Az én forradalmam március idusán.
(36 éves lettem. 🙂

Az 1980-as évek végén bűnökkel terhelten, és nagyon rossz általános közérzettel éltem.
Nyomasztott a megalkuvás kényszere, amely minden oldalról szorított a kompromisszumok felé.
“Ha nem leszek opportunista semmire se viszem…” Az egyetemen azért gyomroztak hogy lépjek be a KISZ-be (Kommunista Ifjúsági Szövetség) és a Pártba. Akkor lehetek kutató, író, elismert tanár… Aztán az életcélok: kockalada, lakás hétvégi ház…
Lapos volt minden. Langyos, kiábrándító. Értelmetlen.
Nem értettem a dolgokat, nem láttam át a rendszer hazug álnokságát. De eljártam minden évben a Petőfi-szoborhoz március 15.-én, kifejezni, hogy ugyan nem tudom mi, de valami nagyon nem tetszik…
Nem volt bennem nemesség, emelkedettség, semmi hősiesség. Beborozva hőzöngtem.
És nem lettem KISZ-tag, párttag sem. Nem meggyőződésből, hanem csak mert annyira akarták hogy az legyek.
Persze féltem is a hatalomtól a rendőröktől, de nem tudtam az egész rendszer ordas kicsinyességébe, képmutatásába beletörődni, részévé válni, ezért váltam “zsigeri” ellenzékké..

Március 15-e volt számomra mindig az egyetlen ünnep, amivel azonosulni tudtam, ami lelkesített. Szinte csak az a nap: 1848 március idusa Budapesten. Ami utána jött, az már nem annyira vonzott.

Így hát 1989 március 15.-én is elindultam a Petőfi-szobor felé. Útközben találkoztam egy hívővel. Végül “úgyis minden mindegy” alapon, hitetlenül, elmentem vele egy gyülekezetbe.
Ott Jézus elkapott.
Néhány perc alatt hitetlenből hívővé, a természetfelettit tagadó materialistából nyelveken éneklő rajongójává tett. Megértettem, hogy mindig ezt akartam, erre szomjaztam.
A forradalom végbement a szívemben és győzött. A szabadság, amelyet kerestem értem jött. Nem én vívtam ki magamnak, ő vívott ki engem önmagának. Kegyelemből.
Nagyon nagy dramaturg a mi Édesapánk! Az egyik gyönyörű, vidám kisunokám is március 15.-én született.:)

Akkor kezdtem megtanulni hogy a politikai, társadalmi szabadság nem öncél.
Arra való, hogy utat mutathassunk az igazi, a valódi, el nem vehető szabadság, a Szabadító felé.
Arra való a politikai szabadság, hogy megőrizzük az evangélium hirdetésének a feltételeit a társadalomban, és a hívők szívében, lelkében.
Ne nyomja azt el a hatalmi hazugság, a propaganda.
Ne korrumpálja se megvesztegetéssel, se megfélemlítéssel, zsarolással a hatalom és pénz megszállottjainak elit klubja.
Ne háziasítsa az evangélium szabadságát a “keresztény erkölcsök törvényi védelme” elnevezésű hazugságával. Az evangélium nem erkölcs. Hanem Élet. A halottaknak. A méltatlanoknak. Ingyen, kegyelemből. A morális változás csak ezután jöhet, ennek a gyümölcse.
Aztán ne domesztikálja és idomítsa a hatalom a gyülekezeteket, egyházakat, keresztény mozgalmakat, vezetőket jutalomfalatokkal, hogy pitizzenek.
Erre való a politikai szabadság nekem.
Hogy hirdethessük az evangéliumot jobbosoknak, balosoknak, fideszeseknek, tiszásoknak, nacionalistáknak, világpolgároknak, oroszoknak, ukránoknak, magyaroknak, romáknak.
Mert Jézus kell az embereknek. A hatalom- és és pénzéhes, végletesen képmutató kereszténység az viszont nem kell az embereknek.
Be kéne mutatni, hogy Jézus nem ilyen. A politikai kereszténység hamis Jézus-képet tár a társadalom elé.

Ma a Habsburg-ház helyett egy új ház, új dinasztia fojtogatja Magyarországot.
Ámde a fojtogatóknak is az evangéliumra van szükségük.
Mert az ember erre született. Hinni Jézusban, és Vele szabadságban élni.

Holnap március 15.-én leszek 36 éves. Ez az ünnep továbbra is a kedvencem.
Számomra a valódi királyról szól, Krisztusról, aki eljött, szolgává lett, és kiszabadította az embereket az arrogáns sötét hatalom markából.
Nemcsak engem, téged is. Csak hidd el! Szeret, úgy, ahogy vagy. Kellesz neki. Akar téged.
Magyarországot is képes megszabadítani. Hogy hallgassa meg újra az evangéliumot.
Jézus a legnagyobb forradalmár.
Jöjjön el az ő országa!

Zsoltár 72
Mert a király megmenti a szegényt (szükségben levőt),
aki segítségül hívja őt,
megszabadítja a szűkölködőt,
akin senki más nem segít!
Menedéke ő a gyengéknek és szegényeknek,
a nyomorultat (elnyomottat, megtiportat) megsegíti!
Megváltja (megszabadítja) lelküket az elnyomástól és erőszaktól,
mert életük drága a szemében.