Alábbiakban szeretnék reagálni 09. 30.-án közzétett „Inspiráció és/vagy egyedül az Írás” c. posztommal kapcsolatos ellenvetésekre.
E válasz elsősorban Insperger Tivadar és Horváth Péter barátaim felvetéseire kapcsán született. Fontosnak tartom, hogy a csoport olvasói ismerjenek meg két barátom nézeteivel szemben álló igei érveket is.
Bár nem végeztem kutatást, de ami az elmúlt napokban a téma kapcsán eszembe jutott leírom.
Amiről most szó lesz, az az eredeti posztom egy töredék és mellékes eleme volt.
Nevezetesen, hogy Jézust a Szent Szellem vezette-e, vagy nem volt erre szüksége, hiszen testben is valóságos Isten volt?
Aztán ennek kulcs-mozzanata, hogy mikor történt a kiüresítés, a fogantatáskor, vagy a golgotai kereszten?
Ez azért lényeges, mert ha úgy véljük, hogy Jézus a földön is teljesen birtokolta isteni természetét és jogait, akkor ez a kiüresítés csak a kereszten történhetett, ha viszont azt gondoljuk, hogy az isteni természet rejtetten volt benne és csak, mint minden ember, hite által kapcsolódott a mennyhez, akkor a kiüresítés a fogantatáskor történt meg.
Bűntelenségét egyik nézet sem kérdőjelezi meg. Ebben mindenképp különbözött tőlünk.
A vázolt felvetések mind egy irányba mutatnak, ezért arról is szót ejtenék, hogy a Szent Szellem önálló, személyes létező-e, Isten-e, vagy a Krisztus szelleme, esetleg személytelen erő, amelyen keresztül vezet Jézus?
Hangsúlyoznám, hogy nagyon távol állt tőlem elméleti dolgokba belemenni. Írásom eredeti célja az volt, hogy sokkal nagyobb bátorsággal kövessük a belső inspirációt, természetesen összevetve azt Isten igéjével.
A kiüresítésről a Fil.2. 4-10. beszél.
4 Ne nézze ki-ki a maga [hasznát], hanem mindenki a másokét is.
5 Annak okáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,
6 Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [ő] az Istennel egyenlő,
7 Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
8 És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
9 Annak okáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza neki oly nevet, amely minden név fölött való;
A 6.versszak azt mondja, hogy az Istennel való azonosságát egyenlőségét nem tekintette, nem tartotta zsákmánynak, nem védte tíz körömmel, mint egy fösvény a kincseit, zsákmányát (harpagmosz), hanem üressé tette magát, rabszolgai formát foglalt el, olyan módon, hogy az emberekhez hasonlóvá lett.
Ezt, véleményem szerint, csak azzal a prekoncepcióval magyarázhatjuk a kereszten történő kiürítésnek, amely szerint Jézus Krisztus az isteni teljességet birtokolta a földön.
Ezt pedig szerintem az a meggyőződés táplálja mely szerint a Szent Szellem nem játszott kulcs-szerepet Jézus Krisztus szolgálatában.
Azonban ha a szöveget e feltevés nélkül olvassuk, akkor teljesen nyilvánvaló hogy a megfoganáskor, majd a születésekor történt ez a kiürítés.
7.v.sz. „Emberekhez hasonlóvá változott, született meg (genomenos)”. Vagyis az Istennel való egyenlőség és előjogok korlátozás nélküli birtoklásáról mondott le. A teljes azonosuláshoz hozzátartozott az emberi sorssal való azonosulás is. 8.vsz. Állapota az ember, az emberiség állapota lett: (euretheisz - a heuréka is ebből a származik, azaz valami teljesen újra, eddig nem ismertre döbbent rá a Krisztus emberi testben, emberi lélekkel találva magát). Ebben az állapotában maradt folyamatosan, ismétlődően, az isteni létezéshez képest megalázottságban (etapeinószen), a keresztig és a halálig.
Én ebből az igéből azt látom, hogy a kiüresítés a fogantatáskor történt, nem a kereszten.
Bár megmaradt Isten-fiúi identitása, ezt a földön hit által gyakorolta, ahogyan mi is.
Ezért a hit fejedelme, győzelemre vivője, aki ezt a győztes hitet itt hagyta nekünk.
Hit/bizalom által tett csodákat, csendesített tele a tengert, sokasított anyagot, támasztott halottat, és nem teremtői, isteni előjogait, természetét alkalmazta. Emberként volt engedelmes, alávetett földi életében és bűntelen emberként szenvedte el ártatlansága és Isten-fiúsága ellenére a kereszthalált. Isten Fiaként az emberek csak kijelentésből azonosíthatták.
A démonok ismerték.
Földi életében is tökéletes mintája volt egy újjászületett hívőnek, azzal a különbséggel, hogy tagjaiban, testében sem volt jelen a bűn, a bűnös kívánság.
A valódi identitása rejtett volt. Ha történtek körülötte természetfeletti események, csodák azok hite által és az Isten vezetésében valósultak meg, nem pedig személyes kvalitásai nyomán. Ez a hit, a bizalom harca számunkra is. Megőrizzük-e bizalmunkat, „Isten-gyermeke és igaz ember”-identitásunkat a látható dolgok, bajok, sőt elkövetett bűneink ellenére, vagy nem tartjuk már magunkat Isten fiainak csalódásaink és az ellenséges külvilág, a látható bajok, gondok hatására?
A különbség nem abban volt, hogy ő nyilvánvalóan Isten fia és ember, hanem abban hogy Isten fiaként bűntelen ember volt. Ahogy már nekünk sem tulajdonít Jézus miatt bűnt az Atya.
Ezért a hit fejedelme, győzelemre vezetője, aki ezt a győztes hitet itt hagyta nekünk örökségül.
Ezért mondja a Zsidó levél 5. fej.
7 Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért,
8 Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet;
9 És tökéletességre jutván, örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek,
10 Neveztetvén az Istentől Melkisédek rendje szerint való főpapnak.
Könyörgésekkel, kiabálással, sírással ment Istenhez, mint bármelyik keresztény a válság idején.
Szabadulást kérve a felé közelítő halálból. Ámbár Fiú, mégis a szenvedések által tanult engedelmességet, és vált tökéletes főpappá. Szenvedés nem csak a Gecsemáné-kert után érte Őt. Tanítványai és az emberek is okoztak neki jócskán. Ez is a hit megtartásának a harca. Más esetekben is kért, nem csak parancsolt.
Jézus foganásában a Szent Szellem működött közre. Nem csak „leugrott” a földre, hanem tökéletesen emberré vált, hozzánk hasonló lett, hit által élt és szolgált. Hitét miért inspirálta volna más mint a miénket?
Miért ne lett volna szüksége a Szent Szellemre ahogyan a prófétáknak, Isten ószövetségi embereinek és nekünk is?
Lukács 3:22 miért hangsúlyozza, hogy rászállt a Szent Szellem galamb formájában?
És leszálla ő reá a Szent Lélek testi ábrázatban mint egy galamb, és szózat lőn mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam, te benned gyönyörködöm!
Miért lenne e jelenetben jelen az Atya és a Fiú mellett a Szent Szellem is ennél az új kezdetnél, csakúgy mint a teremtés kezdetéről szóló igékben, ha a Szent Szellem nem önálló személy és nem egylényegű az Atyával és a Fiúval?
Lukács 4. 1. a görög szövegek egyértelműen kijelentik, hogy Jézus betöltekezett Szent Szellemmel akinek a vezetésében a pusztába ment. Ugyanazt a görög szót használja a betöltésre, megtelésre, mint a tanítványok esetében sokszor az Apcsel. (Pl. 6,3 :13,52 – plérész, pléroó)
Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektől a pusztába.
Onnan ugyanezen Szellem dinamiszával, erejével jött vissza és kezdett szolgálni.
Lk.4.14 Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába: és híre méne neki az egész környéken.
Fenti igékben a legszigorúbb szövegvizsgálatot alkalmazó Tischendorf-kiadás is a Szent Szellem, pneuma to hagion kifejezést használja.
(Ez a kiadás hagyja ki, mint nem 100%-ban hiteles szöveget az Atya Ige és Szent Szellem kifejezéseket az1 Jn. 5.7.-ben.
Fenti versekben azonban ez a kiadás is Szent Szellemet ír Jézus szolgálatának kezdeténél.
Lukács 12:10 Egy démonűzés kapcsán Jézus megkülönbözteti önmagát a Szent Szellemtől, mondván, hogy aki őt káromolja, annak van bűnbocsánata, de aki a Szent Szellemet káromolja annak nincs. Mt.12. 32. uez.
Lukács 12:12 megerősíti még az utolsó vacsora prédikációja előtt, (János 14. 15. 16.fej.), hogy el fog jönni a tanítványokra a Szent Szellem.
János 14:26-ban a vigasztalót Jézus a Szent Szellemmel azonosítja. Minden általam ismert szövegváltozat ezt írja.
(Ha „minden” görög szövegváltozatot írok, azok csak azokat jelentik amiket ismerek. Kb 4-5)
Ama vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya
Apcs.1. 2. Azt mondja, hogy az apostoloknak a Szent Szellem által adott Jézus parancsolatokat.
Mind a napig, melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának.
Jézus földi szolgálata idején mintát adott nekünk, arról, hogy egy Isten előtt igaz ember, Istentől született ember, Isten fia, gyermeke, hogyan őrizheti meg a hitét, hogyan végezheti el küldetését.
Istentől született ember ekkor csak Ő volt a földön
Jn. 7.38 Aki hisz énbennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.
39 Ezt pedig mondja vala a Lélekről, amelyet veendők valának az őbenne hívők: mert még nem vala Szent Lélek; mivelhogy Jézus még nem dicsőítteték meg.
Az ige itt nem a Szent Szellem létezését tagadja. Az is nyilvánvaló, hogy prófétákban munkálkodott, ott volt Keresztelő Jánosban és láttuk, Jézusban is. A pünkösd utáni teljessége hiányzott még, erre utal Jézus.
