Fent a kígyó, lent is kígyó.

Elhúzódó, nehéz helyzetek próbára teszik a hívők türelmét is. Néha el is fogy. Ilyenkor jönnek gondolatok, szavak: “Meddig még? Nem ezért tértem meg!
Miért nincs jobb férjem? Miért nincs feleségem? Miért küszködök? Miért nem jön a válasz? Ennyi bajom megtérésem előtt se volt…”
(Persze Isten gyermekei se voltunk mielőtt kijelentést kaptunk Jézus Krisztusról, de ezt hajlamosak vagyunk a bajban elfelejteni.)
Ez történt az Egyiptomból kiszabadított néppel is.
Visszavágytak a robothoz, a korbácshoz, az elnyomáshoz, mert ott legalább volt hagyma, dinnye, miegymás, egy nyomorult kiszámíthatóság,. A megtört szolgai lelküknek jobb volt a megismert elnyomás, az embertelenség, mint a bizonytalan szabadság. Így gondolták.
Háborogtak, vádolták Istent, Mózest.
Isten tüzes, szeráf-kígyókat (hánöchásim hászeráfim) küldött a népre.
Sokan belehaltak a marásukba.
(Már érvényben volt a törvény, ami a törvényadót is kötelezi)

4 Mózes 21. 7- 9

7. Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.

8. És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
9. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.

és János 3. 14:16

14. És amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának felemeltetnie.

15. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

A nép azt szerette volna, hogy vegye el az Úr a kígyókat és ne legyen többé se kígyó, se kígyómarás. Az Úr irgalmas. Meg is hallgatta őket, azonban nem a kért módon válaszolta meg az imáikat, hanem egy fémkígyót öntetett, magas póznára tetette, és aki feltekintett (észrevette, szemlélte, nézte, figyelte, törődött vele, tekintettel volt rá), az meggyógyult. Aki nem, az meghalt.
(Mózes rézből öntette, talán a szójáték iróniája miatt: “nöchás nöchóset”- rézkígyó.)
Ugyanaz a kígyóméreg dolgozott mindkét emberben, ugyanaz a lefolyása volt a mérgezésnek mindegyik ember szervezetében, ugyanúgy hatott rájuk a marás. A különbség abban volt, hogy aki a rézkígyót nézte, az életben maradt, a méregnek nem volt, vagy csak átmenetileg volt hatása.
Nem úgy jött tehát a válasz ahogy várták.
Hányszor történik ma is! Válaszol az Isten, de észre se vesszük, vagy nem törődünk vele, mert különös, szokatlan úton érkezik a szabadítás!
Továbbá, nem egy szentképet, nem egy ideált kellett Mózesnek felemelni, hanem azt az undok kígyót, a bajok forrását.
Aki azt szemlélte, nem a sebeit és nem a földön tekergőző többi kígyó elől kapkodta a lábát, az gyógyulást kapott.
Nem is leköpni kellett a rézkígyót, nem ütni-verni, üzni-kötözni, hanem felnézni rá.
Amikor felnéztek, akkor kitágult a horizontjuk is. Látták a kék eget is, nem csak a kígyót.
Egyben az égre is felnéztek, ami magasabb, nagyobb a kígyónál. Nem béklyózta őket a földi valóság, és a megoldások tradíciói.
Nem is úgy jött az imameghallgatás, a szabadulás, ahogyan földi logikával várták, hanem másképp. Mert a mi Istenünk mindig „más”.
Szokatlan, meglepő módon és nem tradíció, nem receptek szerint érkezik az ígéret gyakran a mi életünkbe is. Csak nézz fel, csak bízz az Úrban!

A János 3-ból tudjuk, hogy az összevert, a kígyó ezer marásától meggyötört, keresztre feszített Jézus Krisztus a mi rézkígyónk és az egész emberiség rézkígyója.
Őrá kell nézni a szabaduláshoz. A megfeszítettre.
A sátán minden mérge, dühe, kegyetlensége beléhatolt. Ebből a méregből készült az univerzális ellenszérum, amely hatásos a te számodra is, bármilyen mélyek a sebeid és bármennyire meg is mérgeztek a gyűlölet, az elutasítás, a saját bűnök és a betegségek.

Nem gondolom hogy az Atya saját sértettsége miatt érzett bosszúszomját elégítette ki Jézus szenvedése.
Az ószövetségben sem vért kívánt Isten a megbocsájtás árául, hanem töredelmes bűnbánó szívet, ahogy Dávid írja. (Zsolt 51)
A haragos, büntető, Cézár-Isten képe az egyháztörténelemben az elnyomás, a hívők leuralásának eszköze lett. Bálvánnyá vált.
Pont, ahogyan Mózes rézkígyója, amit készítése után többszáz évvel Ezékiás király töretett össze, hogy ne imádják a zsidók. (“Nöchustán”: 2.Kir 18.4.)

A kereszt meggyőződésem szerint három dolgot tett világossá:

1. A vádló a sátán, a főügyész, korrupt és hazug. Eddig el tudta hitetni az első égben és az angyalok világában hogy ő Isten igazságáért küzd és ezért, az “igazság és jog” miatt bünteti, gyötri a bűnökben bukdácsoló emberiséget. Most, amikor a teljesen, a bizonyíthatóan igazat, Jézust is megölte, sátánról is kiderült hogy gonosz, egyáltalán nem érdekli a jogosság és az igazság. Saját érdekei, hatalomvágya, perverziói, gyűlölete motiválják. Lelepleződött.

2. Nyilvánvaló lett a kereszten az is, hogy az ember nem a teremtés zsákutcája.
Képes betölteni azt az identitást, amiért Isten megteremtette:
Képmásaként, örököseként képviselni a Teremtőt.
Képes szeretni azokat is, akik ellenségei, sőt szeretetből meg is halni értük.
A legvégsőkig ki tud tartani az Istenbe vetett bizalomban, hitben.
Nem igazak a sátán propaganda-vádjai az emberiséggel kapcsolatban.
Jézus, a végső Ádám az Isten beteljesedett álma az emberről.
Ő az eredeti ember. Ma az univerzum ura egy ember.
Ez a jézusi természet van benned is, aki hiszel. Jézusban Isten bemutat önmagadnak:
Ki is vagy te valójában? Krisztus természete növekszik benned. Krisztusi ember vagy.

3. Transzparenssé, nyilvánvalóvá lett Isten szeretete az ember iránt és személyesen irántad. Annyira akar téged, annyira kellesz neki, hogy képes volt a saját Fiát odaadni, szenvedését eltűrni, csak hogy veled lehessen. Krisztus pedig önmagát adni érted, hogy vele legyél. Hiányzol neki. Ezért megváltott, fizetett érted.
Legyél az Övé! Végül a megígért új szövetség szavai Jer. 31. 33 -34
Hanem ez lesz a szövetség, a melyet e napok után az Izráel házával kötök, azt mondja az Úr: Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.
És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem. A törvény betöltése a szeretet. A szeretet képességét helyezte Isten a szívbe, mert ha ez vezet akkor a törvény ismerete nélkül is betöltjük azt.
A másik fontos elem, hogy a Teremtő, az Ábrahám, Jákób, Izsák Istene az az Isten aki megbocsátotta a bűnt és nem emlékezik a vétkekre. A helyes Istenismeret kulcsa is ez az ismérv.
Akit Istenként hirdetnek de állandóan elégedetlennek látod Őt, és bűntudattal küszködsz, az még nem hitelesen a Biblia Istene, nem pont olyan, mint a mi Atyánk.