Nagyok legyünk, vagy szabadok?

„A felvilágosodás az ember kilábalása önmaga okozta kiskorúságából.”

Fenti gondolatot 250 éve írta le Immanuel Kant.
A „felvilágosodás” fogalmát helyettesíthetjük „magára eszméléssel”, „öntudatra ébredéssel” a „valódi identitás felismerésével”.

Kiskorúnak lenni ugye kényelmes. Megkímél a gondolkodás, a vívódás, a döntés, a felelősség vállalásának fáradtságától és kényelmetlenségétől.
Gyámok, pótapák, akik megmondják mit gondoljunk, mit tegyünk, kit szeressünk és kit utáljunk, pedig ajánlkoznak mindig bőségesen. A gyámok, a pótapák ehivatottság-tudatból, vagy érdekalapú, hideg számításból „gyámkodnak” a hozzájuk tartozók felett. Bármelyik is az indítékuk, a „gyámolítottjaik” nem képesek felnőni amíg reflexiók nélkül alárendelik magukat a pótapáiknak. Különös az is hogy vezetőik véleménye erős érzelmeket indukál bennük. Kritikátlan elfogadást, a gyámjaik pozitív, illetve zsigeri elutasítást a negatív véleménye bármiről, bárkiről.
Nemcsak a politikában van így, hanem az egyház jelentős részében is.
Holott hívőként van Apánk. Mennyei.

Van ugye a Könyvünk is, de a gyámjaink értelmezésében olvassuk. Ez az értelmezés ült be az eszünk helyébe. A lelkiismeretünk helyett meg vannak lelkészeink, papjaink, nagy szellemi vezetőink akik megmondják, mi a helyes és mi a helytelen, mi az érték, és mi az értéktelen, mi a szent, mi a profán, és mi a tisztátalan..? A programozott lélek, gondolkodás infantilizál, de a nagy ember irányítása voltaképp komfortos kis világ.
Nem kell bosszantó kereséssel, vívódásokkal, gondolatokkal fárasztani magunkat.

Ez az egyház kiskorúsága.
Pedig a Könyvet Isten nem azért adta a kezünkbe, hogy szabályzatként használjuk, vagy személyes döntéseinket gyámok hozzák meg a Könyv sajátos értelmezése. a „látásuk” „vision”-jük alapján mihelyettünk.
A Könyv, a Biblia arra adatott, hogy a pünkösdi Szellem vezetésében, bátorságában felismerjük és vállaljuk felemelően gyönyörű identitásunkat.

Hogy ezt a szépséges és emelkedett identitásunkat meglátva, feleszméljünk Istentől adatott megismételhetetlenségünkre és a szabadságunkra.
Hogy Jézus Krisztusban felnőttekké váljunk.
Akiknek az eszük helyén nem dogmák, hanem személyes kijelentések, a lelkiismeretük helyén nem nagy szellemi vezetők, hanem a Jézusban újjáteremtett emberi szellem és ennek működése, maga a lelkiismeret, illetve ennek útjelzői vannak.

Talán már kamaszodik az egyház.
Csak felnövünk egyszer, ha már az Isten Fia meghalt és fel is támadt értünk.