Hogyan tovább az Új szövetségben? (Galata-igézet. 6.)
Gal. 3. 19. Micsoda tehát a törvény? A bűnök okáért adatott, amíg eljő a Mag, akinek tétetett az ígéret; rendeltetvén angyalok által, közbenjáró kezében.
A törvény a bűn miatt adatott, amíg
eljön a mag, az Ábrahám magva, Krisztus, aki miatt ígéreteket tett Isten
Ábrahámnak. Angyalok által lett kirendelve a törvény átmeneti közvetítői
rendszerként, és a bűn bennünk lakásának, így a Megváltó szükségességének
felismerésére.
Ha nem lett volna bűneset, nem lett volna szükség törvényre. Azonban az új szövetség megköttetett volna.
1 Péter 1:18 Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; 19 Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén: 20 Aki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása előtt, megjelent pedig az idők végén ti értetek
Nem veszendő holmim ezüstön vagy aranyon
lettünk megváltva az értelmetlen életünkből, hanem drága véren, hibátlan szeplő
nélküli bárányén, a Krisztusén, aki eleve el volt rendelve a kozmosz
megalapítása előtt, láthatóvá vált pedig az idők végén, miértünk.
Az új szövetség a teremtés előtt elhatározott szövetsége volt Istennek, amely
valami nagyon-nagyon értékes áldozaton, hatalmas értéken kellett alapuljon. Ez
az érték a Krisztus, a Krisztus élete. Ez így volt eldöntve a világ
megalapítása előtt már, ezért nagyon leegyszerűsíti a Megváltást az a látásmód,
hogy Isten megteremtett egy jó embert, jó világot, de ez az ember elszúrta a
dolgokat és így a szerető Istennek ki kellett valamit találni, hogy megmentse,
így hát odaadta Fiát is.
Nem. Az új szövetség az emberiség új, magasabb szintre való emelésének a terve
volt öröktől fogva.
Róm 16. 26-27. …Jézus Krisztus hirdetése szerint, ama titoknak kijelentése folytán, mely örök időtől fogva el volt hallgatva,
Most pedig megjelentetett a prófétai írások által, az örök Isten parancsolata szerint, a hitben való engedelmesség végett…
2. Tim 1. 9-10. Aki megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte,
Megjelentetett pedig most a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az evangélium által
Az ószövetség feltehetően nem volt mindenféleképpen része a tervnek, ezért a
kidolgozásában, átadásában, felügyeletében az angyalok meghatározó szerepet
játszottak.
Apcs 7. 53 Kik a törvényt angyalok rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg.
Ádám Krisztusra nézve, Krisztus hasonlatosságára és a Krisztust visszatükrözni lett teremtve.
Róma 5:14 A halál mégis uralomra jutott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem Ádám eleséséhez hasonlóan vetkeztek, aki az Eljövendőnek (a második Ádámnak) az előképe.
Annak az eljövendőnek, a Messiásnak, a Krisztusnak volt Ádám a másolata,
lenyomata.
Amikor megköttetett az örök szövetség, az időleges véget ért, beteljesedett,
elérte célját.
Róm 10. 4. Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.
Róm. 3.21. Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, amelyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták;
22 Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, akik hisznek. Mert nincs különbség,
A Mózes törvényének, vagy más szabályoknak az üdvösség feltételeként történő hirdetése okozza az igézetet, a látás elhomályosulását. Ez a Galata-igézet.
Gal 5. 11 Én pedig atyámfiai, ha még a körülmetélést hirdetem, miért üldöztetem mégis? Akkor eltöröltetett a kereszt botránya.
A botrány forrása, hogy Jézus Krisztus
befejezett, tökéletes áldozata miatt rátört az emberiségre a kegyelem.
Ez azt hozta, hogy bárki /akárki/ mindenki, aki hitet kap Jézusban, függetlenül
a cselekedeteitől, jellemétől, származásától, azonnal bűnbocsánatot, örök életet
és kapcsolatot nyer Istentől. Mindet megkap – látszólag semmiért.
