Evangélium,  Gyógyulás,  Hitéleti írások

Átkozott, vagy nem átkozott?

Több fórumon is megjelent egy korábbi tanításom az átkokról, amelyben amellett érvelek, hogy újjászületett keresztény embereken nincsenek átkok. A nagyon sok pozitív reakció mellett, voltak negatív reakciók is.
Eléggé meglepett, hogy némely Jézusban hívő keresztény milyen erősen ragaszkodik ahhoz, hogy átkok lehetnek rajta.
Ez nekem nem tűnik annyira jó hírnek. Figyelve a kommenteket és ellentanításokat, megértettem, hogy mi az oka annak, hogy egyesek azt képzelik, hogy átkok működnek Isten gyermekeinek az életében.
Az átokra sokan úgy gondolnak, mint valami sötét sátáni erőre, ami fekete füstként borítja be az ember sorsát, aminek eredete az ördög, és amely ellen nekünk kell harcolni, hogy eltűnjön az életünkből.
Ha esetleg sikerül ezt elérni, utána nagyon kell vigyázni, nehogy az ördögnek újra helyet adjunk az életünkben, és az átkok visszajöjjenek.
Ezt a képet talán a múlt okkult tanításai, esetleg régen látott horrorfilmek alakították ki bennünk. Azonban a Biblia által leírt valóság igen távol áll ettől az elképzeléstől.
Ha már többször sikerült elolvasnunk a teljes Bibliát, akkor azt a megfigyelést tehettük, hogy amikor az Írás átokról szól, az soha nem az ördögtől, démonoktól, vagy gonosz angyaloktól ered.
Nemcsak olyan igét nem találunk, amely nyíltan azt állítaná, hogy az ördög helyez átkot az emberre, de még olyan sincs, amely erre enged következtetni. Ezért attól ne féljünk, hogy valahogyan az ördög átkot ne helyezzen ránk, mert nem fog ilyet tenni.
Amikor olyan igéket akarunk értelmezni, mint az

Efezus 4:27 se pedig az ördögnek ne adjatok helyet -, akkor mindig figyeljünk oda a szövegösszefüggésre!
A mondat az előző versben kezdődik és a teljes mondat így hangzik:
„Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek: a nap le ne menjen a ti haragotokon; se pedig az ördögnek (a diabolosz-nak, vagyis vádlónak) ne adjatok helyet (vagy lehetőséget).”

Így mindjárt egyértelmű, hogy szó nincs itt átokról, hanem arról van szó, hogy mi hívők a nagy haragvásban ne kezdjük el egymást vádolni, mert azzal az ördögnek adunk lehetőséget, hogy kárhoztassa az igaz embert.
De ha nem az ördög helyezi rá az emberre az átkot, akkor kicsoda és miért?A válasz meglepő: maga Isten helyezi az átkot az emberre, mégpedig szankció vagy ha úgy tetszik, büntetés gyanánt.
Az átkot, vagy maga Isten mondja ki – például a tízparancsolatban -, vagy pedig emberekkel mondatja ki – például az ebál-hegyi átok.
De ha Isten jó, akkor miért helyez átkot emberekre, főleg az általa kiválasztott népre? Ehhez fontos megértenünk, hogy mi volt a törvény célja. A törvényt azért adta Isten az Izrael fiainak, hogy az Krisztusra vezető mester legyen a számukra.


De hogyan vezet el az törvény Krisztushoz?
Ennek módja a következő: a törvény által a bűn megsokasodik (Róma 5:20.), más megfogalmazásban a bűn megerősödik, hiszen a bűn ereje a törvény, a halál fullánkja pedig a bűn (1 Kor. 15:56.)
Tehát a törvény szövetségébe (vagyis az ószövetségbe) került Izrael fiai életében a törvény megsokasította a bűnt, a bűn pedig halált nemzett. Amikor Isten átkot mondott bizonyos bűnök elkövetőire, lényegében annak fájdalmat és szenvedést adó, illetve halált hozó képességét erősítette fel.
Ha valaki veszi a fáradtságot és elolvassa az 5. Mózes 28-ban leírt átkokat, amik azokra jönnek, akik nem tartják be a törvény 613 parancsolatát, az látni fogja mennyi szenvedést hozott a törvénynek a bűnt felerősítő hatása. Amikor Izrael fiai ezt a saját bőrükön tapasztalták, akkor elkezdtek nagyon vigyázni, hogy ne kövessenek el bűnöket.
Azonban a bűnös emberi természetet nem lehet fegyelmezéssel megtörni. Csak idő kérdése volt, és újra bűnöket követtek el, amire jött a szankció: az átok. Pál ezt az életérzést fejezi ki, amikor felkiált a

Róma 7:24-ben: „Ó, én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem e halálnak testéből?” Ez a felismerés vezet Jézushoz. A következő versben meg is adja a választ: „Hála Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!

