A törvény. 1. rész

Mindnyájan hallottunk már „Isten örök törvényéről”. Elhangzott ez a jelzős szerkezet számtalan prédikációban, teológiai írások címeként láttuk. Sokunkban alakult ki az a meggyőződés, hogy a mózesi törvény joghatósága is örök és legalább egy része érvényben van, ránk, Jézus Krisztusban hívőkre nézve is. Hívők sokasága gondolkodik úgy, hogy az új szövetség és maga az újjászületés, az új szív is azért adatott, hogy Mózes törvényét be tudjuk tölteni. A törvény szövetségét ez a szemlélet magasabb rendűnek nyilvánítja a Jézus vérén alapuló új szövetségnél. Miért van az vajon, hogy az evangélium örökkévaló voltát tudatosítani kell a hívőkben, a törvény érvényességének örök voltáról alkotott elképzeléssel viszont újra és újra harcolni szükséges?
Ki áll e jelenség mögött?
A Galata-levél beszél a Mózes törvényével kapcsolatos igézetről.

Gal 3. 1.-2.
Óh, értelmetlen galaták, ki igézett meg éppen titeket, akiknek szeme elé úgy rajzolódott előzőleg a Felkent Jézus, mint megfeszített.
2  Csak azt az egyet akarom megtudni tőletek, hogy a Szellemet a törvény előírta tettek alapján kaptátok-e? Vagy hitnek hallásán át? (Csia-ford)

 Vajon mi a célja ennek az igézetnek?
A törvényről tudjuk azt, hogy szent, hogy igaz, hogy jó.

Róm 7. 12. 
Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.

Nem a törvényben van a hiba, hanem az emberi természetben. A tökéletes törvény és a tökéletlen emberi természet találkozása gerjeszti azt az erőt, amely újra és újra igézet alá vonja a hívőket. Az üdvösség megtartásának feltételeként jelölik meg bizonyos parancsok, szabályok betartását. Ismét az emberi teljesítményre helyezik a hangsúlyt. A törvényt azonban senki nem képes betartani.
Ezen felül, a hívő szellemi teljesítményét tekintve, a jónál mindig van jobb és a többnél mindig van még több. Így e szemlélet folyamatos kudarcokkal szembesíti a hívőket. Elbizonytalanodnak, aztán vagy folyamatos alkalmatlanság-érzésben élnek, vagy a képmutatás kényszere az öncsalásig hajtja néhányukat.
„Pásztor, mit tegyek? Hogy döntsek? Mondd meg kérlek a tutit! És vannak, akik folyton megmondják a tutit. Ha nem működik a módszer, biztos bűn, hitetlenség, démon, átok, állhatatlanság az oka…
Hova lett az evangélium legnagyobb áldása? Hogy szabad az út az Atyához? Hogy közösségünk van Istennel? Hogy, ha kérdezünk, akkor válaszol? Együtt vagyunk, kommunikálhatunk. Mi varrta össze a meghasadt kárpitot e testvérek tudatában?

 A törvény rossz értelmezése állta el a Szentély bejáratát. De ez nem a törvény hibája.  Újra emberek uralma jön létre, klérus, közvetítői, új papi réteg termelődik, amely beáll a hívő és az Úr közé. Ez történt Galáciában, és ez történik mindenhol, ahol a törvényt, mint az üdvösség, az igazság megtartásának eszközét állítják a hívők elé.
A törvényben valóban meg vannak fogalmazva Isten erkölcsi elvei is, amelyek örökkévalók, mert Isten karakterében gyökereznek. Ám a Biblia tartalmazza azt a világos kijelentést is, hogy az ember, akár újjászületett, akár nem, amíg hústestben van, nem képes a Menny morális szintjén élni. Ezt az erkölcsi szintet Mózes törvénye fogalmazta meg, és lényegét, a betű által jelzett mélyebb valóságát, a Hegyi beszéd tárta fel.
Elég csak a Tízparancsolatra utalni: „Ne kívánd!” Amint a tiltás elhangzik, a test azonnal vágyakozni kezd a tiltott dologra. Amint Pál írja

Róm.7. 7.-8.
Mit mondunk tehát? A törvény bűn-e? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad. 8 De a bűn alkalmat vévén, a parancsolat által nemzett bennem minden kívánságot; mert törvény nélkül holt a bűn.

