A próféta-vezér, a propaganda és a csőcselék.

Ahogy ígértem szeretnék tovább beszélni közéleti témákról a Biblia fényében.
A következőkben kulcsszavak lesznek a “nép”, a “propaganda” és az “uszítás”, az “ellenségkép”, a “csőcselék”, a “diktatúra” és az erős “próféta-vezér”.
A diktatúra létrejöttében, működésében kulcsszerepe van a propagandának.
Ez a torzítás, a hazugság világa.
Mindig kell egy aktuális ellenség is, aki a bajokról tehet és megakadályozza, hogy a próféta-vezér csodálatos terveit megvalósítsa és a nép boldogságban élhessen.
A vezér persze ezt akarja és zsenialitásában, égi küldetésében képes is lenne rá.
De persze, nem hagyják a gonoszok. Ezért össze kell fogni. Erő kell. Meg kell akadályozni, el kell törölni…stb.
Az uszító propaganda fogyasztása képes a nép egy részéből csőcseléket
teremteni. A csőcselék az a tömeg-állapot amikor valakik, elveszítve erkölcsi gátlásaikat összegyűlve bármire képesek. Bárki, manipulálható ilyenné, ha eleget fogyasztja az uszító propagandát.
Ez azért hasznos a hatalmához mindenáron ragaszkodó vezetésnek, mert nincsenek emberiességi, erkölcsi gátlásai már. Irányítható. Indulat vezérli. Bármire használható.

A Biblia is beszél hasonló folyamatokról.
Jézusról az elit „tudta” hogy „biztosan bűnös.”
Egymást győzték meg erről és döntötték el hogy aki Messiásnak tartja őt, azt ki kell zárni a közösségből. Jn.9.
Az Apcsel. 17. részében Thesszalonikiben Pál apostolról terjesztettek hamis híreket és csődítettek össze haragos tömeget
Hoztak magukkal lincselésre kész, „semmirekellő” embereket hogy a „birodalom rendjét megháborító” igazság-hirdetőket elnémítsák.
Bár a többség azt sem tudta, miért is gyűltek össze, a szervezők nagyon is jól tudták mit akarnak. Elnémítani az evangéliumot.
Az Apcsel 14-ben a (vallási) hatalom megszállottjai hergelték fel propagandájukkal a tömeget Lisztrában és a propaganda nyomán létrejövő csőcselék meg is kövezte Pál apostolt. Isten beszéde az egyik kezükben, kő a másikban.
Efeszoszban pedig a vagyon, a bevételek féltése miatt támadott a gazdasági-politikai elit Pálra és hergelték ellene a tömeget.
A megfélemlítő, hazug propagandát látjuk Góliát és a filiszteusok részéről. 1 Sám 17.
Egyedül Dávidot nem volt képes ez a propaganda ígézete alá vonni. A többiek féltek.
Dávid nem. Ő, a filiszteus hadsereggel szemben “túlerőben levő”, egy szem ember meg is fordította a hatalmi struktúrát. Őrült, paranoiás gyűlölettel üldözte aztán Dávidot a hatalomféltő király, Saul. Hazug propaganda,(1 Sám.25.10.) rokonai elleni fenyegetés, besúgás, árulások, stb. vette körül évekig. Dávid mégis király lett végül.
Jeruzsálem és a templom újjáépítésekor Zorobábel, Nehémiás és a zsidók ellen ugyanez a megfélemlítés, becsmérlés, álnok csapda-állítás és merénylet-kísérletek voltak a propaganda gyümölcsei. Nem sikerült az igazságot megakadályozni, mert van Isten, és volt bizalom az igazságos Istenben.
Ma is ezért nem fog működni.

