Evangélium,  Hitéleti írások,  Igazzá válás és kegyelem

Győzelem a bűn fölött

Meggyőződésem, hogy a mai kereszténység legnagyobb problémája távolról sem a bűn, hanem sokkal inkább a helytelen hit – sokszor nem az igébe, hanem babonaságokba vetett hit -, illetve a helytelen gondolkodásmód. Nem értjük, hogy ha valaki hisz, újjászületik, annak milyen következményei vannak.
Nem értjük, hogy Jézus hatástalanná tette a bűnt. Többet kellene beszélni a keresztről és elhagyni az okoskodásokat és a babonaságok hirdetését. Vessünk egy pillantást a keresztre!

János 19:17-18; 28-30 (Vida)Ő pedig maga vitte a keresztjét. Elérkezett az úgynevezett Koponya-helyre, amelyet héberül Golgothának hívnak, ahol keresztre feszítették és vele másik kettőt, kétfelől, középen pedig Jézust… Miután Jézus tudta, hogy már minden elvégeztetett, azért, hogy beteljesedjék az írás, ezt mondta: szomjazom. Volt itt egy ecettel tele edény. Egy ecettel telített szivacsot izsópra tűztek, odanyújtották a szájához. Amikor elfogadta az ecetet Jézus ezt mondta: elvégeztetett! És lehajtotta a fejét, kiadta a szellemét.

Látunk egy embert, akit két másikkal keresztre feszítettek. Ez akkoriban mindennapos dolog volt. A birodalom ellenségeit, valamint köztörvényes bűnözőket rendszeresen végezték így ki.
Itt azonban egy bűntelen embert végeztek ki, az Isten Fiát, az Isten Bárányát, aki éppen ekkor vette el a világ bűneit (Ján. 1:29.).
Elvégeztetett!
Előtte még megitatták ecettel, hogy teljesüljön Jeremiás próféciája, melyet közvetlenül az új szövetség kihirdetése előtt mondott.
Többé már nem mondják, hogy az apák ették meg az egrest (eredetiben a savanyú szőlőt, amiből a borecet készül) és a fiak foga vásott bele.
Miután mindent elvégzett Jézus, kilehelte a szellemét.
Ez a mi számunkra azonban sokkal többet jelent, mint elsőre gondolnánk. Ott akkor nemcsak ő halt meg, hanem vele együtt mindenki, aki hisz.

Róma 6:2-3 (Vida)… Akik meghaltunk a bűn számára, hogyan élhetnénk tovább benne? Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban bemerítkeztünk, az Ő halálába merültünk bele?

Figyeljük meg a kérdést: „Vagy nem tudjátok?” Ez rávilágít arra, hogy ismeretre van szükségünk! Sok keresztény nem tudja, hogy mi is történt a kereszten. Amikor Jézus ott meghalt és kilehelte a szellemét, akkor vele együtt mi is, akik hiszünk, meghaltunk. Mi is kileheltük a szellemünket.
Ő az igaz szellemét lehelte ki, mi pedig a bűnös szellemünket.
De miért van ennek jelentősége?
Mindjárt odaérünk, de először tegyünk egy kis lépést tovább.

János 19:40-42 (Vida)Fogták tehát a Jézus testét és lenvászonba kötötték az illatszerekkel együtt, ahogy szokásuk volt a zsidóknak temetni. Volt pedig azon a helyen, ahol keresztre feszítették egy kert és a kertben egy új sír, amelyben még senki nem volt temetve. Odahelyezték tehát Jézust, a zsidók készületi napja miatt, mivelhogy közel volt a sírbolt.

Jézus testét sírboltba helyezték. Később akarták bebalzsamozni, hogy a rothadást feltartóztassák.

Róma 6:4 (Vida)Eltemetkeztünk tehát vele együtt a bemerítkezés által a halálba…

Tehát amikor vízbe bemerítkeztünk, akkor Jézussal együtt el lettünk temetve. Az eltemetett ember azonban nem lett bebalzsamozva, nem lett tartósítva.
Ne tegyünk úgy, mintha még megvolna az a régi ember is, aki bűnökben élt, aki néha vágyott ugyan a jóra is, de sokszor nem tudta azt véghezvinni; máskor pedig élvezte a bűn ideig való örömét.
Ez az ember el lett temetve. Nincs már a kereszten, nem is dolgunk a kereszten tartani, hisz már a föld alatt van.
Meghalt, nincs többé.

