gondolataink. Az eredeti jelentés nem elsősorban gondolat, hanem elképzelés, elgondolás, cél, tervként követett sors, életút.
Kivitelezést, megvalósítást is jelent ez a kifejezés.

Isten tervei és Isten elképzelései a mi életünkről, sorsunkról, gyakran teljesen mások, mint ahogy a mi, szokások, mintakövetés, vagy a korszellem alapján kiötlött, kigondolt terveink.
A kivitelezés módja is más. Eltérő, ahogy Isten gondolkodik rólunk, és ahogy mi gondolkodunk önmagunkról.
Az is különbözik, ahogy mi, emberek, a megvalósítás lehetséges módját látjuk, és ahogy az Úr sorsunkban a tervét megvalósítja.
Sőt, amennyivel az ég magasabban van a földtől, annyival nagyvonalúbb, magasztosabb, fenségesebb Isten elgondolása, terve, és kivitelezése a mi sorsunkról, életünkről, mint a mi terveink, módszereink, siker-receptjeink.

Ő sokkal jobb, mint amilyennek gyakran gondoljuk.  Tökéletes jóságát, világosságát az evangéliumban fejezte ki, bizonyította be véglegesen és cáfolhatatlanul.
A baj ott van, hogy mi hajlamosak vagyunk sorsunk, életutunk gödreiben, nehézségeiben elfelejteni az Ő jóságát, magunkat pedig az emberi élet és a földi történések kiszolgáltatottjaiként látni.
Pedig nem estünk ki a gödör mélyén sem Isten tervéből! A szenvedésekben, a tüzes kemencékben, a keserű poharak kiivásakor sem ez a végállomása sorsunknak! Nem hiúsult meg az Ő terve!
Sokkal inkább valami nagyon jónak a forrása, feltétele az aktuális nehézség, baj, szenvedés.

Isten mindig és mindenhol és mindenben a uralja sorsunkat. Nem csúszott ki az Ő jóindulatú hatalma, irányítása alól az életünk és a szeretteink élete. Amikor keressük Őt, megértjük Őt, akkor el is hagyjuk bűneinket, kondicionált gondolkodásmódunkat.

Aztán folyik tovább a kijelentés folyója: „Ahogyan az eső, a hó termővé teszi a földet, úgy a hittel, bizalommal fogadott beszéd, Isten beszéde termővé teszi a sorsunkat, életünket.
A végén, azokon a helyeken, ahol aktuálisan fájdalmas tüskék, tövisek vannak lelkünkben, napjainkban, ahol gyomok, szégyenletes dolgok vannak szokásainkban, életmódunkban, személyiségünkben, azok helyén virágok, gyümölcsök fognak nőni, teremni.”
Fogynak-fogynak a gyomok és a tövisek.
Az Istenében bízó ember sorsa, akármilyen mélységbe kerül is, végül olyan lesz, mint a megöntözött kert.

Ezt fújja a bele ma is a szívünkbe Isten Szelleme Ézsaiás vigasztaló szenvedélye, próféciái által. Mögöttük maga a szerető Isten áll. Ő elmúlhatatlan szenvedélyes szeretettel szereti az embert, szereti a gyermekeit, szereti Izrael népét és szereti az egyházat, a gyülekezeteket.
Akkor is, ha nem érdemeljük meg.
Ingyen. Kegyelemből.