Különleges műfaj,  Szépirodalmi írások

A beszorult történet.

A történelemnek vannak titkos, rejtélyes, az érzékelhető világon túli alakítói.
Egy ilyenről lesz szó. Már az emberi történelem hajnalán szóltak, beszéltek egy olyan történetről, amelyet még senki nem ismer, de amit, ha egyszer sikerül megismerni, akkor minden sokkal-sokkal jobb és szebb lesz.
Mezopotámiában, Egyiptomban, az Indus-völgyében szálltak a hírek egy íróvesszőről, amelyben benne van ez a csodálatos történet, ám még soha senki nem tudta belőle „kiírni”. Az íróvesszőt nevezték „a fény mutatójának”, „gyémánt” és „arany vesszőnek”.
A mondákban közös elem, hogy a csodálatos történetet hordozó íróvesszőt, sajátos kékes és nagyon erős fényjelenség veszi körül. Egyiptom mágusai, Babilon híres bölcsei és nagy erejű guruk próbálták tudományukkal „kinyerni” az íróvesszőből és agyagtáblába írni vele a legfontosabb történetet. Azonban egyiküknek sem sikerült soha.

A csodálatos történetet hordozó íróeszköz a 18. század végén tűnik fel újra a forrásokban. Egy erős, kékes, vibráló, gyönyörű fényt sugárzó töltőtollról írnak sokan, amelyet természettudósok, egyházi emberek és művészek sokasága vizsgált, próbálva rájönni: hol rejtőzhet az eszközben az a várva-várt, fantasztikus, csodálatos történet, amit, ahogy egyöntetűen vélekedtek, meg kell ismernie az emberiségnek és a tudománynak. De hiába vitték kolostorok celláiba, díszes templomok oltáraira, kísérletező tudósok műhelyeibe, laboratóriumaiba, a tollban ott maradt, benne rekedt a várva várt elbeszélés.
Nemzedékünkben aztán, egy számítógép-forgalmazó cég raktárában tűnt fel egy kékes fénnyel világító billentyűzet. A fény forrását nem találták, mégis ott volt, virágszirom alakban körülvéve a teljesen hétköznapi klaviatúrát, mintegy méteres távolságig sugározva fényt, és kéklő gömbbe zárva a billentyűzetet. A fény teljesen ártalmatlan volt, bárki megfoghatta a klaviatúrát, elvihette, nem történt semmi különös. Amerikai, brit, európai, izraeli távol keleti tudósok, programozók több száz fős csapata igyekezett hozzáférni a klaviatúrában rejtőző és annyira vágyott csodálatos történethez.
Ám csak annyit tudtak megállapítani, hogy “a billentyűk meghatározott sorrendben való leütése” hívhatja elő a vágyott történetet. A variációk száma azonban olyan mérhetetlenül, végtelenül nagy volt, hogy egy évtizedes, a legmodernebb számítógépek segítségével végzett próbálkozás után csalódottan abbahagyták.
A szomorú kudarc sajtótájékoztatója után, a szakember-gárda vezetője, dr. prof.doc. cod. univ. phd. Giga Cer Ebrum, az újságírói kérdések végén keserű mozdulattal sporttáskájába hajította és hazafelé indult. Háza előtt kivette a táskát kocsija csomagtartójából, vállára dobta és indult volna befelé, amikor ráköszöntek. Régi iskolatársa, a hírhedten részeges Al Kesz Albert szólította meg.
A professzor maga se tudta miért, megörült a találkozásnak és ő maga invitálta a közeli bárba egykori osztálytársát. Dupla whiskyt rendelt. Egy óra és a hatodik whisky után sírva borult a szőrös-pocakos ember vállaira és elpanaszolta vállalkozásának kudarcát, majd keserűen Al Kesz Albert kezébe nyomta a sporttáskát. A piát jól toleráló gyakorlott ivó hazatámogatta és ágyba dugta magas homlokú ivócimboráját.

Hazafelé indult már, amikor tudatosodott benne, hogy a klaviatúra a hátizsákjában van. Otthon elővette. Hosszasan csodálta a gyönyörű kék fénygömböt, majd csatlakoztatta számítógépéhez. Leült elé és szórakozottan, kicsit részegen kopogni kezdett a billentyűkön. Úgy élvezte, hogy le sem feküdt. Reggelre ott is volt egy 15 oldalas elbeszélés a képernyőn. A Történet. A csodálatos Történet.

Valami irracionális véletlen következtében, Albert órákon át megkívánt pontos sorrendben ütögette a billentyűket. Az egykor az íróvesszőbe, majd a töltőtollba, végül a billentyűzetbe beszorult történet végre előjött!

Olvasni kezdte. Egy betlehemi szüléssel kezdődött, egy zsidó fiúról, majd tanítóvá lett ács-segédről szólt. A végén pedig egy üres sír és több száz boldog ember szerepelt.
Albertnek ismerősnek tűnt a sztori. Végigolvasta és tudta nem lesz soha többé ugyanaz az ember. Nem is ivott soha többé.
Tudta azt is, hogy aki figyelmesen elolvassa, vagy meghallgatja ezt a csodálatos történetet, az sem lesz soha többé ugyanaz.
„A történet,- mondta pár nappal később, – valahogy nagyon mélyen belehatol az emberbe, sőt a világba, sőt az univerzumba és elkezd mindent megváltoztatni, átrendezni. A rossz helyet jó, a fájdalom helyett öröm költözik az életébe, a létezésbe. Valahogy él ez a történet – filózott, – talán az a kékes fény van belekódolva, talán maga, az ács-tanító személyesen. Csodálatos egy történet.”

2020. 01. 15.

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük