"Hiperkegyelem",  Evangélium,  Hitéleti írások

Lehet-e túltolni a kegyelmet?

Több kérdést kaptam az elmúlt hetekben megjelent írásaim, illetve videóim kapcsán. A legfontosabb talán a következő:

„Pár éve nagyon megérintettek az Isten kegyelméről szóló tanítások. Úgy éltem meg, mint egy második megtérést. Az Úrral való kapcsolatom megújult, megint olyan lett, mint eleinte. Mostanában látom, hogy van egy vita a neten azzal kapcsolatban, hogy némelyek túltolják a kegyelmet. Ez nagyon zavar engem. Tényleg túl lehet tolni a kegyelmet?”

Ahhoz, hogy ezt a kérdést meg tudjuk válaszolni előbb meg kell vizsgálni, hogy mit is értünk a kegyelem túltolásán.
Amennyiben valaki azt érti, hogy Isten kegyelmének a hirdetői azt mondják, hogy tekintettel arra, hogy ahol a bűn megsokasodik a kegyelem még jobban bővelkedik, nyugodtan élhet mindenki bűnökben, úgyis megbocsátotta Isten a bűneinket, akkor ez valóban a kegyelem túltolása. Szerencsére én még nem hallottam ilyen igehirdetőt.
Nem zárhatom ki, hogy létezik ilyen, de azt gondolom, hogy ezek a feltételezések többnyire emberi manipulációk.
Amennyiben azonban azt értik túltolás alatt, hogy az igehirdetők többnyire Isten kegyelmét és szeretetét hirdetik, Jézus befejezett munkájára irányítják a figyelmet, de nem szólnak a bűn miatti ítéletről, nem figyelmeztetik az embereket, hogy szentségben járjanak, illetve nem egyensúlyozzák ki a kegyelmet a törvénnyel, vagy keresztény szabályokkal, nem a teljes írást hirdetik, akkor tévedésben vannak.

Meggyőződésem, hogy egyáltalán nem véletlen, hogy valóságos mozgalommá vált Isten kegyelmének a hirdetése.
Emögött egyértelműen Jézus Krisztus áll.
Ugyanis a legtöbb hívő – beleértve korábbi önmagamat is – egyáltalán nem értette meg az evangéliumot, nem érti a megigazulást, az újjászületést, nem értette meg, hogy Jézus mit is tett a kereszten, hogy kivé lettünk mi hívők a Krisztusban.
Ebből a szempontból nézve nem lehet túltolni a kegyelmet.
Hívők tömegei a mai napig nem értik ezeket a dolgokat, hitük és gondolkodásuk az igaz-valósággal szemben áll.
Miközben azt mondják, hogy ingyen kegyelemből lettek igazak, azt gondolják, hogy elsősorban a cselekedeteikre kell koncentrálniuk ahhoz, hogy Isten tetszését elnyerjék.
Azt képzelik, hogy amennyiben csak egy bűnt is elkövetnek, az azt bizonyítja, hogy nem igaz emberek, hanem bűnösök, akikre kárhozat vár. Sokan nem tudják, vagy ha tudják nem értik, mit jelent, hogy nincsenek a mózesi törvény alatt. Sokan azt hiszik, hogy a mózesi törvény amolyan sablon, amibe minden kereszténynek bele kell illeszkednie a tetteivel.
Nem értik, hogy a Krisztus törvénye, a szeretet törvénye mennyivel fölötte van a mózesi törvény követelményeinek.

Ha figyelmesen elolvassuk Pál azon leveleit, amelyeket gyülekezeteknek írt, akkor észrevehetjük, hogy mindig identitásépítéssel kezdi a leveleit.
Ilyen kérdéseket érint: mit tett értünk Jézus, mire szól az elhívásunk, kivé lettünk Jézusban, milyen változást hozott a kereszt a személyes életünkben? Ezután tér csak rá arra, hogy ha Istentől ilyen hatalmas ajándékot kaptunk, akkor ennek megfelelően éljünk, ennek megfelelően viselkedjünk egymással.
A sorrend egyáltalán nem véletlen. Nem lehet a kettőt felcserélni. Amennyiben felcseréljük, akkor a hívőket visszavisszük egy ószövetség-szerű állapotba, ahol azon erőlködnek, hogy Isten és a gyülekezet számára elfogadható módon viselkedjenek, és ezzel kiharcolják vagy megtartsák igaz mivoltukat. Nézzünk is egy példát!

