A bárkánál. Menni vagy maradni?

Sötét felhők fenn az égen
Sötét lélek néz a képen.
Bombáznak vas esőcseppek,
A legjobbak messze mennek.

Isten szavát szörnyek szólják.
A jólelkűt is megrontják.

Hej!

Angyalruhás sárkánygyíkok,
Embert faltok, attól híztok!
Angyalruhás sárkánygyíkok,
Embert esztek, nagyra híztok.

Elmenni innen messzire!
Elmenni el, jó messzire!
Gyűlöletből, vízözönből,
Atyákból lett üldözőktől.

Rakni a bárkát. Maradni.
Sebzett lelkűt behordani.
Aki élhet, behajtani.
Sárból a szót felragadni.

Isten szavát szörnyek szólják.
A jólelkűt is megrontják.

Hej!

Talán eltűnnek a szörnyek.
Kisüt a nap, jön az ünnep.
Szél fúj, hazug szó ellibben.
Ott kihajt a jó, búzaszem.

Majd nőnek bokrok és nőnek a fák,
Ott felizzol te, kék búzavirág!

Gyermekkacaj, kicsi kék pötty,
A szigorú szalmarács közt.
Dődike, te reményvirág
Nyílj ki, te kék búzavirág!  

Föld mosolya, tört börtönrács,

Ég virága, búzavirág!