A nyugati tranzit.

Tranzitban ülök. Gyorsétterem.
Kapkodva nyelem hamburgerem.
Menetszél hajt át az életen.

Horgonyt vetek. Megkapaszkodom.
Sodorna űzött, hajszolt korom.
E vers súlyos, dacos horgonyom.

Lökhajtásos emberek, társak.
Csekkolnak, intéznek. Nem várnak,
a muszájban sem. Kiabálnak.

Gyorskaja és koffeines álmok.
Pörgő kényszer és korbács-átok.
Megérkezel, de új út vár ott.

A céltudatos céltalanság,
mint idomított vágómarhát
terelne enni sorsod alját.

Megszerezni! Mert jaj lemaradsz!
Csészédben kávéd. Benne a zacc
sem ül le. Folyó sodor; „Haladsz”.

Az ember a tranzitban leül,
de a tranzit le nem ül belül.

Űz: Építs palotát a holtnak!
Piramist, díszraktárt a voltnak.
Felejtsd: „Az én békémet adom.”

Az ember a tranzitban leül,
de a tranzit le nem ül belül.

Az ember, vagy a tranzit van felül?