Efez. 1:3-8. (Vida)Áldott az Isten a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket minden szellemi áldásban az égen túliakban, Krisztusban, amint kiválasztott minket Őbenne a világ(alap) levetése előtt, hogy legyünk szentek és feddhetetlenek Ő előtte, szeretetben, előre arra rendelt minket, hogy a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által, akarata és jótetszése szerint, az ő kegyelme dicsőségének magasztalására, amellyel megajándékozott minket a Szeretettben, akiben miénk lett a megváltásunk az Ő vére által, a bűnbeesésünk bocsánata, kegyelmének gazdagsága szerint, amelyet bőven árasztott ránk minden bölcsességben és értelemben…

Úgy tűnik itt Pál is eléggé túltolta a kegyelmet.
Okkal tette ezt. Számára úgy tűnik világos, hogy a legfontosabb az, hogy a hívők megértsék és megalapozódjanak az evangéliumban, Isten szeretetében és kegyelmében.
Ezért nem szégyellte ugyanazokat hirdetni, ezért nem szégyellte Krisztus keresztjét.
A szentség és a feddhetetlenség mellett elhívásunk része, hogy legyünk a kegyelme dicsőségének a magasztalására.
Most nézzünk egy részt a második fejezetből!

Efez 2:4-10. (RÚF 2011)…de az irgalomban gazdag Isten az ő nagy szeretete által, amellyel minket szeretett, minket, akik halottak voltunk vétkeinkben, Krisztussal együtt megelevenített – kegyelemből van üdvösségetek – és vele együtt feltámasztott, és vele együtt ültetett a mennyekbe Krisztus Jézusban, hogy megmutassa az eljövendő időkben az ő kegyelmének felséges gazdagságát irántunk való jóságából a Krisztus Jézusban. Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget, hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből, hogy senki se dicsekedjék. Mert az ő alkotása vagyunk Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtetve, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk…

Úgy tűnik Pál nem szégyellte a végletekig hirdetni Isten kegyelmét.
Azt akarta, hogy a hívők biztosak legyenek benne, hogy Isten kegyelme nem csak a megtéréskor volt jelen, hanem ő a kegyelmének felséges gazdagságát is megmutatja.
Tudta, hogy az Isten kegyelmébe vetett hit nélkül az efezusi testvérek nem fognak igaz módon viselkedni.
Csak miután elmondta, hogy Isten mit tett értük, kivé lettek ők Isten kegyelme által Krisztusban, akkor tér rá arra, hogyan viselkedjenek.

Efez 4:1-3 (Vida)Kérlek tehát titeket én, aki megkötözött rab vagyok az Úrban, méltón járjatok ahhoz a hivatáshoz, amellyel elhívlak titeket, minden alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel viseljétek el egymást szeretetben, igyekezzetek megtartani a Szellem egységét a békesség kötelékében…

Hiába is kezdte volna ezzel a résszel, megfelelő identitás nélkül csak annyi hatolt volna be a hallgatóságba, hogy megint teljesíthetetlen követelményeket helyeztek elénk.
Sajnos a levél első két-három fejezetét nagyon ritkán, szinte soha nem hirdetik, azonban a negyedik-ötödik fejezetet annál sűrűbben.
Nem csoda, hogy a gyülekezetekben az alázatosság, a szelídség, egymás szeretetben való elviselése ritka, mint a fehér holló.
Nem beszélve az ötödik fejezetben a házassággal kapcsolatban leírt hozzáállásról. A törvényt sablonként tekintő keresztények még mindig ott tartanak, hogy nem szabad házasságot törni.
Míg a törvény egy szót nem szólt arról, hogy a házasfelek szeressék is egymást, a Krisztus akaratát szóló Pál azt mondja, hogy a férfiak úgy szeresék a feleségüket, mint Krisztus az egyházat, hogy önmagát adta érte, a feleségek pedig legyenek engedelmesek, mint az egyház a Krisztusnak.
Erre testi emberek képtelenek.
Ehhez az újjászületésnek valóságosnak kell lennie.
A gondolkodásmódnak teljesen meg kell változnia.
Ehhez a házastársaknak látni kell önmagukat, mint megtisztított, megszentelt krisztusi embereket, akik fenn ülnek a mennyei trónon Jézussal, akiknek a lábai alatt van az ellenség, akik minden nap magasztalják az Isten kegyelmét, akik minden porcikájukban átélik, hogy Isten mennyire szereti őket, akik ezzel a szeretettel tudják egymást szeretni minden nehézség és baj között is.


A probléma veleje ott van, hogy az egyház teljesen elszokott Isten kegyelmének a hirdetésétől. A neoprotestáns mozgalmak túlságosan is a bűn elkerülésére tették a hangsúlyt.
Nem értették meg – és sajnos a legtöbben a mai napig nem értik –, hogy az újjászületett, identitásukban erős hívők tudnak csak szent és tiszta életet élni.
Isten kegyelmének és szeretetének helyét átvették olyan, a Bibliából kimazsolázott igéken alapuló technikák, amikről azt állítják, hogy segítenek elérni a keresztény célokat, az áldást, az imameghallgatást, a szabadságot a bűntől. Ideje lenne beismerni, hogy a király meztelen.
Ugyanis azokban a gyülekezetekben, ahol ilyen technikákban, vagy az intésekben és feddésekben bíznak, a hívők koránt sem szabadok a bűntől, sőt…

„De biztos jó az, hogy csupán a tej italával tápláljuk a hívőket? Mikor fogunk nekik kemény eledelt adni?”

Ez nagyon jó kérdés, mert leleplez egy nagyon elterjedt félreértést.
A zsidókhoz írt levél ötödik fejezete utolsó három versszakát a legtöbb keresztény félreérti, mert rossz magyarázatot hallottak róla.

Zsidó 5:12-14 (RÚF 2011)…és olyanok lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem pedig kemény eledelre. Mert mindaz, aki tejjel él, járatlan az igazság beszédeiben, mivelhogy kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek gyakorlott ítélőképességük van a jó és a rossz megkülönböztetésére.

A levél írója világosan arra utal, hogy a címzett zsidók visszamentek a törvényhez, a kiskorúsághoz – ez a Galata 3 alapján teljesen világos. A kiskorúaknak tejre van szükségük.
Ők nem járatosak a megigazultság (dikaioszüné) beszédeiben, ami a kemény eledel.
Ez a kemény eledel a nagykorúaknak, vagyis azoknak való, akik hisznek Jézusban.
Az ő ítélőképességük gyakorlott a jó és a rossz megkülönböztetésében.
Tehát a kegyelemből való megigazulásról szóló beszéd éppen nem tejnek itala, hanem nagyon is kemény eledel.
Nem kell félni a kegyelem túltolásától, inkább örülni kell annak, hogy minden ellenkezés, gyalázás ellenére vannak emberek, akik veszik a bátorságot, és hirdetik az Atya kegyelmét, szeretetét, a hívők új identitását, a kereszt hatását az életünkre, azt a botrányt, ami miatt a vallásos emberekben ugyanaz az indulat gerjed fel, ami Káinban, amikor látta, hogy Isten rátekintett Ábel áldozatára.


Ha nem lennének ilyen emberek, akkor nem lenne remény arra, hogy az egyház szentségét és feddhetetlenségét a hívők cselekedetei is tükrözzék. Szerencsére egyre többen vannak, akik bátran hirdetik Isten kegyelmét, jóindulatát és azokat a dolgokat, amiket Jézus szerzett meg a kereszten, és egyre többen vannak azok is, akik értik az evangéliumot, és egyre többen élik át Jézus szerelmét, jóindulatát és irgalmát.

Pacsay Zsolt alias Ben

Egy hozzászólás

  • Ferenc Nagy

    Lehet-e túltolni a kegyelmet?

    Röviden dióhéjban mi az én gondolatom a kegyelemmel kapcsolatban. A világi embereknek és a keresztény embereknek nem a valós Istenképük van. A rossz bibliafordítások és tanitások által ez annyira belénk van ivódva, hogy emiatt az igazságot sokszor nehéz, vagy lehetettlen sokaknak elfogadni.

    Én abból indulok ki, hogy ez a kettő dolog megáll. Ez az én hitem alapja!
    Isten, Yahweh nem hazudik!
    És az Ő Igéje sem hazudik!

    Istennek van egy terve, amit olvashatunk az 1.Móz 1:26 ban, igy hangzik:

    És monda Isten teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; 27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.

    Majd az Ézsai 46:10-11; ben: 10. Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat; 11. Ki elhívom napkeletről a sast, meszsze földről tanácsom férfiát; nem csak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is cselekszem!

    1.Móz 1:26-27;ben olvasható, csak a bűnbeesés után lett az ember hasonlatos Istenhez, miután evet a tiltott fa gyümölcséről, és különbséget tudott tenni a jó és rossz között. 1. Móz, 3:22;

    1,Móz, 3:22 És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. ……..

    Az ember hasonlatos lett Istenhez, de most igy megkell halnia. Én azt értem meg az Igékből, Istent nem lepte meg amit Éva tett. Mert lehetetlen volt az emberpárnak nem hibázni. Mert a föld porából voltak és olvashatjuk a Róma 8:20-21; és 11:32; ben

    Róma 8:20. mert a hiábavalóságnak (mulandóságnak) vettetett alá a teremtett világ, nem önként, hanem Azért, aki alávetette, abban a reményben, 21. hogy maga a teremtett világ is meg fog szabadulni a romlandóság rabszolgaságából az Isten gyermekei dicsőségének szabadságára,

    Róma 11:32 mert Isten mindenkit engedetlenségbe zárt össze, hogy mindenkin irgalmat gyakoroljon (könyörüljön).

    Yahweh a saját törvénye révén kötelezte el magát az emberiség megváltása mellet, amit olvashatunk a 2. Móz, 21:33-34; ben,

    21:33 Ha pedig valaki vermet nyit meg, vagy ha valaki vermet ás, és nem fedi azt be, és ökör vagy szamár esik bele: 34 A verem ura fizessen; pénzül térítse meg azok urának, a hulla pedig legyen az övé.

    A fenti Ige alapján azért jött az Úr Jézus Krisztus, hogy kimentsen a halandó állapotból. Mert a Róma 8:20; 11:32; benne van Yahweh tervében. És végig kell menünk ezen a földi úton, hogy Yahweh képére formálódjunk és ez most van folyamatban. Hogy tudjuk mi a jó, ha nemtudjuk mi a rossz? Yahweh bölcsen megtervezte a dolgokat, volt egy fa aminek gyümölcse mind a két tulajdonságot magában foglalta. Miért nem csak olyan fa volt, amiben a jónak ismerete van, mert a jó ismeretéhez megkülömböztetéséhez kell ismerni a rosszat. Hogy tudjuk mi az édes, kell ismerni a savanyút. Hogy tudjuk mi a meleg kell ismernünk a hideget is. Pál apostol is erre utal a 1Kor 15:46 ban

    1.Kor, 15:45 így van megírva is: lett az első ember, Ádám, élőlélekké, az utolsó Ádám megelevenítő Szellemmé, 46 de nem a szellemi az első, hanem a lelki, azután a szellemi,

    Pál apostol felismeri ezt és ezért irja az 1.Tim 2:3; ban és a 4:9-10; ben

    1Tim 2:3 ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk szemében, 4. aki minden embert üdvözíteni akar és azt, hogy a való(igaz)ság megismerésére eljusson,

    1Ti 4:9. megbízható az Ige (hithű szó ez) és mindenképpen elfogadásra méltó, 10. hiszen ezért fáradozunk és tusakodunk, mert reményünk az élő Istenen alapul, aki minden ember megmentője, leginkább a hithűeknek (híveknek). 11. ezt hirdesd és tanítsd.

    Izráel esete sokszor példaként van említve és ebben a helyzetben is az. Izráel 40 nap alatt elérhette volna az ígéret földjét mikor Egyiptomot elhagyta. De az út 40 napja helyett, 40 évlett. De akkor is eljutottak oda, mert az volt Yahweh terve a választott nép számára.
    És az emberek közül sokan lesznek, akik a rövideb úton jutnak majd célba. De a többségnek a hosszabb út jut osztályrészül, ami a tűznek taván visz keresztül, ami a második halál.

    Az első halál meghaltunk Istennek és éltünk a bűnnek, a testnek.
    A második halál meghalni a bűnnek a testnek, és élűnk Istennek.
    Azok akik megtértek második halálunk megtörtént Gal 2:20 szerint.

    Gal 2:20 élek, de többé nem én, hanem Krisztus él bennem, amit pedig most (hús)testben élek, hit(hűség)ben élem az Isten Fia számára, Aki szeret engem és önmagát adta ér(et)tem.

    Mat 25:46 és ezek majd elmennek az aioni /(világ)korszakig tartó/ büntetésre, az igaz(ságos)ak pedig az aioni /(világ)korszakig tartó/ életbe,

    A büntetés nem tart örökkön örökké, hanem csak korszakig. Az Úr Jézus mondja, hogy Sodomának könnyeb lesz az ítélet napján, mint a zsidóknak. És ha különbség van a büntetésben akkor nem lehet örökkön örökké, hanem csak egy ideig tartó időre. A korszaknak van kezdete és vége.

    Ez a biblia jó híre és üzenete az ember számára.

    Egy másik nagy akadály a kegyelem elfogadására és felismerésére az örök kárhozat tana. Ami egy kitalált elmélet, amit a Jelenések könyvében sátán mélységeinek említ.

    Jelen 2:24: nektek pedig, a többi tiatirabelinek mondom, akiknél nincs ez a tan(ítás), akik nem ismerik a sátán mélységeit – amint mondják -, nem vetek (rakok) rájuk más terhet,

    Mi az, hogy “a Sátán Mélysége” és “Isten Mélysége”, és hol találjuk meg őket?

    Két fő kérdés található a Sátán és Isten mélységeiben egyaránt:
    Mi Isten igazi természete és jelleme?
    Mi az emberi faj célja és sorsa? A Sátán és Isten mélysége egyaránt megválaszolja ezt a két kérdést.

    A Sátán Mélysége azt tanítja, hogy amit Isten főleg tesz, az utálatos gyűlölet! Örök gyűlölet és bosszú Istene. A képmutatók főnökeként van feltüntetve. Azt mondja az emberiségnek, hogy szeresse ellenségeiket, de az emberiség iránti elvetemült szeretetét megmutatja azáltal, hogy szeretteink többségét tűzben kínozza egész örökkévalóságig. Isten gyenge vágyát, hogy megmentse az egész emberiséget, az ember feltételezett szabad akaratának szuverén hatalma meghiúsítja, és így az emberi faj nagy része örökké gyűlöli, megveti és átkozza Teremtőjét, hogy valaha is létrehozza őket. A Sátán ezen tanításának nincs semmiféle megváltó értéke. Isten örökké emlékezni fog arra, hogy ő az univerzum történelmének legnagyobb kudarca. Ez a tan egyszerre a leggonoszabb és a legfélrevezetőbb tanítás, amit valaha tanítottak.

    Isten Mélységei azt tanítják, hogy amit Isten tesz az a SZERETET! Ő egy olyan Isten, amely teljes mértékben képes bűnbánatra késztetni az egész emberi fajt olyan ítéletek révén, amelyek arra késztetik az embert, hogy megtanulja az igazságot. Az ember teremtésének célja az engedelmesség és a szeretet megtanítása, hogy maga Isten képmására formálódhasson, és így Isten Örökkévaló Fiaiként és Lányaiként megnyilvánulhasson Isten családjában. Isten terve kimondhatatlan boldogságot és örömet okoz minden teremtménynek a mennyben és a földön. Isten terve egészen utolsó kívánságáig és vágyáig egészen sikeres lesz. Isten legkarakterének és minden teremtménye iránti szeretetének birtoklása a legcsodálatosabb terv, amelyet valaha is a mi bölcs és szerető Istenünk alkotott.

    Ezért én úgy látom az Igéből, hogy a kegyelmet nem lehet túl tolni.

    Ferenc Nagy

Szólj hozzá

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.