Elég a gyakorló szülőket emlékeztetni, hogy ha a kisgyermeknek nyomatékosan megtiltunk valamit: „Nehogy hozzányúlj Pistike!” Valami rögtön beindul a gyerekben, és ahogy félrenéz a mama, a papa, a kis kezek azonnal a tiltott dolog irányába indulnak el.
Ez mélyen emberi, ádámi. Velünk sincs másképp. A törvény nem az Isten előtti igazzá válás, az üdvözülés eszközeként adatott, hanem hogy felszínre hozza a bűnt. Úgy működik, mint egy orvosi készülék, amely kimutatja a bajok forrását, a fertőzöttséget, a betegséget. Ami mindannyiunkban bennünk van, újjászületettként már csak a testünkben, ez pedig a bűn. A törvény azért jött, hogy megmutassa nekünk, embereknek, halálos fertőzöttségünket és ezzel elvezessen a gyógymódhoz, a megoldáshoz a Krisztusban megadott kegyelemhez.
A fertőzés, amit kimutat a törvény, az az átörökített bűn. Ráébreszt, hogy nem szabályokra, törvényekre van szükségünk, mert genetikusan képtelenek vagyunk azokat perfekten betölteni, hanem Megváltóra van szükségünk. Messiás kell, nem tökéletesítő vallási rendszerek. A Krisztus ki nem érdemelt elfogadása, szeretete emel Istenhez, nem erőnk, jellemünk, akaratunk, kikínlódott tisztaságunk.

A törvény időben és érvényességében is korlátozott. A Sinai hegyen adta át Isten az Egyiptomból szabadultaknak, és addig érvényes, amíg eljön a Mag, a Krisztus. Joghatósága valamikortól valameddig tart.

Gal. 3. 19.
Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott, amíg eljő a Mag, akinek tétetett az ígéret
Róm.6. 14. 
Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.

Csak Izraelnek adatott a törvény.

2 Móz 19. 5.-6.
Mostan azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nekem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyém az egész föld.
És lesztek ti nekem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondanod Izrael fiainak.

Bár az emberi lelkiismeret ép állapotában a törvény erkölcsi elvei szerint működik, azonban nem zsidónak született emberek soha nem voltak újjászületésük előtt sem a Mózes törvényének jogi érvénye alatt. Ezért is furcsa, amikor nemzetekből megtért emberek újjászületésük után a törvényre, mint az Isten előtti elfogadás eszközére tekintenek. Ez ismét a törvény általi igézet veszélyére figyelmeztet. A törvény rendelkezéseinek fennhatósága tehát sohasem volt örök és egyetemes.
Az evangélium által kötött újszövetség ellenben az örökkévaló szövetség Isten és a hívők között.

Jer 32. 40. 
És örökkévaló szövetséget kötök velük, hogy nem fordulok el tőlük és a velük való jótéteménytől, és az én félelmemet adom az ő szívükbe, hogy el ne távozzanak tőlem.
Zsid. 13. 20. 
A békesség Istene pedig, aki kihozta a halálból a juhoknak nagy pásztorát, örök szövetség vére által, a mi Urunkat, Jézust

A törvény nem tud jobbá tenni, viszont kimutatja és rá is bizonyítja az emberre a bűnt, de a bűn alól kihozni nem képes. Sőt, az 1. Kor. 15. szerint a bűnnek erőt ad a törvény:

   56. A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.

Egykor Mózes a Sinai hegyen látta, hogy Isten ujja írni kezdi a parancsolatokat: „Ne legyenek idegen isteneid! Ne készíts bálványt!…” Talán, a hegy lábánál e pillanatokban kezdte el Izrael Áron segédletével az aranyborjút önteni. A törvény erőt ad a bűnnek. Hiábavaló a jószándékú prédikátorok igyekezete hogy a parancsolatokkal és a büntetés fenyegetésével szorítsák ki a bűnt, nagyobb erkölcsi tisztaságot, szentséget hozzanak létre a gyülekezetben és a hívőkben. Pont az ellenkezőjét érik el. Ha a törvény az igazzá válás eszközeként érvényben lenne, nem lehetne teljes a bűnbocsánat sem.

 A bűnnek egyetlen ellenszere van ez pedig a kegyelem.

Róma 6:14
Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt

Máshol az ige a halál kövekbe vésett szolgálatának nevezi a törvényt.

Kor 3. 6.-9.
Aki alkalmasakká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem léleké; mert a betű megöl, a lélek pedig megelevenít.
 Ha pedig a halálnak betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izrael fiai nem is nézhettek Mózes orcájára arcának elmúló dicsősége miatt: Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?
Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság (igazzá tevés) szolgálata?

Mivel a törvénynek csak a szíve (10 rendelet a 613-ból), volt kőbe vésve, itt pont arról a Tízparancsolatról beszél az ige, amit az igazság, a szent élet eszközeként, oly nagy becsben tartanak a gyülekezetek, közösségek.
Kiírják a falaikra is, holott a Biblia a halál és a kárhoztatás szolgálatának nevezi.
(Nem a törvény értékéről, hanem funkciójáról írok, nem a törvénnyel van bajom, hanem a törvény általi igézéssel.)
Nem véletlenül rejtette el Isten a Frigyládába, az engesztelés fedele és az áldozati vér alá, és tiltotta meg az abban való turkálást, bekukucskálást. Az újszövetség szolgálata ezzel szemben az, hogy hirdetjük az evangéliumot, ami hitet hoz létre a szívekben, a hit pedig Isten előtt igazzá teszi az evangéliumot elhívőt, mert bizalmat hoz létre az Ő szavában.

Nem lehetünk egyszerre a törvény szövetsége és az új szövetség alatt. Nem lehetünk egyszerre törvény és kegyelem alatt.
Azzal is szokták indokolni a törvény érvényességét, hogy Isten igéje örök és az ószövetség is Isten igéje, tehát örök. De pont azért mert örök, egyszerre nem lehetünk a kettő joghatósága alatt, mert ez az örök ige állítja azt, hogy vagy a mózesi törvény, vagy az Újszövetség.

Gal 3. 24.-26. 
Ekként a törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké (pedagógus) lett, hogy hitből igazuljunk meg.
De minekutána eljött a hit, nem vagyunk többé a vezérlő mester (pedagógus) alatt.
Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.
Gal 5. 4. 
Elszakadtatok Krisztustól, akik a törvény által akartok megigazulni, a kegyelemből kiestetek.

A törvény, mint pedagógus, mint tanítás, a bűn és más szellemi dolgok megismerésének eszköze természetesen ma is működik, ma is érvényes.
A mózesi törvényt vizsgálva gyakori megközelítés az is, hogy az új szövetség és az újjászületés, az új szív egyik fő célja az, hogy végre meg tudjuk tartani Mózes törvényeit, legalábbis annak egy részét.
Két probléma van ezzel a szemlélettel. Az első, hogy az időleges, korlátozott, és egy népnek szóló szövetséget, a törvény szövetségét magasabb rangra emeli, mint Jézus megváltását azzal, hogy az evangéliumot, és annak áldásait a törvény betartásának eszközeként láttatja.
Ezzel Jézus Krisztus áldozatának hatását, dicsőségét csökkenti.
A másik gond a törvény- és bűn-centrikus megközelítéssel az, hogy képtelen az embert Isten szemszögéből látni és azt feltételezi, hogy az egész evangélium és az üdvtörténelem végső célja a belső motívumokból tökéletesen engedelmeskedő emberiség.
(Meglesz ugyan ez is, de következményeként Isten korlátok nélkül áradó szeretetének.)
Ezért figyelmen kívül hagyja azokat az ajándékokat, lehetőségeket, tehetséget, ami benne van az emberi személyiségben, és figyelmen kívül hagyja magában az emberiségben rejlő lehetőséget is ez a bűn- és szabály-centrikus gondolkodás. Nem képes tisztelni sem azt a szabadságot, amellyel Isten az embert teremtette, felruházta, és amelyet az evangélium által visszaadott neki. Nem érti a szabadságot, és nem érti ez a gondolkodás a szabadságból származó, szabadon megélt magasrendű emberi kapcsolatokat sem, mint a szeretet, a szerelem, barátság, szülő és gyermek viszonya. Ezeket feladattá, vagy érdek-kapcsolatokká degradálja. Csak így képes értelmezni.
A szabadság világa és az abban kiteljesedő kapcsolatok számára bizarr, idegen, veszélyes terület. Nos, pedig a Menny ilyen világ. Ez a fajta gondolkodás, szemléletmód a gyakorlati életben sokszor a pszichopátia határait súroló viselkedést eredményez követőiben.
Mert Isten célja nem a Neki tökéletesen engedelmeskedő emberiség, hanem a Vele szereteten és szabadságon alapuló közösségben élő emberiség, amely mellékesen tökéletesen engedelmes is lesz. Nem külső elvárás miatt, hanem belső igényből, ösztönzésből, azaz szabadságból.