Lukács 24:1-5 (Vida)De a szombatok első napján kora reggel kimentek a sírbolthoz, és magukkal vitték az előkészített illatszereket is, a követ pedig a sírbolttól elhengerítve találták, bementek, de az Úr Jézus testét nem találták, és történt, míg emiatt tétováztak, lám két férfi állt mellettük ragyogó ruhában. Megrémültek, és a föld felé hajtották arcukat, azok pedig így szóltak hozzájuk: mit keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, hanem életre kelt.

Az asszonyok nem értették meg, hogy az Írások szerint Jézusnak fel kellett támadnia. Ma keresztények tömegei nem értik meg, hogy nem majd fognak feltámadni, hanem már feltámadtak.
A feltámadásunk egy folyamat, aminek a végén a testünk is fel fog támadni. Azonban Isten szemében ez már megtörtént. Lássuk, hogyan!

Róma 6: 4-5. (Vida)… hogy amint életre kelt Krisztus a halottak közül az Atya dicsősége által, úgy mi is az élet megújulásában járjunk, mert ha eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, akkor a feltámadásában is azok leszünk.Az a tény, hogy Jézus halálát illetően hozzá hasonlóvá váltunk, biztosítja, hogy a feltámadásában is azok leszünk. De nem csupán azok leszünk, hanem ahogyan Jézus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is már most ebben a földi életben az élet megújulásában, vagy új életben járunk, vagyis egy új életmódot folytatunk. Tehát nem a régi bűnös életvitelt folytatjuk, hanem egy teljesen új életvitelt, amelynek során egyre jobban kiábrázolódik bennünk a Krisztus.

De hogyan lehetséges ez?

Róma 6:6-11. (Vida)Mert tudjuk, hogy a mi óemberünk azért lett keresztre feszítve vele együtt, hogy a bűn teste tehetetlenné váljék, nehogy rabszolgáivá legyünk a bűnnek, mert aki meghalt, mentes a bűntől, ha pedig meghaltunk Krisztussal együtt, hisszük, hogy élni is fogunk vele együtt, tudjuk, hogy Krisztus életre kelt a halottak közül, többé meg nem hal, a halál rajta többé nem uralkodik, mert ami (benne) meghalt, a bűn számára halt az meg egyszer s mindenkorra, ami pedig él, az Istennek él, így ti is úgy tartsátok magatokat, hogy halottak vagytok ugyan a bűn számára, de élők az Isten számára Krisztus Jézusban.

A régi bűnös emberünk – nem a lelkünk, mert az nem változott meg pusztán az újjászületéstől – keresztre lett feszítve, és meghalt. A bűn teste így megerőtlenült, vagy tehetetlenné vált.
Nincs benne meg az erő, hogy újra a bűn rabszolgájává tegyen.
Értsük meg, hogy a halál azért nem tud többé uralkodni Jézuson, mert a bűn számára halt meg. Ugyanígy haltunk meg mi is a bűn számára, és ezért nem uralkodik a halál sem rajtunk többé, vagyis ezért van örök életünk.
De mi a kulcs? A kulcs az, hogy mi is tartsuk magunkat úgy, hogy halottak vagyunk a bűn számára.
Az életünk, amit most élünk az Isten számára éljük. Azért élünk, hogy Isten szeretetét árasszuk a környezetünkre, hogy a bennünk kiábrázolódó Krisztust a világ megláthassa, hogy bennünket nézve rádöbbenjenek arra, hogy Jézus valóban feltámadt a halálból!

Minek tekinted magadat? Egy bűnös embernek, és csak álmodozol arról, hogy bűnök nélkül élj?
Vagy egy igaz embernek tekinted magadat, aki próbálsz úgy is élni, ahogyan szerinted egy igaz ember él?
Bukdácsolsz egyik bűnből a másikba, egyik démonűzésről mész a másikra, egyik ároktörésről rohansz a másikra? Vagy már túl vagy ezeken és azt gondolod, hogy nincsen már segítség?
Tudd meg, hogy van: Jézus Krisztus a te Megmentőd, aki már megmentett téged. Elvégeztetett! Vele együtt haltál meg, vele együtt lettél eltemetve a keresztségben, és vele együtt támadtál fel a halálból!
Ezután most már úgy gondolj magadra, hogy nemcsak igaz ember vagy, hanem meghaltál a bűnnek, a bűn teste tehetetlenné vált, nem uralkodik rajtad többé, hiszen Isten kegyelme alatt élsz és nem a törvény követelései alatt.
Most már szabad vagy arra, hogy igaz emberként is viselkedj. Ha meghaltál a bűnnek, akkor végre tudsz abban a szeretetben járni, és azt a szeretetet közvetíteni az emberek felé, amit Jézus Krisztus helyezett beléd.
Élsz többé nem te, hanem él benned a Krisztus.

Pacsay Zsolt alias Ben

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük