Hívő étrend, avagy miért ne etessük szögekkel a csecsemőket?
A Korinthosziakhoz írott első levél következtetni enged, hogy Pál apostol mivel, illetve mivel nem táplálta a frissen hitre jutottakat. Ezt nézzük meg.
Korinthoszban a második útja során járt 49-52 között. Kb.50-52 közt volt ott másfél évet. Az 1. Kor. levelet 56-ban írja Efeszoszból. 4-5 év telt el a gyülekezet alapításától a levélben megfogalmazott korrekciókig. Addig a személyes szolgálata során elmondottak és a Szent Szellem vezetése irányították a gyülekezetet. A személyes ottléte alatt meghagyott rendeleteit a gyülekezet hiánytalanul megtartotta. Pál apostol olyan hívőknek írja a Korinthoszi első levelet, akik között rendszeres volt a szexuális erkölcstelenség, templomi prostituáltakhoz jártak néhányan, egy ember a saját mostohaanyjával élt együtt, versengtek, pártoskodtak, bíróságokra cibálták egymást, Úrvacsora címszó alatt zabáltak, lerészegedtek.
Most nekik mondja, hogy megdicséri őket, mert nem felejtették el őt, és ezt onnan tudja, hogy ahogyan odaadta nekik, úgy, erősen, pontosan megtartották ezeket az átadott dolgokat, javakat, tanításokat.
1 Kor. 11. 2. Dicsérlek pedig titeket atyámfiai, hogy én rólam mindenben megemlékeztek, és amiképpen meghagytam néktek, rendeléseimet (παραδόσεις, paradószeisz) megtartjátok.
Elvonatkoztatva attól, hogy ezek az átadott javak, tanítások, korlátozó, vagy felszabadító jellegűek voltak, szabályok-e, vagy vigasztaló, örömteli, a személyiséget felemelő dolgok, a lényeg, hogy ezeket erősen megtartották. Ha pedig megtartották, akkor e rendelések között nem szerepelhettek bűnlisták, sőt, nagyon Mózes törvénye sem. Még úgy sem, mint bűnismeretet elősegítő tanítások, mert ha lett volna akár egyetlen tanítássorozata az apostolnak a hedonizmusról, a szexuális bűnökről, nem írhatta volna azt, hogy AHOGYAN hagyta nekik, ÚGY meg is tartották ezeket az átadott javakat tanításokat rendelkezéseket. Mégis ezt írja, és dicséri őket hogy megtartották rendeléseit.
Ebből logikusan az következik, hogy a gyülekezet alapításától eltelt kb. másfél évben, Korinthoszban Pál apostol nem bűnkategóriákkal, bűnlistával, bűnvallással bombázta a fiatal, lelkes gyülekezetet, hanem ahogyan a leveleit általában be is vezeti, a krisztusi identitásukban, elhívásukban, megigazulásukban, kegyelemben erősítette őket, és később, távollétében kényszerült levélben korrigálni bizonyos életmódokat, szokásokat. Tehát az Újszövetség mintája az újakkal szemben az, hogy nem bűnvallással, bűnismerettel, hanem identitáserősítő, kegyelemben megalapozó, igehirdetésekkel jó táplálni a fiatal, buzgó megtérteket.
Az átadott dolgok és az átadás cselekedete paradószisz (rendelés Károlinál) és paradidómi Jézus szavai alapján súlyos, az egész közösséget befolyásoló eszköz volt, például az írástudók, a farizeusok kezében-szájában. Olyan erősek voltak ezek a rendelések, paradósziszok, hogy alkalmazásukkal áthágták Isten törvényét is, erőtlenné voltak képesek tenni Isten igéjét; Márk 7. 3-9 Máté 15. 2-6, Saul ezektől energizálva pusztította az eklézsiát: Gal 1. 14., ezek képesek zsákmányt rabolni a hívők javaiból: Kol. 2. 8, és a thesszalonikaiakat az apostol ezek állhatatos megtartására szólítja fel: 2 Thess 2. 15.
A paradószisz-rendelet tartalmától függetlenül nagyhatású, erőteljes eszköz az Újszövetségben.
Vagyis Pál rendelései tartalmuktól függetlenül súlyos, módszeresen, nem rögtönözve átadott, felépített, és feltehetően a közösségben is alapvetőnek elfogadott igazságok voltak.
Akkor mik lehetnek a Pál által átadott rendelések?
Az 1 Kor 1. fejezete tájékoztat arról, milyen gyümölcsei lettek Pál szolgálatának: 5. vers; gazdaggá lettek logoszban és ismeretben, gnósziszban. 6. vers; szilárddá vált bennük a Krisztusról szóló bizonyság, azaz a hit, a bizalom, és a 7. vers megdöbbentő állítása, hogy semmiféle karizma, kegyelmi ajándék nem hiányzott a gyülekezetből. Ebből világosan következtethetünk arra, hogy gazdagságukhoz, szilárd hitükhöz, és az általuk birtokolt teljes karizma-gyűjteményhez nem tartozott hozzá a törvény, a bűnismeret. A bűnről, a bűnfajtákról, következményeikről és a bűnvallásról szóló tanítás következésképpen nem része a hívő gazdagságának, hite szilárdságának, és nem is karizma, nem kegyelmi ajándék. A bűn, a törvény ismeretére az evangélium elfogadásához van és lehet szükség, sokéves keresztényként is, valamint a hívő élet kisgyermekkorában. Olyan, mint Apa seprűnyele, amivel biciklizni tanít. A csecsemő, és totyogós keresztény korszakban, amilyenek a korinthosziak voltak Pál ott tartózkodása idején, illetve a felnőtt, érett hívőnek nincsen a törvény és a bűnök részletes ismeretére, állandó szem előtt tartásukra szüksége. (Botrányszag száll a billentyűkből, ahogy írom). A csecsemő kereszténynek ráadásul árt is a bűnről szóló, részletező tanítás. Az újonnan létrejött korinthoszi gyülekezetnek Pál Krisztusról, a keresztről beszélt, vagyis Isten feléjük irányuló szeretetéről, kegyelméről és a kegyelem erejét be is mutatta. (2. fejezet.) Ez az alaptanítás, az anyatej egy új megtérő számára.
Gondolom a tejbegríz, pürék, könnyű ételek (a kisgyermekkor eledele) a bűn ismerete a kegyelem üzenetével adagolva, aztán a felnőtt gyomornak, szívnek Isten szeretete, a szabadság, a felelősség, a kegyelem mélysége üzenetei: ezek a kemény, kövér, velős, chilis ételek és a nehéz, megtisztult bor.
Az első korinthoszi levél az étrendváltás tényét tárja fel: tejről bébi kajára, gyermekgyomornak való táplálékra állítja át a gyülekezetet Pál, a főszakács.
Pál más írásai is ezt bizonyítják. Az Efeszoszi levélben pl. fejezeteken át taglalja a hívők kiválasztottságának tényét, Krisztusban elfoglalt pozíciójuk dicsőségét, Isten feléjük irányuló jóságának, szeretetének mélységeit, kegyelmének gazdagságát mielőtt kérné őket, hogy életmódjukban is engedjék ezt a szeretetet megnyilvánulni. Nem azért, mert feltétele az üdvösségnek, és ha nem, akkor jön a büntetés, hanem mert szabadok már Krisztushoz méltóan élni, hűségesnek lenni házastársukhoz, nem a kőtábla miatt, hanem mert képesek úgy szeretni pl. a feleséget, mint Krisztus az egyházat…stb.
Ebben a bibliai megközelítésben a keresztény életvezetési tanácsok, rendeletek olyanok, mint amikor az éhesre ráparancsolunk, hogy egyen valami finomat, a szomjasra hogy igyon egy jót… Nem történik más, mint tudatosítják a szükségeket, a rossz közérzet és bajok forrását, a bűnt, ám nem fenyegetőzéssel a törvény köveinek dobálásával, hanem Krisztus és a hívők méltóságának tudatosításával. A királyi gyerekek is belefeküdhetnek a sárba, attól még a király gyerekei maradnak, de egyrészt nem illik a rangjukhoz, édesapjukhoz, és hozzájuk sem, másrész nem fogják jól érezni magukat a pocsolyában.
A hívő ember sem érzi jól magát a bűnben, ha nem tud kijönni, akkor kínlódik, szenved, ám sokszor a törvény hirdetése teszi képtelenné megszabadulni, ugyanis a törvény ad erőt a bűnnek:
1 Kor. 15. 56. A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.
Ellenben a hívő identitás erősítése, a kegyelem tudatosítása megszabadít a bűntől:
Róm. 6 . 14. Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.
A kegyelemben, Isten előtti igaz embernek, pedig ugyanaz a hit, bizalom tart meg, amellyel hívővé lettünk, nem a cselekedeteink, ebben nincs változás 30-40 éve keresztények esetében sem.
Mégis sok közösségben az újak kezébe bűnlistákat, démonlistákat nyomnak, szellemi harcossá avatják néhány hónap alatt a hívőt, akinek azonban fogalma sincs még az Apa szeretetéről, új, nemes identitásáról, a kegyelem gazdagságáról. Nem csoda, ha kiégnek, vagy egyházi hivatalnokok lesznek később, küszködve, bűneiket leplezve…
Ne etessük hát kövekkel, szögekkel az újszülötteket és gyermekeinket!