Az evangélium, az örömhír csodálatos.
Ha valaki bűnben él, és nem törődik vele, akkor Isten haragja és ítélete fog lesújtani rá a fehér trón előtt. Ha szeretne jó lenni, megismeri a törvényt, bemegy alá, akkor pedig azzal szembesül, hogy ettől csak megerősödik benne a bűn, és jön a szankció: az átok.
Ebből a teljesen reménytelen helyzetből, ebből a hatalmas falban végződő zsákutcából, a mögöttünk csaholó kutyák és rendőrléptek félelmetes hangjától egyetlen lény tud minket kiszabadítani:
Az Isten Fia, a názáreti Jézus, aki saját maga lett bűnné, hogy mi, akik hiszünk az ő nevében, Isten igazságossága legyünk benne.
Ezzel lehajolt hozzánk, és a már-már belénk harapó kutyák elől felrántott a fal tetejére, ahol elénk tárult az örök élet. Mellesleg pedig átokká is lett, hogy azokat, akik a törvény átka alatt éltek, megváltsa az átoktól, akik pedig távol valók voltak, és idegenek, vagyis a pogányok pedig Ábrahám áldásának az örökösei legyenek.
Ez Isten kegyelmének az evangéliuma.
Ezek után megkérdem: Miért hagyta volna Isten a saját maga által kimondott átkot a Fiában hívő igazakon? Miért hagyta volna rajtuk a nagyapjuk bálványimádása miatt rájuk szállt átkot?

Róma 8:29-34. (RÚF 2011)Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy Fia képmásai legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette. Mit mondunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Aki, az ő tulajdon Fiát nem kímélte, hanem őt mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk mindent vele együtt? Ki vádolja Isten választottait? Isten, aki megigazít. Ki az, aki kárhoztat? Krisztus, aki meghalt, sőt fel is támadt, aki Isten jobbján van, és esedezik értünk.

Az az Isten hagyta volna rajtunk az átkot, aki eleve elrendelte, hogy legyünk hasonlók a Fiához? Aki nem kímélte egyetlen Fiát, és odaadta értünk?
Vagy azt gondoljuk, ha elkövetünk egy bűnt, akkor Isten átkot helyez az életünkre? Vajon Jézus Krisztus, aki meghalt, sőt fel is támadt, és Isten jobbján könyörög értünk, átkot mond ki ránk, mert elestünk egy bűnben? Komolyan elhiszi valaki, hogy az Isten, aki nem kárhoztat minket, mégis átkot helyez ránk?
Testvérek! Ébredjünk fel! Lázadjunk fel az ellen a hazug tanítás ellen, hogy keresztények ilyen vagy olyan ok miatt átok alatt vannak.
Ne hagyjuk magunkat eltévelyíteni! Ne adjuk be a derekunkat jól hangzó meséknek! A keresztényeknek egyetlen harcuk van, ez pedig a hit harca.
A hit pedig arra irányul, hogy Isten előtt igazak és elfogadottak vagyunk Jézus Krisztus keresztáldozata által.
Másfelől a halála és vére által Jézus megvásárolt bennünket a sátántól, akinek így már semmi joga nincs felettünk. Ez a hit pajzsa, amivel megoltjuk a gonosz tüzes nyilait.
Vannak, akik isteni tekintélyre hivatkozva akarják elérni, hogy a hívők higgyenek nekik, hogy elhiggyék, hogy a keresztények átok alatt vannak, vagy átok alatt lehetnek. Én pedig azt mondom, hogy ne higgyetek nekem. Csupán azért, mert jól hangzik, amit leírtam ne higgye el senki.

Mindnyájan legyünk olyanok, mint a béreai hívők, akik kapásból nem hitték el, amit Pál mondott, hanem minden nap tudakozták az Írásokat, hogy tényleg így vannak-e azok, amiket Pál hirdetett.
Nem az emberi tekintély, hanem Isten Igéjének a tekintélye hitelesíti a tanítást.
Emlékezzünk meg Lutherről, aki nem adta meg magát a tekintélyesek véleményének, hanem tudakozta az írásokat, és Isten megmutatta neki, hogy az igaz ember hitből él és nem cselekedetekből és nem is búcsúcédulák vásárlásából.
Felmerül még az a kérdés, hogy emberek megátkozhatnak-e minket. Példának Ábrahámot szokták felhozni.
Sokan attól félnek, hogy emberek átkozzák meg őket.
Ezt egy következő alkalommal fogjuk megnézni. Most elöljáróban csak annyit, hogy természetesen attól sincs félnivalónk, ha emberek átkot mondanak ránk.
Dávid csak úgy reagált erre, hogy a gyűlölői csak hadd átkozzák, de az Úr, ő áldja meg őt.
Mi pedig az Úr áldottjai vagyunk.

Pacsay Zsolt alias Ben

Szólj hozzá

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük