Hogyan lehet megszabadulni az átoktól?

Azt hiszem az a tény, hogy a keresztényeken nincs a törvény átka vitathatatlan, hiszen konkrétan leírta Pál apostol a Galatákhoz írt levelében, hogy Krisztus megváltott minket a törvény átkától, hogy Ábrahám áldása legyen a pogányokon.
Ennek ellenére előfordulhat, hogy valaki úgy gondolja, hogy ez csak úgy hit által nem lép életbe.
Azonban meg kell értenünk, hogy az újszövetség a hit szövetsége.
Semmit nem tudunk elérni testi technikákkal, vagy cselekedetekkel, nem tudunk Istenre sem nyomást gyakorolni, sem pedig megdolgozni az elismeréséért.
A test számára ez szörnyű. A test mindig arra törekszik, hogy nagy tudjon lenni. Ezért mindig oda akar ragasztani valami plusz követelményt Jézus megváltása mellé. A test számára sosem elég, amit Jézus tett. A test azt mondja, hogy hiába hiszel benne, az – bár alapvetően fontos –, de mégsem elég ahhoz, hogy teljesen szabad legyél. A test szerint, ha valóban szabad akarsz lenni, akkor fel kell tárnod, hogy milyen átkok vannak az életedben; azok miért vannak jelen; aztán meg kell harcolnod ezekkel, és lehet, hogy évtizedekbe telik, mire teljesen és maradandóan sikerül „megtörnöd az átok erejét”.

„De akkor hogyan tudok megszabadulni az átoktól, ami az életemen van?”
Jó kérdés. Nekem is van egy hasonló kérdésem: Hogyan tudsz megszabadulni a bűnös állapotból, és igaz emberré válni?
Azt hiszem erre minden keresztény tudja a választ: Jézus az, aki bűnné lett, hogy mi igazak legyünk őbenne, és ez a Jézusba vetett hit által lett valósággá az életünkben.
Az átoktól való szabadulás ugyanígy történik. Hit által. Ha volt is rajtad átok – erről soha véget nem érő vitát lehet folytatni – miután hiszel, már nincs rajtad! Sőt áldott lettél!
„OK, ez világos, de Ábrahám is hit által lett igaz ember, és mégis átok alatt volt, hiszen Sára meddő volt. Sőt még utána is öröklődött, mert mind Rebeka, mind Ráhel az Ábrahám családjából származtak és ők is meddők voltak. Csak több évi ima után tört meg ez az átok, hogy aztán szülni tudjanak. Nem lehet, hogy mi, keresztények is ugyanígy vagyunk?”
Ez nagyon jó érvnek tűnik, és hivatkozhatunk arra, hogy a teljes írás Istentől ihletett, és hasznos a megjobbításra, a feddésre és a buzdításra is. Ez alapján aztán gondolhatjuk, ha Ábrahám családjában lehetett átok, akkor a mi életünkben is.
Miközben igaz, hogy a teljes írás Istentől ihletett, arra vigyáznunk kell, hogy ne tekintsünk feltételezéseket tényeknek. Ugyanis ez az okoskodás többszörös feltételezést tartalmaz. Először is a meddőséget feltétlen átokként kezeli az 5 Mózes 28-ban leírtak alapján. Azonban ott csak annyit mond az Ige, hogy átkozott lesz a méhed gyümölcse, vagyis a születendő gyermek. Ez nem feltétlen meddőség.
Másodszor megfordítja az állítást: ha valaki meddő, akkor az biztosan átok következménye.
Harmadszor az Ige nem jelenti ki explicit módon, hogy ezek a nők átok, vagy férjük átok alatt lett volna.
Nem szeretnék úgy feltűnni, hogy tudom, mi az igazság ebben a dologban, mindössze arra szeretnék rámutatni, hogy akármilyen állítást is fogalmazunk meg ebben a kérdésben, az mindig bizonyíthatatlan marad. Figyeljük meg, hogy amikor események vagy jelenségek mögé szellemi magyarázatot helyez valaki, arról sosem lehet meggyőződni, hacsak nem jön segítségünkre a szellemek megkülönböztetésének ajándéka.
Ezért, ha biztosan akarunk látni az átok kérdésében, teljesen más irányból kell közelítenünk.
Vajon Ábrahám ugyanolyan ember volt, mint mi újjászületett keresztények? Vajon Jézus halála és feltámadása semmi változást nem hozott azok életében, akiket Isten magához fogadott? Azt hiszem sokan érezzük, hogy a válasz erre a kérdésre egyértelműen az, hogy persze, hogy hozott változást az Isten Fiának a keresztáldozata. Vajon hogyan tudnánk erről kézzelfoghatóan is meggyőződni?

Zsidó 11:8-13; 39-40. (RÚF 2011)Hit által engedelmeskedett Ábrahám, amikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, amelyet örökségül fog kapni, és kiment, nem tudva, hova megy. Hit által vándorolt az ígéret földjén, mint idegenben, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. Mert várta az alapokkal bíró várost, melynek tervezője és építője Isten. Hit által nyert erőt Sára is a magzat foganására, és életkora ellenére szült, mivel hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. Azért attól az egytől, mégpedig mintegy kihalttól olyan sokan származtak, mint az ég csillagai, és mint a tenger partján levő homok, amely megszámlálhatatlan. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást téve arról, hogy idegenek és vándorok a földön… És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mifelőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nélkülünk tökéletességre ne jussanak.

Ez az igeszakasz bizonyítja azt, amit józan ésszel is könnyen beláthatunk: Ábrahám életében nem történt meg, amit Isten megígért, de a mienkben igen. Mifelőlünk ugyanis valami jobbról gondoskodott Isten. Az ígéretek Ábrahámnak és az ő magvának adattak, aki a Krisztus (Galata 3:16.).
Isten ígéretei pedig nem Ábrahámban lettek igenné és ámenné, hanem Jézus Krisztusban (2 Kor. 1:20.).
Vagyis megbizonyosodtunk róla, hogy a mi helyzetünk Krisztusban sokkal jobb, mint az igaz Ábrahám helyzete volt. Ha esetleg működött is átok az életében, a mienkben már nem, hiszen Jézus Krisztus váltott meg a törvény átkából, de nem a semleges területre vitt, hanem oda, ahol Ábrahám áldása Krisztusban van a pogányokon, vagyis rajtunk. Hogyan lehetnénk áldott emberek, ha átok működik rajtunk? Sehogy.

„Hmm… ez jól hangzik, de mi van akkor, ha vannak az életemben sikertelen területek vagy betegségek? Nem átkok miatt vannak ezek?”

Nagyon jó kérdés, de ne hamarkodjuk el a választ. Amikor rossz dolgok történnek egy keresztény életében, akkor két szélsőséges választ adhat: az egyik, hogy minden mögött szellemi okokat lát, a másik pedig, hogy minden mögött fizikai okokat lát.
Ha óvatosak vagyunk, először mindig a fizikai okok számbavételével kezdünk, és ha ott nincs válasz, vagy olyan mintha valami intelligens személy szervezné az akadályokat, akkor lehet szellemi okot keresni. Mielőtt azonban nagyon sajnálni kezdenénk magunkat és minden bokorban átkokat és démonokat keresnénk, vessünk egy pillantást Pál életére.

2 Kor. 11:23-27. (RÚF 2011) Krisztus szolgái? Balgatagul szólok, én még inkább, hiszen többet fáradoztam, többször bebörtönöztek, többször megvertek, gyakran kerültem halálos veszedelembe. A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján. Háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjjel-nappal hányódva a tengeren. Gyakran voltam úton, veszedelemben folyókon, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem körében, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis testvérek között, fáradtságban és vesződségben, gyakori virrasztásban, éhségben és szomjazásban, gyakori böjtölésben, hidegben és mezítelenségben.

Sok mai keresztény, ha akkor élt volna, azt mondta volna, hogy Pálon átok volt, azért történt vele mindez. Még az is lehet, hogy azt fogták volna rá, hogy hamis evangéliumot hirdet, amivel elfordítja a zsidókat a törvénytől, ezért jött rá Isten átka, és emiatt történtek ezek.
Ő azonban nem említ semmi ilyesmit, még azt sem mondja, hogy a sátán támadásai voltak ezek, hogy ne tudja hirdetni az evangéliumot.
Vegyük észre, hogy Pál nem úgy gondolkodott, mint a mai keresztények, hogy ha valami nem sikerült neki, vagy kárt szenvedett, akkor az biztos az ördög, átok vagy démonok állnak a háttérben.
Nem ragadt le a sikertelenségeknél, nem foglalkozott vele, hogy mi miért történt, hanem előre dőlt, célegyenest vett és futotta a pályát, amire Isten elhívta. Mindent megtett a sikerért, ravaszságot is bevetett és közben bízott Jézusban, hogy jó szerencséssé teszi a vállalkozásait, megóvja a haláltól, és el tudja végezni, amire az elhívása szólt.

„De ha nem törődünk ezekkel, akkor nem dugjuk homokba a fejünket? Nem kellene akkor is megtörni legalább azt az átkot, amit felismertünk az életünkben?”

Ha találsz olyan igét a teljes Bibliában, hogy valaki megtört egy átkot, akkor próbálkozhatsz vele te is. Ha azonban csupán okkult varázslók weblapjain olvashatsz az átoktörésről, mint olyan gyakorlatról, amely által egy átkot eltávolítanak valakiről, akkor én a helyedben nem akarnék átkokat törni. Testvérek ilyen nem létezik.
A test indulata az, hogy szeretne kitörni vélt vagy valós béklyókból, a test az, ami ragaszkodik ahhoz, hogy az akarata meglegyen. Akikben bennük van a Szent Szellem, azok viszont békességben vannak, mert a Szellem elvezeti őket minden igaz-valóságra, arra is, hogy Jézus Krisztus már átokká lett értünk, többé nincs rajtunk semmilyen átok, sőt Ábrahám áldása van rajtunk.

Pacsay Zsolt alias Ben