Az emberek, a nép a politikától képviseletet vár.
Amikor azonban a gazdasági, jogi, hatalmi-végrehajtó erő birtokában az önmagát prófétai küldetésben látó vezér elkezdi a diktatúra kiépítését, kulcsszerepet kap a propaganda.
Nem kormányzás folyik, hanem “kommunikáció”.
(Ld. fasizmus, kommunizmus.)
Amikor már mindenféle csatornán árad a propaganda és a gyűlöletkeltés, a nép egy részéből bizonyos helyzetekben csőcselék lesz.
A csőcselék nem képviseletet akar. Már csak erős vezért akar, gyűlölni akar, ellenség kell neki, akit felakaszthat, leordíthat, megpofozhat. Ez mindennapi kenyere. Nem gonolkodik, nem kiváncsi a tényekre. És a hatalom eteti is.
Az uszítás, a lejárató propaganda az azonosulókban természetük legalját hozza fel.
Mert mindenkinek van frusztrációja, de némelyek nem megoldani akarják bajaikat, hanem bűnbakot szeretnének, akit meg lehet büntetni, akin bosszút lehet állni. Ezt a bűnbakot adja a propaganda.
(Maga a kormány ad erre mintát. A kormányzás ma nem felelős szolgálat, aktuális és égető gondok őszinte megoldási kísérlete, hanem vetítés, dizájn, képmutató kommunikáció és propaganda.)
A csőcselék társadalom minden rétegéből jöhet. A lényege a dühös és vak frusztráltság.
E frusztrált emberek csalódásaiért, fájdalmaiért, gyakran pont az a hatalom felelős, amely uszítja. A hatalom megszállottjai a felelősek. Ők okozták, de másokra fogják.
Létrejön ebben a feluszított társadalmi rétegben egy olyan meggyőződés, amely már nem habozik a jogon, az emberiességen túli eszközöket használni.
Nem megvetésből nevezem csőcseléknek, hanem ez az ember olyan aktuális pszichés állapota, mikor leszáll a vörös köd és abba harap, akire a “gazda” mutat. Ez emberen aluli állapot, erre használom a kifejezést.
De hát épp ezért hasznos a hatalom megszállottjainak. (ld. Pogromok, szükségállapot bevezetése stb.)
(Talán csak az a rizikó, hogy ha nem tud tovább ömleni az uszító propaganda, vagy túl nagy és elhazudhatatlan sérelem éri, akkor ez a réteg a hatalom megszállottjai, az egykori uszítók ellen fordul.)
Soha nem a gondolkodás, soha nem a tények mérlegelése, hanem izzásban tartott indulat vezeti.

A csőcseléket, a hatalom megszállottjait, a prófétikus küldetéstudattal rendelkező vezért, és az új gazdasági elitet képes a diktatúra-építés lendülete magával ragadni.
Az emberek többségét, a népet azonban, propagandával próbálja a hatalom felpuhítani, meggyőzni, lejáratni a demokráciát, idealizálni az autoriter vezetési módot.
Kikapcsolni benne az elemzést, a tények tiszteletét, hogy indulat vezesse, vagy pedig a félelem igazgassa döntéseit.
Aki nem hajlik a propagandára, azt megfélemlítéssel, később nyílt terrorral, zsarolással, vagy megvesztegetéssel próbálja megnyerni, vagy félreállítani a hatalom.

