Rába Zoltán: A Hóreb meghasadt kősziklája

1 Kor 10:4    és mindnyájan ugyanazt a szellemi italt itták, mert ittak a szellemi kősziklából, amely követte őket, ez a kőszikla pedig Krisztus volt.

Minden bizonnyal erre az eseményre utal Pál:

2 Móz 17:5-6 Az Úr azt mondta Mózesnek: Menj végig a nép előtt, és vegyél magad mellé néhányat Izráel vénei közül. A botodat is vedd a kezedbe, amellyel a folyóra sújtottál, és indulj el. Íme, én odaállok eléd a sziklára a Hóreben. Sújts a sziklára, és víz jön ki belőle[1], hogy ihasson a nép. Mózes úgy cselekedett Izráel véneinek szeme láttára.

A Hórebhez megérkezve nem volt vizük. Isten fakasztotta az életben maradáshoz szükséges vizet. Senki sem tudta megoldani ezt a kihívást másképpen, csak a kősziklából fakadó vízből tudott inni. De ez a forrás viszont tökéletesen meg is oldotta a problémát.
A törvényadás előtt már ott volt Krisztus, követte és vezette őket.
Pál azt írja hogy nem csak a Vörös tenger tekinthető bemerítésnek hanem felhőbeli bemerítés is történt. Ez a felhő/tűzoszlop alatti létellel mindenképpen Krisztusba való valamiféle előkép-megkeresztelkedést jelenti amely „Mózesre” történt.
A manna szellemi (természetfeletti forrású) eldele után kaptak szellemi (szintén természetfeletti származású forrást) italt is. Amely forrása nem egy andezit/bazalt vagy más kőzetanyag alatt rejtőző víztömeg, hanem maga a Krisztus volt.
Ma tűnt fel hogy ez közvetlenül a Tízparancsolat törvényadása előtt történt!
A természetfeletti forrású ital (és étel) kegyelemből, szeretetből, érdemtelenül érkezett és érkezik, nem pedig a parancsolatok kihirdetése, megtudása és teljes betöltésének feltételeként.

A sziklára sújtás a megváltás/kereszt előképe.
Az érdem, az ár, a feltétel Jézus életéből, halálából és feltámadásából jön arra, hogy ingyen ihassunk. Hogy életben maradjunk, hogy éljünk.
Sem több nem kell ezért – mint a Benne való hit, sem nem lehet kevesebb, mint a hit Jézusban.
Mózes majd negyven évvel később szinte ugyanolyan helyzetben kellett vizet fakasszon[2], de ahelyett hogy Isten rendelkezése szerint már csak szólnia kellett volna – ezzel szemben rásújtott a sziklára többször is[3]. Büntetést kapott, nem is akármilyen mértékűt.
A mértéket csak úgy tudjuk megérteni, ha mögé látjuk azt hogy Jézus Krisztus áldozata egyszeri, tökéletes és nem lehet hozzátenni emberi erőfeszítést, sőt semmi istentiszteletnek, igei dolognak látszó cselekedetet. Nagyon drasztikusnak hat Isten ítélete különben és túlzónak[4] akkor, ha nem értjük a fontosságát a megváltás művével való babrálási kísérletektől való távol tartásnak, figyelmeztetésnek.

Az egyháztörténelem túlfejlődő teológiái szinte minden esetben elkövetik ezt. Amiknek sokszor a bizalomhiány lesz az „eredménye”, ami miatt az emberek ugyanúgy megrettenek a látható szükségektől.
Aztán titkon zúgolódnak, mert nem ismerik meg igazán Őt, aki a Kősziklát és a vizet küldte. Majd messze kerülnek, nem közelebb jönnek.
Noha az Isten hegyének a kősziklájából fakadt a forrás, nem a törvényből, nem a feltételek beteljesítéséből, hanem az örrökévaló gondviselés szeretetének aktuális megnyilvánulásából.
Ha az addig kapott törvény (már Márában kaptak![5]) cselekedeteinek eredményeképpen kellett volna történnie, akkor a zúgolódás következménye nem áldás, hanem büntetés lett volna!
Jézus azt mondta hogy a mannát evő nép mind meghalt a pusztában (hitetlenség miatt), de aki az ő testét eszi és issza a vérét, az nem lát halált.  A szellemi kőszikla, ma is Ő – az életfolyóvíz forrás.. .

Újra és újra az jut eszembe hogy mi a legfőbb, amiben kitartó figyelemmel, fáradozással, erőfeszítéssel kell haladnunk:

János 6:27-29 Ne a veszendő eledelért fáradozzatok, hanem azért az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, akin az Atya Isten pecsétje van. Ekkor azt kérdezték tőle: Mit kell tennünk/munkálnunk/cselekednünk, hogy az Isten munkáján dolgozzunk? Jézus így válaszolt nekik: Az az Isten munkája, hogy higgyetek abban, akit ő küldött!

Jézus a különböző istenképeken és teológiákon túl a személyes megismerésből[6] származó hitet preferálja – mindenek előtt.
Minden munka, fáradozás előtt, illetve azok kiindulópontjaként.
Hogyan bíznánk/hinnénk igazán abban akit nem ismerünk eléggé? Félreértésekből milyen tartalmú hit származik?
Hogyan támaszkodnánk rá – a súlyponton túl – bizalomhiánnyal?
Hogyan tennénk helyesen az ő munkáját, ha nem ismerjük őt igazán? Amikor nem ez van, hanem csak egy összetevője a buzgóságnak egy rész-ismeret/hit/bizalom, akkor valósulnak meg a sziklára bottal csapkodó – imádkozások, programok, egyházi tevékenységek. meg a keserű, visszafojtott, félelem vezérelte gondolatok, érzések, szavak.
Amikor csak egy összetevője a buzgóságnak a korlátos bizalom, akkor Isten személyének félreismeréséből származnak a „hitvédő” személyiség-gyilkolászások, a félelemből, a szeretet- (ttségmegélés) hiányból származó istenkép-pressziók és szabályalkotások, kerítésépítések és ajtózárások.

Minthogy Jézus nem ebből a világból származott és mi benne már nem ebből a világból vagyunk- remélem egyre jobban elhisszük ezt! Egyre jobban közel merészkedünk hozzá, amire Ő már a Kezdet előtt vágyott.


UI:
A Hóreb hegyével kapcsolatban szinte mindenki csak arra emlékszik „refelexből”, avagy a tradicionális vallásosság megvilágításából hogy a Tízparancsolat hirdetésekor a hegy füstölt, villámlás-dörgéssel. Illetve a hegy alapja megrendült, erős földrengés volt (minden bizonnyal sziklák mozgásával, törésével, hasadásával akár).
De fontos tudnunk, hogy ezt megelőzte a legfontosabb, egyedülálló, pótolhatatlan kőszikla meghasadása! Ha a belőle jövő életfolyó nincs, nem lett volna (a szomjhalál miatt) aki meghalhassa később a hegy alatt az Isten szavát.
 Vagy később ahogy a sziklahasadások után Illés egy szelíd hangot hallott …, mi is ezt halljuk ma[7]?!

---

[1]  Zsolt 78:15 Sziklákat hasított meg a pusztában, és inniuk adott bőségesen, akárcsak a mélységes vizekből.

[2] 4Móz 20:8 Vedd ezt a vesszőt, és gyűjtsd össze a gyülekezetet te, és Áron, a te atyádfia, és szóljatok ím e kősziklának az ő szemeik előtt, hogy adjon vizet; és fakassz vizet nekik e kősziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az ő barmaiknak.

[3]  4Móz 20:11 És felemelte Mózes az ő kezét, és megütötte a kősziklát az ő botjával két ízben; és sok víz ömlött ki, és ivott a gyülekezet és az ő állataik.

[4] De ha megvizsgáljuk Mózes halálát (és feltételezett feltámadását), akkor mégis Isten nagy irgalmát, szeretetét láthatjuk meg a vele való bánásban

[5]   2. Móz 15:25 Ő pedig az Úrhoz kiáltott, az Úr pedig mutatott neki egy fát, azt bedobta a vízbe, és a víz megédesedett. Ott adott a népnek rendtartást és törvényt, és ott próbára tette őket.
A következő mondatból kiderül hogy ha tökéletesen megtartják a parancsokat, akkor mentesek lesznek Egyiptomot sújtó betegségektől. Rendben a Hóreb lábánál más helyezt volt, hogy jön ez ide? De azt is tudjuk a Zsolt 105:37 És ezüsttel és arannyal megrakva hozta ki őket, és nemzetségeikben nem akadt erejét elvesztő/tántorgó. Azt is tudjuk hogy nem igazán tartották meg a bizalomhitet, mert zúgolódni kezdtek a vízhiány miatt. Szóval meg is betegedhettek volna.

[6]  1Ján 5:20;  2Pét 3:18;  1Ján 1:2;  

[7] 1Kir 19:11-12 Az Úr azt mondta: Jöjj ki, és állj meg ezen a hegyen az Úr előtt. Íme, az ÚR fog itt elhaladni. És az Úr előtt nagyon erős szél ment, amely megszaggatta a hegyeket, és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt. De az Úr nem volt abban a szélben. A szél után földindulás lett. De az Úr nem volt a földindulásban sem. A földindulás után tűz jött. De nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszott.