A hívő zenész bűne és a kalmárszellem.

Pintér Béla nyilvánosságra került bűnei kapcsán határozott késztetést érzek néhány gondolat megosztására.
Az első, hogy szükséges volt a nyilvánosságra hozás. Azért is, mert feltehetően nem egyszeri botlásról van szó. PB testvér általánosságban el is ismerte a bűnt és visszavonul.

A másik gondolat Bolyki László erre reagáló írásával kapcsolatos.
Az énekes egyik legnépszerűbb dalszövegével ironizál.
A dalszöveg azonban a szerző bűnétől és minden felháborodott indulattól függetlenül igaz marad.
Homokba kell írni a bűnt. A hívő üdvössége a hitétől függ.
Bolyki László írásából az derül ki, hogy a írás indulatának fő oka a házasságtörés áldozatai miatt érzett jogos felháborodás.

Ezzel kapcsolatban nagyon érdekelne hogy ez az indulat ez az igazságérzet, ez a felháborodás hol volt amikor a keresztény erkölcsök jelszavát lobogtató jelenlegi hatalom privilegizáltjai pedofil, erőszakos bűncselekményeket követtek el?
Azoknak nem voltak vétlen, kiszolgáltatott áldozatai?Hol volt ez hang nyilvánosság előtt amikor ugyanebből a körből homoszexuális orgiákban résztvevő politikusok és papok lepleződtek le? Merthogy keresztény-nemzeti erkölcsökről beszélnek.
Hol volt ez az igazságérzet és az áldozatok féltése?
Hol, amikor szisztematikusan tették tönkre Iványi Gáborék karitatív misszióit?

Ha valaki jogosan felemeli a szavát az áldozatok védelmében és a bűnök ellen, az miért tesz különbséget a propaganda-hazugság áradása a keresztény erkölcsöket zászlajára tűző kormányzati képmutatás, uszítás, lopás bűne és egy keresztény sztár házasságtörése között?
Áldozat szükséges a felháborodáshoz? Ott vannak az árvaházak nevelőotthonok lakói.
Ott vannak a hajléktalanok akiket az Oltalom segített. Áldozatok azok is akik fél napokat várnak az ügyeleten, áldozatok akik a kórházak ellátatlansága miatt halnak meg.
Áldozatok azok, akik elhiszik hogy erről Brüsszel, Soros, Ukrajna tehet.

Semmi politika nincs ebben.
A Példabeszédek (31.8-9.) alapján szólok csak azok dolgában, akik nem tudnak szólni és akiket a veszedelembe, nyomorúságba löktek.

Nyilvánosságra kellett hozni a keresztény sztár házasságtörését. Hiszem hogy az Úr meggyógyítja az okozott sebeket és őszinte megtérést ad neki.

Bolyki László testvérem írása azonban akkor volna teljesen hiteles, ha ezeket az ügyeket is hasonló indulattal tálalta volna a nyilvánosság előtt. (Ha elkerülte volna a figyelmemet ilyen írás, nyílvános beszéd és jelzi számomra valaki kommentben hálásan köszönném.)

Ahogyan ő a “homokba írt bűnökről”, én is elmélkedhetnék a Kegyelem és a Kalmárszellem nagyon gyakorlati ellentétéről. A megalkuvás kényszeréről.
Mert nemzedékünkben nagyon sok pásztor, pap, lelkész, próféta, keresztény vezető kötötte oda magát a Jézabel, az államhatalom asztalához és ismételgeti őszintén, vagy érdekből a lózungjait. Annak a “próféciáit” aki csak prófétának mondja magát de nem az. És elhiteti az Isten szolgáit, gyermekeit, hogy egyenek a bálványáldozatokból és hűtlenkedjenek Istennel kapcsolatban. (Jel 2.20 ill 1. Kir. 18.19.) Hűtlenkedjenek és igen Istennel kapcsolatban. Mert a hazugság és az igazság nem férnek össze. A hazugság hallgatása pedig cselekedeteket fog létrehozni. Bűnt.
Akkor is, ha az evangélium hirdetése mellett csak körömfeketényi az ismételgetett hazugság. Bűnt, cselekedetet hoz létre. A hívőkben, akik hallgatják az újra és újra ismételt pici propagandát, hazugságot.

Esetleg azt is megkérdezhetnénk: Melyik a nagyobb paráznaság, házasságtörés?

Ez-e, vagy amit Pintér Béla követett el? Nem teszem. Nem élcelődöm a kalmárszellemmel. Mindkét testvérem sokkal és méltán ismertebb nálam és nagyobb áldást is adott az Úr mindkettejükön keresztül az egyháznak.
Pintér Béla dalai és Bolyki László írásai, prédikációi számomra is igazi kincset jelentettek.
Nagyon bízom benne hogy mindkettejük szolgálata folytatódik a jövőben.
Úgy látom nem csak szexuális, hanem a hatalomtól való függőségből, az új politikai kereszténységből is valódi megtérésre van szüksége a jelenlegi egyháznak Magyarországon.
Az evangéliumban megkaptuk erre a kegyelmet.