Mi bizalmunk által igazak vagyunk Isten előtt, Jézus alanyi jogon, mert testében sem volt bűn. Fiai vagyunk Istennek, Abba-nak, ahogyan Ő, bár Ő az elsőszülött, a Szent Szellem ezért bennünk lakhat.
Bár mi Jézussal ellentétben vétkezünk, de a bizalom általi igazságunk megmarad, hiszen az maga Jézus.
Így bennünk marad a Szent Szellem. Örökre.
Jézusnak a földön szüksége volt angyalok szolgálatára és a Szent Szellem szolgálatára is. Elfogadta nők pénzbeli támogatását is.
Lk.8. 3 És Johanna, Khúzának, a Heródes gondviselőjének felesége, és Zsuzsánna, és sok más asszony, kik az ő vagyonukból szolgálának neki.
Ha Isten-voltát kívánta volna hangsúlyozni ezt nem tette volna. De elfogadta, mert szüksége volt rá, ahogy az angyalokéra és szerintem a Szent Szellemre is, mert hozzánk hasonló ember lett, azonosulva velünk.
Jn.4.-ben olvassuk,hogy Jézus Samarián keresztül megy át. Leül egy kútnál. Nagyon éhes. Elküldi a tanítványokat ételért. Közben odakeveredik egy rossz életű nő, akit Jézus hitre vezet. Amikor visszajönnek a tanítványok, azt mondja a Mester, hogy már nem éhes.
Nem szellemi módon értette ezt, hanem valóban jóllakott. Az ő ennivalója az volt, hogy az Atya akaratát megtegye. Ő ezt teljesen el is hitte, ezért arra se volt szüksége, hogy az Isten gondviselése pénzhez juttassa, majd a pénzből ételt vegyen és megegye, hanem a bizonyság-tevéstől jóllakott. Ilyen egységben volt benne az Isten-fiú természet és az emberi természet. Átjárhatóak voltak egymás számára.
Számunkra talán elképzelhetetlen még ma is az minőségű hit, ami benne volt. Jézus bizalma meztelenül, agyonverve, gyűlölő szempárok, és gúnyos tekintetek előtt is, haláltusában a kereszten, azt tudta mondani, hogy „Apám a kezedbe teszem le a lelkemet” ezért vissza is kapta egy magasabb szinten. De ez a hite, bizalma volt, nem az isteni természet benne.
Ezt a hitet örököltük mi is, még akkor is, ha bennünk pénzügyi gondok, egészségügyi problémák esetén is felmerül a kétség: „Biztos elszúrtam a dolgokat, vajon elhagyott az Isten?”
Ez a hit olyan értékes, olyan drága Isten előtt, hogy amikor egy szívben megszületik ez a bizalom, abban a pillanatban az az ember igazzá válik Isten előtt, elindul az újjászületés útján, és teremtményből Isten gyermekévé válik.
Az emberi természet képes Isten e hite által az isteni természetet is hordozni, közvetíteni. Ennek a példája Jézus 3 éve a Földön, és ezért ül emberként a Mennyben. Most is Ő prototípus, a hívő és az új emberiség mintadarabja.
Földi szolgálata annak a mintája ahogyan mi meg tudjuk őrizni hitünket, és e bizalmunk által közvetíteni az Ő természetét, amit kegyelemből kaptunk.
Mintát adott a hit harcának megvívásához, a futásunk elvégzéséhez olyan módon, hogy tökéletes emberként élt a földön, az isteni természet rejtve volt benne, csak hit által nyilvánult meg, ahogyan a bennünk élő Krisztus is így képes megnyilvánulni.
Meggyőződésem ez.
Nagyon szerettem volna kikerülni a teoretikus vitákat, erről szólt az írásom is. Azonban fontosnak látom, hogy a másik oldal érveit is ismerjék meg a hívők. Ezért elsősorban nem is az ellentétes véleményen lévő testvéreim állításaival foglalkozom, csak azokat az igéket, gondolatokat írom le amik az elmúlt napokban eszembe jutottak az üggyel kapcsolatosan.
Hozzáteszem tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ha az Úr akarja, változni fog az én véleményem is, mert rész szerinti az ismeretem.
Pétert és Tivadart továbbra is becsülöm és úgy gondolom, hogy ez a véleménykülönbségünk nem befolyásolja a barátságunkat.
Szívem szerint sokkal jobban szeretnék az evangéliumról beszélni, azt hirdetni, mert egy-két dologból halálosan elegem van az elmúlt 30 évem keresztény világából. Amelyikből leginkább, az az elméleti kereszténység.
A kérdés, amiről szó van, fontos ugyan de nem üdvösséget érintő.
Azt hiszem, az unitáriusok is üdvözülnek, hiszen Jézusban bíznak. Szervét Mihály és Dávid Ferenc is együtt van szerintem az Úrral.
A következő részben a Szent Szellem személyével szeretnék foglalkozni. Önálló személyiség-e, Isten-e?