Megparancsolom: „Szeress!!!”
Nemzedékekkel ezelőtt egy Ausztráliában fogvatartott életfogytiglanos elítélt, nem bírva a szörnyű körülményeket, brutálisan meggyilkolta egyik társát.
Mikor tette okát tudakolták, elmondta, hogy azért tette, mert így kivégzése előtt meggyónhatja bűneit, a pap feloldozza, tehát a Mennybe kerül.
Más módon nem látott erre lehetőséget.
Hamlet az egyik jelenetben azért nem végez apja gyilkosával, mert az éppen imádkozik és nehogy ezért megússza a poklot.
Láthatóan erkölcs és vallásos cselekedetek állnak a gondolkodás centrumában.
Azonban a Biblia szerint sem törvények, sem cselekedetek nem tudnak üdvösségre vinni. A törvény arra vezet el, hogy nem szabályokra, elvárásokra, hanem megváltóra van szüksége az embernek.
Mert nem is a jó emberek üdvözülnek, hanem az újjászületettek.
Az újjászületés által váltunk isteni természet részeseivé, egyfajta mutánsokká.
Az isteni és emberi törvények szabályok számon kérnek és egyben meg is akadályozzák saját betartásukat.
Azért, mert külső elvárások és az emberi természetből minden, ami kötelező, ellenkezést vált ki, sőt vágyat arra, hogy megtegyük pont azt, amit tiltanak nekünk.
Továbbra azért is, mert az eszközei a büntetés és jutalmazás szintén külső.
Érdekek alapján működnek, így az emberből vagy képmutatót, vagy frusztrált, alkalmatlansági érzésekkel vívódó lényt formál.
Ezzel szemben az evangéliumban megjelent kegyelem nem számon kéri a jó és erkölcsös cselekedeteket, hanem lehetővé teszi azokat. ugyanis az evangélium a szívet találja el.
Létrejön a hit, bizalom, hűség ezeken épülve pedig a szeretet. Ezért belső igény alakul ki egy jobb, Krisztushoz méltó életre.
A kegyelemnek egyik eszköze az azonosulás Jézus Krisztussal. Először Ő azonosult velünk. Ő akarta az egészet, a megváltásunkat. Aztán mi Ővele.
Az azonosulásban nem a konkrét érdek, hanem a szeretet vezette.
A kegyelem másik eszköze a felétel nélküli szeretet. Ezt a magot veti el bennünk Isten az evangélium által.
Ezt a szeretet kezdjük visszatükrözni az Úr és emberek felé.
Aki nem képes szeretni, akiben nincs empátia az még nem ismeri Jézust, vagy ideológiák, tanok mérgeivel lebénította önnön lelkiismeretét. Ezért képes magát kereszténynek, hívőnek, mondva zsarnokoskodni, gyűlölni, rombolni, hazudozni, manipulálni és rabolni. Ő maga el is hiszi, hogy Istent szolgálja.
Jézus új törvénye a Szeretet.
Új, lakonikus „parancsolat”:
Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Jn.13.34.
Másutt két „parancsra” bontja ezt.
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat. Mk.12.30-31.
Ennek a fának 10 ága a Tízparancsolat, és ágazik tovább 613 ágra az Ószövetség lapjain.
Parancsolat formájában jelennek meg, de így soha nem működtek, nem működnek.
Nem is ez volt a törvényadással az Isten célja.
A parancsolatok ugyanis a szeretet gyakorlati működésének ideális módozatai.
A szeretet minimuma. Azonban azt megparancsolni, hogy „Szeress!”, teljesen abszurd, képtelen dolog.
A szeretet ugyanis csak belülről, szívből képes működni. Ha viszont működik már, nem szükséges a parancsolat, a törvény. Felül emel a parancsolaton és szabaddá tesz a törvényektől szabályoktól.
Már nem szükségesek ezek. A szeretet betöltötte, teljessé tette azokat.
Gondoljunk arra, hogy van családjogi törvény.
Ez előírja, hogy mit kell tennie a szülőnek és mit tilos tennie a gyermekkel kapcsolatban.
A szülők többsége azonban e törvényben foglaltaknál többet is tesz a gyermekiért.
Miért? Mert szeretik őket.
Nem ismerik részletesen a családjogi törvényt, nem is igyekeznek hogy teljesítsék annak elvárásai.
Mégis úgy töltik be, hogy felülmúlják az abban foglalt elvárásokat.
Ez az újszövetségi minta.
Szeretetből, túl haladva a mózesi törvényt és a gyülekezeti szabályokat, követelményeket, többet is tenni azoknál.
Megtenni a hit cselekedeteit és azokat a tetteket, amelyeket az Atya előre elkészített, hogy azokban járjunk.