A tónál, szombaton.

Két kezébe fog a szombat, 

Minden mástól 

eltakar. 

Vágy, akarás, 

nem zavar.

Paplan az ég.  Nézgelődöm.

Időn túli ernyedés.

Miként a vér, 

árad belül 

a nyugalom, 

a pihenés. 

Szél se lebben, 

nesz se hallik,

hegyek úsznak a tavon, felhőcskékkel kergetőznek.

Szív a tóban, 

tó a szívben. 

Ez ilyen és 

ez a szombat.

Csend van, béke. 

Van a szombat. 

Nincsen tegnap,  

nincsen holnap.

A pihenés létezése.

Csöndben szép. 

Ez ő, itt van.

Az elnyugvás ébredése.

Bennem a táj és elnyel engem. 

És csak hagyom,

hagyom,

mert jó. Nagyon,

nagyon.