• Gyógyulás,  Gyülekezet, közösség,  Hitéleti írások,  Szégyen és félelem

    Éhes világ, éhes egyház.

                                                        Képzeljünk el egy nagy családot. Több iskolás gyereket, akik a hosszú tanítási nap vége felé még nagyot labdáztak, fociztak játszótéren, vagy az iskolaudvaron. Majd hazaérkeznek és mert a menza ehetetlen, nagyon éhesek és nem is túl tiszták. Otthon anyukájuk türelemre inti őket. Még takarít. Apa nagyon igényes a tisztaságra, meg szigorú is. Hát anyu egész nap takarított és még nem végzett. Le kell mosni az ablakokat, a könyvespolcon minden könyvet portalanítani. Addig nincs ebéd. Szól a gyermekeknek is. Menjenek szépen tisztálkodni, a ruháikat keféljék csak le, cipőiket tisztítsák meg, mert majd ellenőrzi. Haj, köröm, ruha, minden tiszta-e? Ja, hogy jött velük még két barátjuk is? Hát ők is…

  • Evangélium,  Gyógyulás,  Hitéleti írások

    Isten ítélete a világon – vagy mégsem?

    Két hete itthon van az egész család. Home office, távoktatás, Tesco rendelés, pihenés, alvás. Közben nézegetem a neten, hogy keresztények hogyan vélekednek a koronavírusról. Vannak, akik kiegyensúlyozottan, de sokan az apokalipszis eseményeit vízionálják, illetve úgy látják, hogy a pandémia Istennek a világot, vagy éppen az egyházat sújtó ítélete. Ítélet! Némelyek élvezettel mondják ki ezt a szót. Szinte kéjelegnek benne. Isten odacsap, lerombolja a gonoszok építményét, a langyos hívők kártyavárait. Milyen jó lesz, végre a bűnösök megkapják a magukét. Az engedetlen hívők végre jól megijednek, beállnak a sorba és engedelmeskednek az elöljáróiknak. Jól hangzik… legalábbis a testnek, de nem tükrözi az igaz valóságot. Róma 5:8-11 (RÚF 2011)Isten pedig a hozzánk való…

  • "Hiperkegyelem",  Evangélium,  Hitéleti írások

    „Mi tudjuk, hogy az az ember bűnös…” – a vezetők felelőssége

    A János evangéliumában a 3. fejezetben jelenik meg Nikodémus, a júdeaiak egyik szellemi, vallási vezetője. Jn. 3. 1.-2. A farizeusok között volt egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezetője. Eljött Jézushoz éjjel, és azt mondta neki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem tehet ilyen jeleket, amelyeket teszel, csak ha az Isten van vele. A 7. fejezetből kiderül, hogy farizeus volt, később az is, hogy a Szanhedrin tagja. Egy közösség, hatalmi csoport képviselőjeként mutat rá az ige. Ez azért fontos mert a 2. versszak állítmánya: „TUDJUK, hogy Istentől jöttél tanítóul és Isten van veled,” erre a vezetői csoportra, közösségre utal. Ők „TUDJÁK” hogy Jézust Isten küldte, üzenete…

  • "Hiperkegyelem",  Evangélium,  Hitéleti írások

    “Kegyelem” evangéliuma?

                                   Apcs. 14.  3.  Ennek ellenére hosszabb időt töltöttek ott, bátran szóltak az Úrban, aki bizonyságot tett kegyelmének beszéde mellett, és megadta, hogy jelek és csodák történjenek kezük által. Kegyelmének beszéde =λόγῳ τῆς χάριτος Mi volt ez a “kegyelem beszéde”? Ikóniumban hirdették a kegyelem beszédét a zsinagógában és az igehirdetés eredményeként zsidóknak és görögöknek sokasága lett hívő. Kiben hittek? Hát Jézus Krisztusban. Miért tudtak hinni Benne? Mert az evangéliumot hallották. Mit nevez tehát a “kharisz logoszának”, a kegyelem beszédének az Apcsel.? Az evangéliumot. Az evangélium a kegyelem beszéde. Manapság sok gúnyos megjegyzést hallok arról, ha valaki a görög szöveg vizsgálatával érvel a kegyelem mellett. Mondják “szétbogarássza, szálazza, turkálja” a szöveget.…

  • Szégyen és félelem,  Szépirodalmi írások,  Törvény és törvénykezés

    “Vasszív” tizedes

    A rendőr kollégái körében is hírhedt volt szigoráról. „Vasszívű”-nek hívták a háta mögött. A rendőr tudott a ráakasztott névről és titokban nagyon is tetszett neki. Razziáknál, előállításoknál hamar eljárt a keze, modora pedig még munkatársaival szemben is fenyegető volt. Rövid tőmondatokban, szleng-kifejezésekkel kommunikált:„Hiába gizdulsz, csávókám…” meg: „Csináld, amit mondok, előttem csak droid vagy.”Persze a filmek ihlették erre a leginkább. Beleszeretett a kemény, durva zsaru imidzsébe. Gyakran memorizálta az ellesett mondatokat, viselkedési sémákat. Addig-addig játszotta ezt a szerepet, míg végül belenőtt, megváltozott. A rendőr még nem ölt embert. Ez még hiányzott a teljes mimikrihez, de a valóban élet-halál élességű szituációkhoz nem fűlt a foga. Vasszív tizedes a közúti ellenőrzéseket szerette a…

  • Hitéleti írások,  Igazzá válás és kegyelem,  Szentség, megszentelődés

    Akkor a kegyelem alatt nem is számít a bűn?

    Róm 6. 1.  Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-e a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?2.  Távol legyen: akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban? Amikor Pál tanított a kegyelemről, mindig felvetődött a kérdés: Ha Isten nem a morális és szellemi teljesítményünk szerint bánik velünk, akkor élhetünk nyugodtan bűnben? Nagy igazság van abban az állításban, hogy akiben ez a kérdés még soha nem fogalmazódott meg, az soha nem hallotta, vagy nem hallgatta még a valódi evangéliumot, a kegyelem evangéliumát. A válasz a kérdésre természetesen az, hogy nem. Ne maradjunk meg a bűnben! Pál két fundamentális okot említ.  Az egyik, hogy halottak vagyunk a bűnnek. Ez, egy elvégzett tény, és az…

  • Hitéleti írások,  Igazzá válás és kegyelem,  Szégyen és félelem,  Törvény és törvénykezés,  Uncategorized

    A kegyelem

    Képzeljük el, hogy a Közel-Kelet összes olajkészlete, minden bevétel, befolyás, hatalom, amit ez a hatalmas kincs jelent, egy személy kezében van, aki ezt valaki másnak odaajándékozza. Vajon elképzelhető-e olyan jótett, olyan cselekedet a megajándékozott részéről, amellyel ezt a kincset kiérdemelheti? Olyan teljesítmény, amellyel jogosan/igazságosan megszerezheti? Vajon olyan tettek, amelyekkel megérdemelheti, biztosíthatja ennek a birtoklását elképzelhetőek? Emberi léptékkel ilyen cselekedetek nem léteznek. Ha mégis történik hasonló, annak az oka valamilyen csodás esemény, vagy az, hogy a megajándékozott a megajándékozó gyermeke, leszármazottja. Az érdemek egyik esetben sem számítanak, nem is mérhetőek. Nos, ennél sokkal nagyobb kincs az, amit Istentől kaptunk: az örök élet, a Vele való kapcsolat. Nem érdemelhetjük meg, és emberi…

  • Bűn, bűntudat, kárhoztatás,  Evangélium,  Hitéleti írások,  Igazzá válás és kegyelem,  Szégyen és félelem,  Törvény és törvénykezés

    A törvény 2. rész

    Hangsúlyozom együtt Pál apostollal, hogy a törvény szent, igaz, és jó. Ám az emberi természet jelenlegi állapota miatt, ha mint az üdvösség eszközét tárjuk az emberek elé, akkor kárt okoz, megfosztja a Krisztusban adott szabadságtól az embereket, elbizonytalanítja. Emberek, szervezetek uralma alá hajtja őket. Bűn- és egocentrikussá tesz, elfordítva figyelmüket Tőle, akiért, akiben, és aki által van az univerzum, és aki a szívünkben él: Jézus Krisztustól.Ha Krisztusban hívő emberként, a törvény csak egy-két parancsolatára is úgy tekintünk, mint amelyeknek ha alárendeljük magunkat és betöltjük azokat, általuk megtarthatjuk Isten előtti igazságunkat, üdvösségünket, akkor magunkra vesszük a törvény egész rendszerét, mert az nem bontható fel erkölcsi, szakrális, állami-polgári részekre. A törvény egységes…

  • Elvárás és ellátás,  Evangélium,  Hitéleti írások,  Igazzá válás és kegyelem,  Törvény és törvénykezés

    A törvény. 1. rész

    Mindnyájan hallottunk már „Isten örök törvényéről”. Elhangzott ez a jelzős szerkezet számtalan prédikációban, teológiai írások címeként láttuk. Sokunkban alakult ki az a meggyőződés, hogy a mózesi törvény joghatósága is örök és legalább egy része érvényben van, ránk, Jézus Krisztusban hívőkre nézve is. Hívők sokasága gondolkodik úgy, hogy az új szövetség és maga az újjászületés, az új szív is azért adatott, hogy Mózes törvényét be tudjuk tölteni. A törvény szövetségét ez a szemlélet magasabb rendűnek nyilvánítja a Jézus vérén alapuló új szövetségnél. Miért van az vajon, hogy az evangélium örökkévaló voltát tudatosítani kell a hívőkben, a törvény érvényességének örök voltáról alkotott elképzeléssel viszont újra és újra harcolni szükséges? Ki áll e…

  • "Hiperkegyelem",  Evangélium,  Gyógyulás,  Hitéleti írások,  Törvény és törvénykezés

    Evangélium, kegyelem és a csodák.

    A legtöbb ember meglepődne, meg is ijedne, ha a szíve közvetlenül helyezné a nyelvére a szavakat. Sokáig kéne beszélnie, míg végre megismerné önmagát és az elméjében élő képek, tradicionális, rögzült vélekedések, elvárások, „nagy emberek” véleménye, alkalmazkodás, félelem nem akadályozná végre.Érdemes egyszer kipróbálni. Kimondani újra azt, amiről tudjuk, hogy még őszintén, úgy ahogyan a szívünkben lakik, jött ki a szánkon az a dolog. Jézus megismerése után még többször berúgtam, évekig dohányoztam – és rettegtem, mert azt mondták a gyüliben többen, hogy elkárhozom, ha így érne a vég. Féltem néhány vezetőtől is, hogy belém látnak, lelepleznek, kizárnak. De szerettem Jézust és jártam az alkalmakra, bűnvallásokra és magamban is állandóan bűnbánatot tartottam, de…