Számomra nagyon megrázó észrevétel: A késői Kádár-korszak diktatúrája az egyet nem értőktől azt várta el, hogy hallgassunk.
Most az Orbán-rendszer épülő diktatúrája azt várja el, hogy a hazugságot valóságként higgyük el és mi is ténynek állítsuk azt, amit hazudnak.
A különbség eredete szerintem az, hogy korunk vezérei, vezetői sokkal gyakrabban lépnek fel váteszi, táltosi, prófétai küldetéstudattal. “Látásuk” van, mely “felülről adatott” és boldogságba, sikerbe, a helyes útra terelné a vezetetteket. Így van ez politikában, egyházak, gyülekezetek esetében gyakran, de tudósok, szakértők, orvosok, művészek között is előfordul.
Az oka valószínű a sztárkultusz. Korszellem.
Az igazi küldetéssel rendelkező embert onnan lehet felismerni, hogy nem törekszik kontrollra. Nem épít ki besúgó-hálózatot, nem figyel meg, mert bízik tehetségében, vagy abban, aki a küldetését adta. Ha hívő, úgy gondolja: Istené a felelősség.
Ha nem követik, ha rosszakat mondanak róla, semmi gond. Jól elvan az Istenével.
Tudja: így is, úgy is csak ember marad. Jó neki azokkal, akik szeretik, akiket szeret.
Nincs szüksége arra, hogy nagy vezetőnek lássák. Nem kellenek neki hajlott hátak, nem kell neki rajongás, vagy félelem az emberek szemében, ha ránéznek. A biztonsága nem abban van, hogy mindenkinek dirigál, hogy mániásan gyüjtve az infókat, mindenkiről mindent tud.
A hamis prófétai vezér magányos lesz. Nem tűr kritikát, jóindulatút sem, így nem marad barátja aki figyelmeztetné. Hízelgők, talpnyalók veszik körül és a megfélemlítettek. Gyakorlatilag elszakad azoknak a valóságától mindennapjaitól, akiket vezet.
Egy virtuális valóságban él, ezért hoz idővel irracionális döntéseket.

Látjuk, hogy ma nem bibliai értékek képviselete, hanem ezek lábbal tiprása folyik a kormányzat részéről, de mert ők azt mondják a propagandában, hogy “keresztény kormány” elvárják, hogy higgyük is el: ők azok, és így beszéljünk róluk.
Látjuk, mik történnek a gyermekvédelem hangzatos jelszava alatt.
De tessék csak elhinni hogy ez “családbarát kormány”. A pedofil bűncselekmények, a gyermekotthonok, kórházak lezüllött állapota csak a gonosz ellenség hazugsága.
Ha mégis kiderül hogy igazság van benne, akkor a libsik, Soros és Brüsszel tehet róla.
Bekerül valaki egy állami kórházba. Látja az elhanyagoltságot, a pénztelenséget.
Látja, hogy emberek halnak meg olyan fertőzésekben amit a kórházban kaptak el. (Három ilyen eset történt ismerőseim között az elmúlt hónapokban) Persze a propaganda szerint ez nem igaz. “Mi a kormány védjük a beteg magyar embereket.”
Mert a kormány a magyar emberek érdekét képviseli. Hiszen “nemzeti”.
Ezt tessék elhinni, mert ez a valóság! Nem megmondtuk az összes lenyúlt és lefizetett, megzsarolt és közpénzből pénzelt médiánkban, propagandánkban?
Bemész a karácsonyi bevásárlásra egy nagy üzletbe. Otthagyod a fizetésed közel felét.
Ez nem a kormány hibája! Sorosé, Brüsszelé, az álnok baloldalé, az ukránoké, a még álnokabb liberálisoké.
Mert a próféta-vezér, hiszen annyira magyar, hiszen annyira szeret és annyira géniusz, ő a Kánaán felé vezetné az országot, de hát nem hagyják ezek a gonoszok, türelmetlenek, magyarpéterek…
Kitiltjuk a gyerekotthonokból. De valaki csináljon már valamit ezekkel…

Erről szól a propaganda.
Ezt sugallja. Így akar a jogtalanságokat, törvénytiprásokat, is helyeslő csőcseléket létrehozni, a többieket meg becsapni, minimum félelemben tartani.
“A valóság az, amit, mondunk. El ne hidd, hogy az a valóság, amit tapasztalsz.
Mi családbarát kormány vagyunk. Ezért nem adhattok ajándékot a gyermekotthoni gyerekeknek! Hogy soha nem volt ilyen negatív a népességi mutató, fogy a magyar, nem vállalnak gyerekeket a fiatalok? Hülyeség és nem is, mert nemnemnem, mert családbarátok vagyunk. Így van. Ez a lényeg. No problem. Mi megmondtuk. Oszt jónapot!”
A vezetés nemzetinek hazudja magát, közben megalázza, kifosztja, eltorzítja a saját nemzetét.

Kulcsszereplő a hamis messiás, a vezér. 9. éve rendeleti kormányzás van. (“Különleges jogrend”) Továbbra is lesz ok, ürügy, hogy fenntartsák ezt az autokratikus, lényegében egyszemélyi vezetést. Ha nincs ok, félő, hogy ők maguk csinálnak. Aztán korlátozzák a gyülekezést.
Az alaptörvény (alkotmány) módosításban (10.11. és 12.!!! módosítás) az szerepel, hogy az alkotmányos rend “felforgatására irányuló erőszakmentes tevékenység” esetén is lehetőség van a szükségállapothoz hasonló rend bevezetésére. Azaz a magyar hadsereg bevethető ellenük a kormány irányításával. (45.cikk 2. 6. 7.bek.) A civil magyar lakosság ellen! Ha a rendőrség nem elég, vagy nem akar engedelmeskedni. Az alkotmányos rend, (értsd: a rezsim) érdekében.
Vajon mit terveznek? Van-e köze a Tiszához?
A vezér mindig jót ígér, víziót ad, fellelkesit (uszít) és használ, ha engeded.
“Valami nagyobbhoz tartozol! Szükség van rád!” Közben a hatalmi propaganda csicskává zülleszt.
A hatalom megszállottjainak csicskájává.
Aki nem áll be a sorba, azoknak ott a büntetés-jutalmazás, a baksis és korbács rendszere. Igazoldj! Ha érvényesülni akarsz! Sőt, ha enni akarsz.
Ez olyan szinten van ma Magyarországon, hogy nagyobb egzisztenciális biztonságot jelent a hatalomnak akárcsak a távoli holdudvarához tartozni, a haveri körből ismerni valakit, mint akármilyen szakmai-emberi kiválóság, teljesítmény.
Rokonnak lenni, pedig a földi paradicsom ma Magyarországon.

Van azonban egy pont, amikor a valóság ököllel csap a propagandafogyasztó arcába.
Ezt az öklöt ténynek hívják.
A pénztáraknál. ( az államadósság 55000 milliárd Forint felett van, csak kamattörlsztésre megy 4000 milliárd rendszeresen. Milyen kamattal vettek fel hiteleket Kínától, másoktól, az titkosított adat. Új hitelek kellenek továbbá a működéshez… Ez hasonló a állapot mint amibe a Kádár-korszak belebukott.) Az üres vidéki stadionok, paloták, birtokok stb látványánál. Az újgazdag, újhatalmas arroganciánál. A törvények átírogatásánál, semmibevételénél. A nyolc órás várakozáskor az orvosi ügyeleten. A Forint elértéktelenedésénél. Stb.
Ilyenkor ütközik a hamis bizalom és a tapasztalat. Ütközik az illuzórikus hit és a józan ész:
“A vezér, lehet hogy nem Isten ajándéka?
Amikor “nemzeti érdek”-ről beszélnek nem inkább az Orbán-rezsim érdekét értik alatta?
Talán nem a nemes küldetés, hanem emberi mohóság és sértett hiúság hajtja?
Hogy döntéseiben nem a zsenialitás, hanem a hatalomvágy és a frusztráltság, meg a bosszúvágy vezeti?
Esetleg nem is érdekeljük mi, hétköznapi emberek az elitet?”
Meglátjuk ilyenkor a hatalmas szakadékot, ami a propaganda hazugságai és a mindennapi élet tényei között húzódik meg.
Az acsarkodó, feluszított ember e felismeréstől a saját gazdája kezébe harap.
A propaganda fogjai számára pedig jön a fájdalmas kijózanodás: Becsaptak minket!
És itt van a válaszút.

Tovább indulunk a józan ész és a tapasztalat tényei által kijelölt úton, szakítva a hamis bizalommal,
vagy mindezeket sutba dobva, “csakazértis” követjük a propagandát, megyünk a vezér után a saját romlásunk felé?
“Ez a kérdés. Válasszatok!” (Petőfi)