A törvény 2. rész
Hangsúlyozom együtt Pál apostollal, hogy a törvény szent, igaz, és jó. Ám az emberi természet jelenlegi állapota miatt, ha mint az üdvösség eszközét tárjuk az emberek elé, akkor kárt okoz, megfosztja a Krisztusban adott szabadságtól az embereket, elbizonytalanítja. Emberek, szervezetek uralma alá hajtja őket. Bűn- és egocentrikussá tesz, elfordítva figyelmüket Tőle, akiért, akiben, és aki által van az univerzum, és aki a szívünkben él: Jézus Krisztustól.
Ha Krisztusban hívő emberként, a törvény csak egy-két parancsolatára is úgy tekintünk, mint amelyeknek ha alárendeljük magunkat és betöltjük azokat, általuk megtarthatjuk Isten előtti igazságunkat, üdvösségünket, akkor magunkra vesszük a törvény egész rendszerét, mert az nem bontható fel erkölcsi, szakrális, állami-polgári részekre. A törvény egységes rendszer. Ha pedig sérül a legkisebb része az egészet megsértettük.
Jak 2. 10.
Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.
Gal 5. 3.
Bizonyságot teszek pedig ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy köteles az egész törvényt megtartani.
A törvény újszövetségi érvényessége mellett érvelők rendszeresen idézik Jézusnak a Hegyi beszédben elhangzott mondatait. Nem eltörölni, hanem teljesíteni, betölteni, végrehajtani jött a törvényt.
Mt. 5.17.-18.
Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.
Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, amíg minden be nem teljesedik.
Lk. 16. 17.
Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogynem a törvényből egy pontocskának elesni.
Sokszor hallottuk: „Van ég a fejed felett? Van föld a talpad alatt? Ha van, akkor a törvény is érvényes, mert előbb múlik el mindez, minthogy egy ióta, egy szarvacska, egy pontocska eltűnhetne a törvényből. Isten tervének a beteljesedéséig érvényes a törvény.”
A Hegyi beszédben azonban nem a mai, látható világ végéről, nem is az üdvterv, hanem a törvényben leírott pontocskák, ióták beteljesedéséről van szó. Ezek követelése fennmaradna akkor is, ha eltűnne az ég, ha eltűnne a föld. Viszont ha a törvény követelése kielégül, ha betöltötték, akkor a megbüntetett bűnös esetében nincs többé jogos követelése, érvényét veszítette.
Képzeljük el, hogy egy időgép segítségével a múlt, a jelen, a jövő összes elkövetett bűnét, az összes elkövetőn behajtja, megbünteti a hatóság! Többé nem indíthatna eljárást senki ellen, nem vádolhatna meg senkit az ügyészség, mert a jogszabályok követelése a büntetéssel kielégült. A bűnös kifizette adósságát, a jogszabály érvényességét veszítette a bűnös esetében. Így töltötte be a törvény követelését Jézus Krisztus a kereszten.
Minden bűn: a gyermekkori csokilopástól, füllentésektől kezdve, a tömeggyilkosságokon át az Istenkáromlásokig, bálványimádásokig mindegyik büntetését, törvényi következményét magára vette Jézus, meghalt miattuk. Mi ezzel a halállal azonosultunk Jézus Krisztusban.
Így a törvény követelése ki van elégítve, a parancsolatok be vannak töltve, mi nemzetekből való hívők, pedig soha nem is voltunk a mózesi törvényrendszer hatálya alatt, bár az abban is szereplő néhány elvárás érvényes volt ránk nézve is. Ezeket lelkiismeretünkben ismertük is, de betartani mégsem tudtuk, ahogy a zsidók sem az ő 613 parancsolatuk rendszerét.
Nem is dobált ki a Megváltó egyetlen pontocskát sem Isten szent törvényéből, hanem teljesítette azok minden követelését. A Hegyi beszédben azt mondja Jézus zsidó hallgatóságának, hogy, ha be akarnak jutni a Mennybe, akkor nagyobb igazságra van szükségük, mint amekkora, és amilyen a törvény betűjét betartó farizeusok igazsága.
Mt 5. 20.
Mert mondom néktek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyeknek országába.
Aztán azokat a parancsolatokat tárgyalja, melyek minden ember lelkiismeretébe be vannak írva, és amelyeket az apostolok a nemzetekből megtért hívőknek is rendeltek. (Apcs. 15. fejezet) Ezekről hallottuk sokszor, hogy itt Jézus nemcsak megerősíti érvényességükben, de meg is szigorítja Mózes törvényét, ránk, hívőre nézve. Mondták, hogy ez jogos is, hiszen újjászülettünk, képesek vagyunk betölteni a törvényt!
Mt.5. 21.-25.
Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre.
Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: aki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.
Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened
Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, előbb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat.
Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, amíg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképpen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöcbe ne vessen téged.
Nézzük csak meg Jézus mondatait! A kőtáblán az áll: „Ne ölj!” Ő azonban azt is elvárja, hogy ok nélkül ne haragudjunk, ne szidalmazzunk, sőt még az ellenségünkkel is jó szándékúak legyünk! Kemény nagyon!
Újjászületett emberként mindig, minden esetben meg tudtuk ezt valósítani? E sorok írója biztosan nem. Van olyan ma élő ember aki igen?
Jézus célja itt az volt, hogy megmutassa mi az, a farizeusokénál nagyobb igazság, ami képes lehet minket bejuttatni a Mennybe.
Tehát megfogja a parancsolatot, és mint egy diót, feltöri, megmutatja annak belső lényegét, rávilágít a jogalkotó szándékára, a Menny mélyebb elvárásaira.
Jelen esetben arra, hogy mivel a gyilkossághoz a kezeletlen harag, majd a szidalmazás, majd a gyűlölet vezet el, ezért Isten ezt sem akarja látni az ő gyermekeiben.
Azonnal ott lebeg a ki nem mondott kérdés a hallgatósága felé, hogy: „Vajon ezen a szinten is képesek vagytok önerőből megtartani Mózes törvényét?”
A válasz nyilvánvalóan az, hogy nem. Mi újjászületett emberek sem, mert a testünkben, tagjainkban ott van még a bűn.
Majd jön a következő parancsolat: „Ne törj házasságot!”
Mt 5. 27.-30
Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! (Házasságtörés van az eredetiben)
Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.
Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb neked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék
És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb neked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.
Jézus ugyanazzal a módszerrel él. Feltöri a parancsot és megmutatja Isten szándékát mélyebb elvárását. Más nőre, rá se pillantson úgy senki, hogy kívánság mozdulna meg a lényében. (A görögben az elsősorban férjezett nőt, menyasszonyt jelentő szó van. Azért merem minden nőre és férfira kiterjeszteni, mert az emberek 99%-a születésétől kezdve valakinek a férje, felesége, Isten szándéka szerint és a legoptimálisabb, ha csak ezzel a személlyel kerül érzelmi és tesi viszonyba, senki mással.)
Semmi fantázia-töredék, semmi érzet, semmi hormonális folyamat nem indulhat a házastárson kívül más ember kapcsán. Akkor sem, ha kamasz a hívő! Akkor sem, ha a hétköznapokban, mint az útonálló ugrik a szemünk elé óriásplakáton, az utcán, soha és semmikor. Ismét a kimondatlan kérdés a hallgatókhoz az olvasókhoz: Vajon ezen a szinten is képesek vagytok saját erőtökből betartani mindig a parancsolatot?
E sorok írója biztosan nem.
Aztán indul tovább a Jézus az abszurd felé. Hogyan lehetne mégis saját erőből akaratból betölteni ezen a megszigorított szinten a parancsolatot?
Ki kell vájni a szemünket! Le kell vágni a kezünket! Így talán van esélyünk. Most tényleg ilyen szánalmasan nevetséges gyülekezeteket akart Jézus? Ilyen sorsot szánt azoknak, akikért életét adta?
Vagy ezt nem szó szerint gondolta? De akkor az előtte levő versről miért tanítják, hogy azt meg szó szerint gondolta? Tanítanunk kéne a szemkiszúrást, a kézlevágást, mint a megtisztulás áldott eszközeit?
Hála Istennek nem. Arról van itt szó, hogy Jézus feltárja a parancsolatot adó Isten mélyebb elvárásait, ezzel nyomatékosítva, hogy saját erőből az ember a jelenlegi korszakban nem képes teljesíteni a Menny mélyebb elvárásait. Ezt erősíti a bizarr képekkel is. De akkor mi van? Nem jutunk be a Mennybe? Hála Istennek, hogy volt valaki, aki a Földön, emberként, ilyen szinten betöltötte a törvényt, és utána a törvény legsúlyosabb büntetését is magára véve, tökéletesen teljesítette annak elvárásait azok helyett, akik képtelenek betölteni. Helyettünk.
Ezzel a módszerrel beszél még néhány parancsolatról.
A hallgatóságnak és nekünk mindezzel azt üzeni, hogy Őrá van szükségünk. A Benne való bizalom adja nekünk az Ő igazságát, amely több a farizeusok igazságánál, és megnyitja számunkra a Menny kapuját!
Az új emberiség képes lesz a megszigorított szinten betölteni a törvényt, úgy, hogy nem is érvényes rá és észre se veszi, hogy teljesít valamit. Amíg ebben a világban és hústestben vagyunk, addig marad a hit, az Istennek a szeretete, és az evangéliumban megjelent kegyelem, amely elég nekünk.