No, ez még hagyján, de arról szól a kegyelem ideje, hogy a hitre jutás után
ugyanez a hit tart meg folyamatosan az üdvösség állapotában.
A megtérés után nem indul el egy új időszámítás, amikor az üdvösséghez már
teljesítmény, parancsok, a 613 rendelkezés, vagy emberi, közösségi szabályok
megtartása kell.
Jn 3.18 Aki hiszen ő benne, el nem kárhozik; aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
Bolond az a keresztény, aki nem imádkozik,
nem szolgál, nem törekszik elválasztott, bűn nélküli életre, de Isten bolondnak
is szereti, és ha hisz Jézusban, nem kárhozhat el – Jézus miatt.
Mert oda van kötve a váltsághoz hite által.
Ez a botrány.
Bűnben él (pl szenvedélyek, függőségek, melyekből nem bír kikecmeregni), alig
keresi Istent így lehet, hogy pokol lesz a földi sorsa, mert ajtót nyitott a
gonosznak, de ha megmarad benne a hit, nem veszhet el.
(Ez csak elméleti okoskodás, mert aki tényleg újjászületett, az képtelen
folyamatosan és nyugodtan bűnben élni.)
Botrány ez a teljesítmény–centrikus világ és botrány a teljesítmény–centrikus
vallásos világ számára.
Az evangélium botránya ez.
(Ezért is logikátlan az átok megszüntetése kapcsán cselekedeteket elvárni. Akár
a 613 erkölcsi részét, akár az „átok-törés” ima-cselekedetét.
Ha cselekedetet, mint feltételt tanítjuk, folyamatosan az átoktól való félelem
alá visszük az embereket. „Megtörték már rajtad? Nem? Hát akkor ez a probléma
oka. Igen? Mégis problémád van? Akkor valamit elszúrtál, vétkeztél. Vagy az
egyik ősöd.” Jön a keresés-kutatás a megbúvó bűn után, és máris nem Jézusra
figyelünk.
Akár emberi szabály akár Isten törvénye, ha cselekedetbeli feltételt szabunk az
átok megszüntetéséhez, azzal virtuálisan, tudati szinten, átok alá visszük a hívőt, mert félelmet
helyezünk belé és bár Jézus megszabadította az átoktól, mégis kínlódik,
„átok-tüneteket” produkál, hiszen nem tud hinni a valóságban, Krisztus
áldozatában.
Ez a tanítás így, nem lehet az igazmondó Istentől. A gonosz vetíti, hazudja,
manipulálva jó szándékú szolgálókat is.
Gal 3. 10 Mert akik törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak; minthogy meg van írva: Átkozott minden, aki meg nem marad mindazokban, amik megírattak a törvény könyvében, hogy azokat cselekedje.
Nem csak isteni törvény képes az embert a cselekedetekben való bízáshoz kötni, hanem emberi szabályok, tanítások is.
A valóság pedig:
Gal 3. 13. Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén értünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ.
Nincs folytatás: „és ha ezen felül jól cselekszel, ha bűnvallást teszel, ha
megtörik rajtad az átkot, stb…”
Krisztus megváltott az átokból. Ez elég, ha bízol Benne.
Ha hozzáteszünk, a több ebben az esetben kevesebb lesz.)
Az evangélium tisztaságát tartósan ez, a „galata-igézet” rontja meg, szennyezi
be. Nem működésképtelenné teszi, de a hívőket kárhoztatás, alkalmatlanság,
bűntudat és folyamatos frusztráltság alá helyezi, miközben a törvény és a
kegyelem keverékét hirdetők tekintélyét bebetonozza, személyüket kultikussá
emeli.
Olyan rendszert épít, amelyben egy-két ember látása szükségszerűen mindenki látása lesz, egy-két ember jellemhibái, szokásai sokakba átplántálódnak, egy-két ember becsvágya és más ambíciói sokakban törnek felszínre.
A jelenséghez kapcsolódik az aktuális helyzet, hogy sok közösség nem tud összegyűlni istentiszteletet
tartani a járvány miatt. Alkalmas lenne ez az idő arra, hogy átgondoljuk,
felülvizsgáljuk a régi formákat, motívumokat, a gyülekezetek az egyház
működését és viszonyát a bibliai mintához.
Kb. 7 éve ismertem meg mélyebben az evangéliumot
és ébredtem rá hogy az evangélium a kegyelem evangéliuma.
Mt. 24. 14 És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.
Most erősödik meg bennem az a felismerés, hogy
ez az üzenet, „ez az” evangélium nem fér bele a jelenlegi egyházi rendszerbe. A
gyülekezetek működése, a tekintély-rendszer, a tanítások, de maga az
istentiszteleti forma sem alkalmas annak teljes közvetítésére.
A jelenlegi rendszerben folyton csorbul az
evangélium. Megalkuvások vetnek rá árnyékot, melyeknek a forrása a személyes becsvágy,
az önérdek, a cégszerű, intézményi és versenyszerű működés, a hatalom és pénz.
Egyszóval a világi értékrend.
Az egyházi intézmények önállósuló érdekei, valamint a tanítások „beszorulása” a
bűn és az elvárások falai közé.
Ez a jelenlegi helyzet, ha nem is Isten
akaratából van, javunkra válhatna, ha bátran beszélnénk, keresnénk azokat a
formákat lehetőségeket, amelyben és ahogyan Isten országának a Jézus Krisztus
által és az apostolok által hirdetett evangéliuma, a kegyelem evangéliuma,
eljuthat a nemzetekhez, a magyar nemzethez, a városhoz, a faluhoz, a
szomszédhoz, a rokonsághoz, ismerősökhöz.
A Biblia arra is tanít, hogy nem elegendő
szolgaian lemásolni az ott leírt mintát, hanem az Úr mai vezetésében kell
megteremteni a formákat az evangélium és Jézus Krisztus számára.
Arra gondolok, hogy az Apostolok cselekedeteiből
egyértelműen kiolvasható házi-csoport rendszer, kis közösségekben való
összegyülekezés és istenkeresés erőltetése önmagában nem elegendő.
Bár az kétségtelen, hogy kisebb csoportokban működik most jobban az evangélium,
sőt mintha a növekedést is láthatatlan határok vennék körül. Azt látom, hogy a
frissen alapított gyülekezetek közösségek növekedése 20 fő körül általában
megáll, függetlenül a szolgáló vagy az ott levők kvalitásaitól.
A kiscsoport-forma önmagában nem elegendő.
Biztos, hogy használni kell a közösségi médiát és keresni az Urat, mert nála
van válasz a rendszerek, formák, struktúrák kérdésére is.
Még soha senkitől nem hallottam meggyőzően
arról, hogy mi lehet az a forma, a továbblépésnek az a módszere, amely biztosan
az Úrtól van. Sejtésem sincs magamnak sem erről.
De azt már világosan látjuk, hogy a jelenlegi gyülekezeti rendszerek és
istentiszteleti formák szűkösek és alkalmatlanok a kegyelem evangéliumának a
megélésére, képviseletére, és hirdetésére.
Az egyház legsikeresebb korszakában nemcsak hogy újszövetségi Szentírás nem
létezett, de nem volt kialakult egyházi szervezet, istentiszteleti minta, és
nem voltak intézmények sem, csak megbízható és ajándékkal rendelkező emberek.
Hogyan lehetséges az, hogy írott Újszövetség nélkül, intézmények, szervezet,
szilárd formák nélkül, mégis sikeresebbek voltak és „azt az” evangéliumot
hirdették, amelyet Jézus Krisztus itt hagyott?
Nagyon nagy kérdés.
Érdemes és fontos rajta gondolkodni és tanácsot kérni Attól, aki útjára
indította az evangéliumot.